világháború után, az 1950-es években új lendületet vett, majd 1968-tól számos vonalat felszámoltak. Az 1966-ban nyilvántartott 24 erdei vasút közül 1985-re csak 14 maradt. Az 1990-es években ismét jelentős fejlődés történt a területen, civil kezdeményezésre újraindították például a nagybörzsönyi és kemencei kisvasutakat. A kisvasutak állapota a 2010-es évek közepére leromlott, több vonal felújítás nélkül balesetveszélyessé vált volna, ezért 2017-ben átfogó program indult a hazai kisvasutak felújításáról és fejlesztéséről. A programnak köszönhetően eddig összesen 7 kisvasútvonal újult meg, és további 5 pálya felújítása zajlik. 2020-ban átadták a Nagycenki Széchenyi Múzeumvasútat, a Széchenyi-hegyi Gyermekvasútat, a Debreceni Zsuzsi Vasutat és a Mátravasút lajosházi vonalá t. 2021-ben befejeződtek a munkálatok a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút csisztai vonalán, valamint a Kemencei Erdei Múzeumvasút és a most átadott Királyréti Erdei Vasút teljes vonalán. Folyamatban van a Kaszó Állami Erdei Vasút, az Almamelléki Állami Erdei Vasút, a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút és a Lillafüredi Állami Erdei Vasút garadnai szakaszának felújítása is.
A természet csodáit, a kirándulási lehetőségeket ősszel érdemes csak igazán kihasználni, a színesedő levelek látványa, a még gyakran napsütéses, de már kellemesebb, frissebb időjárás mind kicsalogatnak a négy fal közül. Húzzatok túrabakancsot, csomagoljatok némi elemózsiát, és kiránduljatok egy nagyot! A kisvasutazást kicsik és nagyok egyaránt élvezik, izgalmasabbá teszi a programot. A nemrégiben felújított Királyréti Erdei Vasút gyönyörű környezetben robog, az útvonal mentén számos felfedeznivaló vár, amit összekapcsolhattok a vonatozással is. Kalandozások a Királyrét környékén A Királyréti Erdei Vasút az ország egyik legszebb és legrégebbi erdei vasútja, ami a legforgalmasabb, legnépszerűbbek közé is tartozik egyben. Kismaros és Királyrét között közlekedik, Szokolyát is útba ejtve. A Börzsönyben, a Morgó-patak völgyében halad. A vasút teljes, 10 kilométeres szakasza megújult, rendezték a peronok állapotát, Kismaros és Szokolya településeken a zajterhelés csökkentéséről is gondoskodtak.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára, aki egyben a térség KDNP-s országgyűlési képviselője elmondta, hogy tavaly 33 százalékkal nőtt a Dunakanyarba látogató turisták száma és a növekvő létszámot növekvő lehetőségekkel ki is tudja szolgálni a térség. Hozzátette, hogy aki a kisvasutat használja, annak fontos a környezet értékeinek a megóvása. "Ide a Börzsönybe napelemes kisvasúttal is lehet már érkezni, a Vili1 és a Vili2 is várja a látogatókat" - fűzte hozzá az államtitkár. Révész Máriusz, aktív Magyarországért felelős kormánybiztos emlékeztetett, hogy 2010 előtt nem jutott pénz ilyen felújításokra. A kormánynak azzal kellett szembesülnie, hogy ha nem kezdi meg a kisvasutak felújítását, akkor azokat balesetveszély miatt sorra be kell zárni - mondta, hozzátéve: a kabinet az első ütemben 10 milliárd forintot, a második ütemben 12 milliárd forintot biztosított a kisvasutak renoválására. Nyitókép: MTI/Mohai Balázs
Ezen felül a Börzsönyben az utóbbi években több aktív turisztikai fejlesztés is megvalósult. Például tavaly nyáron újra elindult körjáratokkal a dunakanyari hajózás, Szobon, Verőcén és Zebegényben kikötő épült, új bicikliutakat, turistaházakat, tanösvényeket, kilátókat és játszótereket adtak át. A kisvasutak története a XIX. század második felére nyúlik vissza, ugyanis ekkor épültek az első keskenynyomközű vasutak, melyek nagyrészt mezőgazdasági és ipari célokat szolgáltak. Az 1920-as, 30-as években kialakult a 7 legjelentősebb hálózat, köztük a Nyíregyházavidéki Kisvasutak, a Debrecen Városi Gazdasági Vasút és a Szegedi Gazdasági Vasút is. A kisvasutak építése a II. világháború után, az 1950-es években új lendületet vett, majd 1968-tól számos vonalat felszámoltak. Az 1966-ban nyilvántartott 24 erdei vasút közül 1985-re sajnos csak 14 maradt. Az 1990-es években ismét jelentős fejlődés történt a területen, civil kezdeményezésre újraindították például a nagybörzsönyi és kemencei kisvasutakat.
