Fordította: Görgey Gábor "Földnélküli János a korai krónikák fekete báránya: az ország elvesztegetője, a rendek elnyomója, az egyház ellensége, kétes jellemű, állhatatlan, balszerencsés ember. A középkor elmarasztaló ítéletét reneszánsz kori perújrafelvétel követte. Tudor szemmel dicséretesnek tűnt az abszolutista politika, s még inkább, hogy az angol király merészen ujjat húzott a római pápával, János felmentést nyert, sőt megdicsőült. " Géher István Zavaros korszak, már Shakespeare megformálásában modern drámai anyag. Dürrenmatt átdolgozása hűvös ésszel előadott komédia, a politika működésének kíméletlen, szenvtelen, már-már cinikus bírálata. A férfiak csak a sakkjátszma közvetlenül következő lépését látják, vakon üldözik a szerencsét, a nők jajveszékelnek és üldözik a férfiakat, az egyetlen, pillanatnyi boldogságot a káröröm, a bosszú jelenti. Történelmi zárt osztály - art7. AZ ELŐADÁS HOSSZA KB. 160 PERC EGY SZÜNETTEL. Tájékoztatjuk tisztelt közönségünket, hogy a 2018. január 4-i előadáson, hallássérült nézőink érdekében, jeltolmács, a január 5-i előadáson, látássérült nézőink érdekében, audio-narrátor közreműködik.
Személyes ajánlatunk Önnek Részletesen erről a termékről Bővebb ismertető A János király-t és A vak-ot, Dürrenmatt két drámai munkáját nem holmi szeszély sodorta ezúttal egymás mellé. JÁNOS KIRÁLY - | Jegy.hu. Huszonegy év választja el egymástól a két darabot, de mély kapcsolat fűzi össze őket: a két téma vonzva-taszítva rögzült, sajátos párhuzama és a kétféle művészi megoldás egybevetésre ingerlő különbsége - az eddig befutott pálya szemléltetésképp. A középkori moralitások, a barokk színház hagyományaira támaszkodó A vak (1947) - egy stíluskorszak lezárása -, üzenet a háború lidércnyomásából föleszmélt emberiségnek: az illúziók, a sarkaiból kifordult világra mit sem hederítő (mondhatnánk: az átértékelés elől kitérő) illúziók nemhogy a halált nem győzik le, hanem éppen ellenkezőleg - pusztítanak, ölnek. A János király-ban Shakespeare krónikás színművét átértékelve történelmi fogalmakat értékelt át Dürrenmatt, a politikai masinériát állította komédiai pellengérre. A véres királydrámát átfordította (ahogy maga mondja) "a politika komédiájává".
Keserű komédiát kellett volna látnunk, de ehelyett egysíkú formalizmust kaptunk. A cselekmény nem egyszerű, mert nagyon sok Plantagenet van benne, azoknak van nagyon sok rokona, fattya, felesége, anyja, gyereke, szövetségese és ellensége, követni sem egyszerű, de végtére is teljesen irreleváns, és Keresztes Attila rendező sem fektet túl nagy hangsúlyt arra, hogy mellékszereplőinek színészi értelemben komolyan vehető feladatot adjon, van, akinek csak színes kontaktlencsében kell néznie, és van, akinek egy csellón kell jelentéses monotonitásban hangokat húznia – mi mással is lehetne úgy igazán jellemezni egy Kasztíliai Blankát, ugye? És mindehhez nagyon kitalált díszlet, nagyon kitalált jelmez, nagyon kitalált hangok, nagyon kitalált gesztusok, nagyon kitalált színek, nagyon kitalált zene, nagyon kitalált smink, és úgy egyébként is mindenre kiterjedő nagyon kitaláltság telepszik, hogy mindinkább megnehezítse a játszók és Dürrenmatt dolgát is. Dürrenmatt jános király expressz. Keresztes Attila rendező ugyanis annyira elmerül a stilizáltság igényében, hogy mellette szinte minden egyébről elfeledkezik – kezdve rögtön a darab abszurd humorát, amit szinte egyedüliként Nagyidai Gergő tud abszolválni Lipót, Ausztria hercegének szerepében, ő ugyanis rájön, hogy ha egy teljesen hétköznapi, nagyra nőtt óvodást játszik, akkor az színpadilag is értelmezhető módon kerül konfliktusba a közeggel és a darabbal, és így képes akár még viccessé is válni.
