Pirinkó Családi Napközi Szeged, Fogarasi utca 16B, Boldizsárné Hegyi Gabriella +36 20 203 08 89 napkozi ( Bármilyen típussal boldogulnak) Micimackó Magánbölcsöde 1196 Budapest Kisfaludy u. 56. Mosható pelenka székesfehérvár kórház. (tárolózsák kell) Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Lakitelek Petőfi Sándor utca 2. (pelenkateró zsák kell, Süni csoport szuper) Köszönjük, hogy segítesz környezettudatosan működő intézményt találni az űrlap kitöltésével!
– tippek, trükkök a mindennapi használat során
G-Baby Boutique & Design Baba- és Gyermeküzlet Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Szeretettel köszöntünk webáruházunkban! :-)
Már akkor a juhásznak be kellett hunyni a csillagszemét, hogy ne lásson, de mégiscsak azt felelte: - Nem, nem, nem mondom addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül! Akkor a király már látta, hogy semmiképpen nem boldogul vele, hát megadta magát: - No, nem bánom, hozzád adom hát a lányomat, de aztán mondd ám nekem igazán, hogy adj' Isten egészségére! - Mondom hát, hogyne mondanám, persze hogy akkor mondom! A király ennek nagyon megörült, s kihirdette, hogy örüljön az egész ország népe, mert a leánya férjhez megy. Örült is az egész ország népsége, hogy a királylány, aki annyi királyfit kikosarazott, a csillagszemű juhászt mégis megszerette. Tartottak aztán olyan lakodalmat, hogy az egész országban mindenki evett, ivott, táncolt, még a halálos betegek, még az aznap született gyermekek is. De a király házánál volt a legnagyobb vigasság, a legjobb banda ott húzta, a legjobb ételeket ott főzték, tenger nép ült az asztalok körül, a jókedv a házfedelet emelgette; de amint a vőfély felhozta a tormás disznófejet, s tisztességesen elmondta: A leves elfogyott, itt hozom a tormást, Melynek erejétől csókolgatjuk egymást – s a király maga elé vette a tálat, hogy szétossza mindenkinek a maga falatját, egyszerre csak nagyot tüsszent az erős tormától.
Megy le reggel az udvarmester, összecsapja a kezét: – Hát te élsz? – kérdi a csillagszemű juhásztól. – Nem is halok meg – mondja a juhász –, míg a király leánya a feleségem nem lesz. Fölvezetik a király színe elé. – No, te legény – mondja a király –, most már tíz halál torkában voltál, még most sem mondod, hogy adj' isten egészségére? – Nem én, felséges királyom, ha még száz halálba visznek is, míg a leányát nekem nem adja. – Hát akkor vigyétek száz halálba! – ordított a király nagy haraggal, s vitték a csillagszemű juhászt le abba a tömlöcbe, amelynek a közepén volt egy kút, annak a belseje ki volt rakva száz kaszával, a fenekén pedig égett egy mécses. Akit abba beledobtak, az onnét élve ki nem került soha. "Hej, szegény fejem – gondolta magában a juhász –, ennek már fele sem tréfa! " Szól a katonáknak, hogy menjenek egy kicsit ki a tömlöcből addig, míg gondolkozik, hogy mondja-e, adj' isten egészségére. Kimennek a katonák, s a juhász nagy hirtelen a fokosát beleszúrja a kút köblébe, a fokosra ráakasztja a tarisznyáját, aztán rá a subáját, a suba nyakára az árvalányhajas kalapját, s azzal szépen meghúzódik a tömlöc sarkában.
Megrántja az udvarmester a juhászsubáját, súgja neki: - Te szamár, mondjad, hogy adj' isten egészségére. - De már azt nem mondom - mondotta a juhász -, amíg a király őfelsége a lányát nekem nemadja. Ott volt a királykisasszony a szobában, megtetszett neki a csillagszemű juhász, jószívvela felesége is lett volna, de nem mert szólni. Hanem a királynak sem kellett egyéb, csak ezthallja, mindjárt bekiáltotta a katonáit: - Vigyétek ezt a legényt, s vessétek a fehér medve tömlöcébe! Leviszik a legényt a tömlöcbe, hát ott fel s alá jár a fehér medve nagy morogva, három napja nem evett, egy falást sem adtakneki, hogy jól kiéhezzék, hadd szaggassa széjjel a juhászt. Ahogy a juhász belépett, felállott akét hátsó lábára, nagyot bődült. - No most, csillagszemű juhász, vége az életednek! De halljatok csudát, mikor a medve meglátta a juhász csillagszemét, egyszeriben megjuhászodott, lefeküdt a földre, meg semmozdult. A csillagszemű juhász pedig egész éjjel dúdolt, fütyölt, s mikor reggel eljött azudvarmester, szeme-szája tátva maradt, azt hitte, hogy csontját sem találja a juhásznak, s hát, ím, ott állott előtte elevenen, kutyabaja sem volt.
