Sajnos sok esetben a bérek nagy része már az alapvető szükségletekre elmegy, azonban még így is nagyon sokat tehetnénk, csupán egy kis befektetéssel (kiadás átcsoportosítással) az egészségünkért. Az egészségünk megóvása érdekében a táplálkozás az egyik legfontosabb tényező. Ha arra nincs is lehetőségünk, hogy többet költsünk egészséges élelmiszerre, azért annak összetételén nagyban változtathatunk. A KSH kimutatása alapján, az élelmiszerekre fordított összegek legnagyobb részét a hústermékek teszik ki hazánkban. Fontos forgalmi csomópont épül a Dunántúlon: megkönnyíti a főúton közlekedők dolgát - HelloVidék. Ezt az arányt megváltoztatva többet költhetnénk zöldségekre, gyümölcsökre vagy mondjuk halra. A halfogyasztás most mindössze 1-2%-át teszi ki átlagosan a havi ráfordításainknak, pedig a táplálkozási szakemberek szerint legalább hetente egyszer kellene fogyasztanunk. A hal egészségünk szempontjából igen hasznos, mivel számos ásványi anyagot (foszfort, kalciumot, fluoridot, szelént) és fontos vitamint (A, B1, B2, B12, D) tartalmaz. "Az épület földszint + tetőteres kialakítású volt, így adta magát a tetőtér beépítése.
" Hetedik ecloga, " by Radnóti Miklós annotated by Ferenc Gerlits Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e? Könyv: Hetedik ecloga (Radnóti Miklós). Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra. Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, - jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot, s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.
A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek, s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. A Hetedik ecloga műfaja csak a címe szerint ecloga, valójában inkább életkép. Az eclogák párbeszédesek, de ez a vers nem az. "Levélnek" szokták tartani, de az ecloga címre tekintettel inkább párbeszédszerű monológnak lehet felfogni. Radnóti miklós hetedik ecloga. A lírai én többször is elhangzó kérdéseire csak az emlékek, a belső hang válaszolhat. A vers a munkatáborban levő költő valós helyzetét és álmait, képzelődéseit mondja el. Mindvégig kettősség jellemzi: valóság és álom világa, tények és vágyak élesen elkülönülnek. A jelen, a valóság nem érthető, hiszen a költő helyzetét semmilyen észérvvel nem lehet megindokolni.
Ez már az első vsz. -ban látszik, mikor a drótkerítés feszülését az este eltünteti, és csak az "ész tudja a drót feszülését". Az otthon álombeli képe megtelik aggódó félelemmel: "Mondd van-e ott haza még? " -> Pestről kaptak híreket, de a szeretteikről nem, és ekkor már bombázták Budapestet, és nem tudta, hogy a felesége él e még. A bizonytalanság sokkal rosszabb, mintha az ember tisztában van a tényekkel. Féltette a magyarságot is, és felötlik benne a gondolat, hogy érdemes-e egyáltalán verseket írni, ha már nincs, aki megértse őket. Radnóti hetedik ecloga elemzés. A költői kötelességteljesítés erkölcsi parancsát a tábor embertelen világa sem függeszthette fel. A vers születésének körülményeit már már naturalisztikus hitelességgel közvetíti. Fogolytársai már alszanak, de benne a versírás tartja a lelket, nem csak a szeretett nő, és az otthon gondolata, mint a többiekben. A "sűrű homályba bukó" vég a méltatlan halál tudatát, az irreális csodavárást próbálja megcáfolni. "Egy nappal rövidebb" – a férgek közt fekszik, de ez jónak számít, mert a legyek már elmentek, és "csak" a bolhák és tetvek zavarják már.
hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se, csak nemet intett folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt? Radnóti hetedik ecloga elemzése. Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt. Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre, s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé, mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek, alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.