2022. február 8. 14:22 Pásztor Kristóf A japán birodalom 1945. augusztus 15-én bejelentett kapitulációjával, illetve a szeptember 2-án aláírt feltétel nélküli megadásával fejeződött be a második világháború. Mindez meglehetősen váratlanul érte a japán népet, amelyet korábban arra készítettek fel, hogy az utolsó emberig harcoljon a szigetországban partra szálló szövetséges csapatok ellen. Voltak, akiket évekig, vagy akár évtizedekig el sem ért a hír (vagy éppen ellenséges propagandának hitték). Ilyen továbbharcoló katonák többnyire a Csendes-óceán stratégiailag kevésbé jelentős szigetein maradtak. Közülük a legnevezetesebb az 1974-ig "hadban álló" Onoda Hiroo története. Egyértelmű parancs Onoda 1922-ben született a Honsú szigetén található Vakajama tartományban, és 18 évesen csatlakozott a japán hadsereghez. 1974. március 29-én találták meg az agyaghadsereget | Évfordulók, események | József Attila Könyvtár - Dunaújváros. Itt hírszerzőtisztté képezték a híres Nakano Iskola Futamata nevű tagozatán, ahol gerillaharcot is oktattak az ígéretes intelligenciájú tiszteknek. Ez a kiképzés később meghatározó szerepet játszott Onoda életében.
2021. március 9. 08:32 Múlt-kor "Minden japán katona felkészült a halálra, de felderítő tisztként én azt a feladatot kaptam, hogy gerilla hadviselést folytassak és maradjak életben, amíg csak lehet. " A Japán Császári Hadsereg egykori katonája Onoda Hiroo egy, az ABC-nek adott 2010-es interjúban, így indokolta meg, hogy hazája kapitulációja után miért "túlórázott" csaknem 30 éven keresztül a dzsungelben. Onoda 47 éve, 1974. 1974 ben történt season. március 9-én tette le a fegyvert. Miután az amerikaiak második atombombája 1945. augusztus 9-én a földdel tette egyenlővé Nagaszakit, Japán számára véget ért a második világháború. Onoda Hiroo azonban másként gondolkozott, és kis csapatával úgy határozott, hogy harcol és kitart, amíg az lehetséges. Onoda finoman szólva túlteljesítette a feletteseitől kapott parancsot, igazi maximalistaként 29 évet ráhúzott a második világháborúra és csak 1974-ben volt hajlandó letenni a fegyvert. A különleges képzést kapott Onoda hadnagy 1944 decemberében foglalta el állomáshelyét a Fülöp-szigeteki Lubang szigetén.
Csin Si Huang-ti föld alatti hadserege volt hivatott szolgálni a kínai császárt halála után is. 1974 tavaszán – alig több mint egy kilométerre Csi Si Huang-ti (Csin Első Császára) sírjának külső falától – helybeliek az azévi aszály miatt kútfúrásba kezdtek, és az ásás közben cserépdarabokra bukkantak. "Hamarosan munkások százai hordták el talicskákkal a földet, hogy agyagból formált harcosok ezreit tárják fel. Gyalogos katonák fejei tűntek elő a vörös földből, mintha elevenen temették volna el őket. Négy különálló földalatti termet fedeztek föl. " "1974. március 29-én egyikük – Yang Zhefa azt állítja, hogy ő volt, de a többiek ezt vitatják – kiásta az első nagyobb cserépdarabot. Akkor persze egyiküket sem érdekelte. Víz kellett nekik, nem holmi cserépdarab. 1974 ben történt ford. Folytatták az ásást, kisebb darabokat hajigáltak a felszínre, mígnem egyikük felkiáltott: - Találtam egy korsót, jó nagy! A fivérek mind odasereglettek, és lenéztek a gödörbe, ahol mintha valóban egy agyagkorsó teteje látszott volna ki a földből.
Így kezdődött Rafael Santi kreatív útja. "Az athéni iskola" megjelent, amikor a szerző 25 éves lett. A legnagyobb freskók Raphael 1508-ban jött az Örök Városba. Itt meghívta II. Júlia pápa. Itt a művésznek meg kellett festenie a Vatikáni Palota stúdiókat (ünnepi csarnokokat). Stanza della Senyatura Raphael festette, múló festői képeket a négy területen a szellemi tevékenység az ember: "Vita" (teológia), "The School of Athens" (filozófia), "Parnasszus" (vers), és "Bölcsesség, Mérjük Force" (jog). A maestro a mennyezetet olyan festményekkel festette, amelyek ideológiailag rezonáltak a fő alkotásokkal, és amelyek bibliai, allegorikus és mitológiai jelentőségűek. Az "athéni iskola" festmény a megtestesülésévé válta filozófia és a tudomány nagysága. A freskó fő paradigmája a humanisták egyik legfontosabb gondolata. Nagyjából megfogalmazható, mint egy lehetőség arra, hogy a tudomány és a filozófia különböző területei közötti harmonikus megállapodás megkötésére kerüljön sor. A méltóságteljes építészeti remekműveket az ókori Görögország tudósai és filozófusainak csoportjai díszítik.