Meg olyan film, aminek a végén újraélhetjük a Titanic záró álomjelenetét – bár semmi szükség rá, mert addigra annyi érzelgősséget kapunk az arcunkba, ami több filmre bőven elég lehetne, sőt: maradna még jövőre is. De mindezek ellenére, ott van Helen Mirren. Akinek van humora. Aki csodálatos színésznő. Aki hitelesít. Mindent. Még egy ilyen filmet is. Egy olyat, ami benne se bízik meg igazán. Miatta, de tényleg majdnem csakis miatta: a Hölgy aranyban valóban képes némi ragyogásra. A Hölgy Aranyban. Kívül-belül, mindenhogyan.
Számára pár éve volt, hogy 1938-ban, Bécsben, egy náci katona, iszonyat körülmények között levette a család nappalijában a falról a képet, amit Klimt az apja megbízásából a nagynénjéről, Adele Bloch-Bauer-ről festett (még 1907-ben). Maria Altmann és Randy Schoenberg (Helen Mirren és Ryan Reynolds) a 90-es években Hogy milyen érzés lehetett ez nekik akkor? Lehetetlen elképzelni – egyszerűen lehetetlen. Az ügyvédsrácnak, Randy Schoenberg-nek nem is sikerült elsőre. 1998-at írunk, amikor Madonna Ray of Light-ja és Frozen-je futott az MTV képernyőin, s az emberek már Windows 98-at használtak. Hölgy aranyban. Milyen szinten volt a számára elképzelhető, átélhető a hölgy fiatalkori élménye? Mit mondhatott neki akkor a Holokauszt, milyen képet hozhatott fel benne a Holokauszt említése – azok után, hogy serdülőkorában nyilván megnézett a tévében vagy 50-60 háborús filmet, nácikkal meg amcsi katonákkal? Régmúlt? Más emberek? Más kultúra? Más világ? Ezért mondta, hogy de hát az már nagyon rég volt, s erre válaszolta a hölgy, hogy valóban?
2021. 02. 11. Hölgy aranyban - Film adatlap. Egy jómódú, műkedvelő bécsi zsidó családra árnyékként borult a vészkorszak terhe. Az Altmann házaspárnak Amerikába kellett menekülnie az életben maradásért, a feleség azonban nem felejtette el a hátrahagyott festményeket. Tizenöt évvel ezelőtt indult útjára Ausztriából Gustav Klimt: Hölgy aranyban című festménye, melyet az osztrákok Mona Lisájaként tartottak számon, miután több mint fél évszázadon keresztül a bécsi Belvedere Galéria tulajdonában állt. A portré, mely Adele Bloch-Bauert ábrázolja, nyolc év pereskedés után került jogos örököse kezébe. A Bloch-Bauer-örökség Gustav Klimt 1907-ben alkotta meg Adele Bloch-Bauer első portréját, melyen a festő a hölgyet egy geometriai mintákkal, egyiptomi és görög motívumokkal díszített, aranyozott ruhában ábrázolja. Klimt a bécsi szecesszió egyik legnagyobb alakjaként korának avantgárd művészei közé tartozott, az 1900-as években főleg a bécsi zsidó családok körében volt kedvelt portréfestő, akik a hagyományos múzeumokkal ellentétben nyitottak voltak újszerű művészetére.
A holokauszt túlélő Maria Altmann (Helen Mirren) igaz története, aki évekig pereskedett az osztrák állammal, hogy visszaszerezzen egy világhírű festményt, amit a második világháborúban raboltak el családjától. A film IMDB felhasználók szerinti értékelése Woman in Gold angol, amerikai film ( 2015) dráma Maria Altmann (Helen Mirren) a második világháború idején menekült Ausztriából az Egyesült Államokba a holokauszt elől. Az időközben nyolcvan évessé vált asszony, testvére temetésekor levelekre bukkan, melyből kiderül hogy megpróbálta visszaszerezni a családjuktól nácik által elkobzott, világhírű "Nő aranyban" című festményt, melyet Gustav Klimt festett nagynénjéről, ami második világháború után Ausztria tulajdonába került. Hölgy aranyban | Fórum Hungary. Vonakodva visszatér Bécsbe, de mivel a kormány nem hajlandó megválni az értékes műkincstől és elutasítják követelését, Maria egy tapasztalatlan ügyvéd Randol Schoenberg (Ryan Reynolds) és Hubertus Czernin (Daniel Brühl) osztrák újságíró segítségével, perbe száll hogy helyreállítsa családja múltját és visszaszerezze jogos tulajdonú festményüket.
Értem a változtatás szükségességét – így karakteresebb főhős az ügyvéd –, de ez egy olyan eltérés az igazságtól, aminek a mondanivalóra nézvést is hatása van: elvesz valami pozitívat az osztrákok oldaláról. Sérti a párbeszéd egyenességét. Adéle arcképe mögött súlyos kérdések gomolyognak és a valóság eltorzítása nem segíti a válaszokat.