Bejönnek a katonák s kérdik: – No, meggondoltad-e? – Meggondoltam – mondja a juhász –, de mégsem mondom, hogy adj' isten egészségére. – No bizony, ha nem mondod, belé is taszítunk a kútba. A katonák azt hitték, hogy a juhász már ott áll a kút mellett, a subáját, a fokosát, a mindenét beletaszították a kútba, s mikor látták, hogy a kút fenekén a mécses kialudt, szentül azt hitték, hogy meghalt a juhász. Jön le reggel az udvarmester, hadd lássa ő is, igazán elpusztult-e a csillagszemű juhász. Hát halljatok ide, ott ült a kút mellett, furulyázott. Felviszik a király elé, s mondja neki a király: – No, te legény, mostan száz halálban voltál, mondod-e, hogy adj' isten egészségére? – Nem én, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja. – Abból nem lesz semmi - mondta a király, pedig nem tudom, mit adott volna azért, ha a juhász azt mondja egyszer, hogy adj' isten egészségére! "Hiszen – gondolta a király –, majd kevesebbel is megelégszel te. " Befogatott a bársonyos hintajába, maga mellé ültette a csillagszemű juhászt, s úgy hajtatott az ezüsterdőbe.
Hát, Uram, Teremtőm, olyan szépen alszik a juhász, mintha semmi gondja-baja nem volna! Megfogták, viszik a király elébe. Csodálkozik a király: - Hát te még élsz? - Élek, felséges királyom! - Hát mondod-e, hogy adj'isten egészségemre? - Nem mondom én addig - erősködött a juhász -, amíg a leányát nekem nem adja feleségül! Megmérgelődik a király: - Vigyétek, dobjátok bele a beretvakútba! Egy kút ki volt rakva kereken beretvával. Odavitték a csillagszemű juhászt. Gondolja magában a csillagszemű juhász, ennek fele se tréfa! Ha ide belelöknek, innen én ki nem tudok jö mondja az őröknek: - Halljátok-e? Kicsit várjatok, hátha meggondolom magam! Az őrök elmentek félrébb, a csillagszemű juhász a juhászbotját beletette a kútnak a szélébe, a kútküpűbe átette az árvalányhajas kalapját s a báránybőr bundáját, s ő lekucorodott a kútnak a túlsó feléyszer visszamennek az őrök, a katonák, s azt mondják: - Meggondoltad-e magad, juhász? - Meggondoltam, meg. Nem mondom, hogy adj'isten egészségére. No, akkor azt a botot, ami fel volt állítva, az őrök megtaszították.
Fölvezetik a király színe elé. - No, te legény - mondja a király -, most már tíz halál torkában voltál, még most sem mondod, hogy adj' isten egészségére? - Nem én, felséges királyom, ha még száz halálba visznek is, míg a leányát nekem nem adja. - Hát akkor vigyétek száz halálba! - ordított a király nagy haraggal, s vitték a csillagszeműjuhászt le abba a tömlöcbe, amelynek a közepén volt egy kút, annak a belseje ki volt rakvaszáz kaszával, a fenekén pedig égett egy mécses. Akit abba beledobtak, az onnét élve ki nemkerült soha. "Hej, szegény fejem - gondolta magában a juhász -, ennek már fele sem tréfa! "Szól a katonáknak, hogy menjenek egy kicsit ki a tömlöcből addig, míg gondolkozik, hogymondja-e, adj' isten egészségére. Kimennek a katonák, s a juhász nagy hirtelen a fokosátbeleszúrja a kút köblébe, a fokosra ráakasztja a tarisznyáját, aztán rá a subáját, a suba nyakáraaz árvalányhajas kalapját, s azzal szépen meghúzódik a tömlöc sarkában. Bejönnek a katonáks kérdik: - No, meggondoltad-e?
Miután a katonák magára hagyták a juhászt felállította a verem mellé a fokosát, ráakasztotta a kabátját, a tetejére rátette a kalapját, s kikiáltott a katonáknak, hogy mégsem gondolta meg magát. Erre a katonák egyből a verembe beledobták a kabátot meg a kalapot, s észre sem vették, hogy a juhász ott lapult meg az egyik sarokban. Másnap jön az egyik katona egy lámpással a kezében, hát majdnem elájult amikor meglátta a juhászt. Felkísérte ismét a királyhoz, aki ismét azt kérdezte: – Na most mondod-e már nekem, hogy adj' Isten egészségemre? De a juhász ismét csak azt felelte: – Nem mondom én amíg a királykisasszonyt nekem nem adja feleségül. Erre a király nagyon mérges lett de belátta, hogy nem tudja így megtörni a juhászt. Maga mellé ültette hát a királyi hintóba a juhászt, s elhajtatott az ezüsterdőbe. Ott azt mondta neki: – Látod ezt az ezüsterdőt? A tiéd lesz, ha azt mondod, adj' Isten egészségemre! De a juhász most is csak azt mondta: – Nem mondom én addig, amíg a királykisasszonyt hozzám nem adja feleségül.