Ezzel szemben a hihetetlenül intelligens tekintetű Arisztotelész tanár bácsit az érdekli, ami lent van: tehát a természettudományok, a logika és az emberi társadalom. A raffaellói ősmozdulat lényege: mi a Valóság és mi a Látszat? Annyi a világ, amit látunk és érzékelünk, avagy létezik egy vagy több, a miénktől független, metafizikai világ? Az athéni iskola – kisokos A kép fókuszában álló két központi alak nemcsak térben különül el a többi szereplőtől, hanem időben is. Úgy árad belőlük a megtermékenyítő szellemi hatás e különleges "téridőben", mint a Napból a napsugarak, és úgy övezik őket a tanítványok, mint a Napot a körötte keringő égitestek. S bár Raffaello világképe még geocentrikus világ, festménye mégis egyfajta "prófécia", amely már a heliocentrikus világképet jósolja meg. Ahogy prófécia az is, ahogyan az ókori filozófusok egy-egy reneszánsz művész bőrébe bújnak. Így a márványkőtömbnek támaszkodó Hérakleitoszban Michelangelót ismerjük fel, míg Platón tanár bácsiban Leonardót – talán az egyetlen olyan személyt a nyugati kultúrából, aki univerzalitás tekintetében valóban eléri Platón szintjét.
Az ilyen konfliktusok kezelésében is új rendszert hozott az athéni demokrácia, amely az egyszerű embereket is képesnek tartotta az ilyen konfliktusok rendezésére, és a polisz összes tagja, sorsolásos alapon a népbíróság tagja lehetett. Ez szakítást jelentett azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a bíráskodás a királyok, vagy az arisztokrácia kiváltsága volt. Ugyanerre a fordulatra lenne szükség a mai iskolákban is, amikor a konfliktusrendezés egy jó részét a népgyűlésre, mint testületre bíznánk, a tanári arisztokrácia helyett. Bírónak lenni, ugyanúgy hatalom, mint a népgyűlés szavazati jogú tagjának lenni. Az antik Athén demokratikus önkormányzata bizonyította, hogy a polisz társadalma képes önmagát kormányozni, bizonyította, hogy az arisztokrácia tagjai nem felsőbbrendűek, nem uralkodásra születtek, mert funkciójukat a köznép tagjai is el tudják látni. Ugyanez az igazság érvényes az egyes osztályokban és iskolákban is. Természetesen mindezeket tanulni kell. Ezért volt az, hogy az antik Athénben, a népgyűlésben csak azok kaptak szavazati jogot, akik letöltötték katonai idejük két évét.
A Leonardónak vélt, idősebb, hosszú, ősz hajú, jellegzetes mozdulatával az ég felé mutató Platónnal a helyzet hasonló: Leonardo, empirikus természet-stúdiumai és rendszerező gondolkodása révén elsősorban arisztoteliánusnak volt tekinthető. Michelangelo rejtett portréja egyébként is, sokkal inkább a valóban michelangelói hatásról árulkodó, az előtérben gondolataiba merülve egy kőtömbre könyökölve ülő, a kompozícióba utólag beillesztett Hérakleitosz alakjában ismerhető fel. De a mű lényege nem is a rejtett portrékban keresendő. Leonardo Utolsó vacsorá jához hasonlóan a mű tézis és antitézis összhangjára épül, a rend és a mozgalmasság, a szimmetria és a dinamizmus festői kiegyensúlyozásán alapul, melyben az érett reneszánsz művészet ideáljai, az antikvitás felélesztése, a lineáris perspektívakövetkezetes alkalmazása és a színek harmóniája, valamint a formák plaszticitása egyaránt érvényesül. Raffaello: Athéni iskola
Santi Rafaello 1483 áprilisában születettKözép-Olaszországban. Gyakran a latin stílusban hangzott el, mint Santió vagy Santius. Maga a művész dedikálta az aláírást a vásznain, egy név latinizált változatát használta - Rafael. E név alatt világszerte híres lett. A nagyszabású "Athén Iskola" freskói még azoknak is ismertté váltak, akik messze vannak a képzőművészet világától. A művészet első lépései Gyermekként Raffaello tudta, hogy művész lesz. Az első rajzos kísérletei apja - Giovanni Santi szigorú vezetése alatt zajlottak. A szülõ leckéi mellett a jövõbeli mester elsajátította Timoteo Vitának, a híres umbriai művésznek a festõtechnikáját. Amikor Santi Jr. 16 éves volt, elküldték Pietro Vannuchi tanítványainak. Ennek az embernek a hatása alatt Rafael elérte az igazi magasságot, és tökéletesen tanulmányozta a művészet alapvető technikáit. Raphael legkorábbi, fiatalos festményei - háromfestmények: "Mihály arkangyal, a Sátán feltárása" (mai munkája Párizsban), "Lovag álma" (expozíció helye - London) és "Három kegyelem" (utolsó menedék - Chantilly) Rafael Santi így kezdte kreatív karrierjét.