Vasárnap este Moszkvában elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin világhírű orosz író. A Gulag-szigetcsoport és az Ivan Gyeniszovics egy napja szerzője 89 éves volt. A pályája elején a szovjet rendszer kíméletlen kritkusa amerikai száműzetésében a nyugati erkölcsöt támadta, hazatérve a felemés orosz demokráciát. Utolsó nagyobb lélegzetvételű művet 2000-ben írt. Halálhírét fia közölte az ITAR-TASZSZ hírügynökséggel. Beszámolója szerint édesapja otthonában, szívelégtelenségben halt meg helyi idő szerint nem sokkal éjfél előtt. A Nobel-díjas író már hosszabb ideje betegeskedett - magas vérnyomása volt -, de aktívan dolgozott. Feleségével, Natalja Dmitrijevnával összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott. Dmitrij Medvegyev orosz elnök az író halálhírének vétele után azonnal részvétét fejezte ki Szolzsenyicin családjának. Frontról a gulágra Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-én Kiszlovodszkban született. Kuruc.info - Kötelező olvasmány lett az orosz iskolákban Szolzsenyicin kommunistaellenes műve. Rosztovban járt egyetemre - matematikát és fizikát tanult -, majd tüzértisztként szolgált a II.
E megrázó erejű dokumentumregény megjelenésekor még azokból is kétkedést váltott ki tényeivel, aki a veszélyt vállalva kézről kézre adták a hat részre szabdalt könyvet. Nemcsak a szovjet értelmiségnek a "brezsnyevcsinát" elítélő, a valósággal azonban csak félve szembesülő, közel sem szűk köre riadt vissza a sorokban rájuk tekintő tragédiáktól, de a nyugat-, és különösen a kelet-európai olvasók is. A Gulag azóta fogalommá vált. nem egyszerűen a személyi kultusz, a sztálinizmus, a brezsnyevi önkény elleni fellépés szükségességének a szimbolumává, hanem a XX. századi embertelenség jelképévé is. Papír híján a memóriájában rögzítette műveit a Gulag krónikása, Szolzsenyicin » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Szolzsenyicin könyve nem egyike a "lágerirodalom" nagyszámú visszaemlékezéseinek, hanem maga a kollektív emlékezet. Emlékezet a múltból és a jelenből, s a jelennél is inkább a jövőhöz szól. A regény hősei – a mai dokumentumregény minden szabályát felrúgva – létező – a mai dokumentumregény minden szabályát felrúgva – létező és létezett személyek, saját névvel. Az eseménysor sem írói absztrakció formálta valóság, hanem maga a valóság.
Dokumentumok alapján, cédulák tízezreivel, aprólékos gyűjtőmunkával megalapozott regényein átsüt az ideológiai-eszmei mondandó, amelynek didaktikusságát csak a rendszerváltásokig feledtette az, hogy egy hamis, ideológiákkal fertőzött, didaktikus rendszer ellenében szólt. Élete utolsó műve botrányt kavart: az oroszországi zsidókról szóló 200 év együtt (2001-2002) két kötete antiszemita sztereotípiákból összeollózott áltudományos mű. Szolzsenyicin alaptételeinek egyike az a szlavofilekhez visszanyúló gondolat, hogy az orosz forradalom idegenek, jövevények műve, s durva beavatkozás az orosz fejlődésbe. Az életművét lezáró kirekesztő művel diszkvalifikálta magát az értelmiség köréből - egy tolerancia híján lévő író vajon tolerálható?
világháborúban. Bátorságáért kitüntették, de egy magánjellegű levele miatt, amelyben Sztálint bírálta, 1945-ben letartóztatták. 8 évig volt a Gulágon, mielőtt belső száműzetésbe küldték volna Kazahsztánba. Tizenegy év után rehabilitálták. Ezt követően kezdett írással foglalkozni, legfőbb műveiben a munkatáborokban szerzett élményeit dolgozta fel. Hírnevet a Sztálin halála utáni enyhébb politikai légkörben szerzett Hruscsov idején, az Ivan Gyeniszovics egy napja című 1962-ben megjelent novellájával. A témáról nagyregényt is írni kezdett, A Gulag-szigetcsoport ot. Túlzottan pesszimista Írásaiban élesen bírálta a szovjet rendszert, ám Hruscsov leváltása után egyre komolyabb kritikák érték az Orosz Írószövetségben - túlzottan pesszimistának, és kommunista-ellenesnek tartották. Művei a hatvanas évek közepétől emiatt inkább már csak külföldön jelentek meg. 1970-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, de nem ment el az átadóra, mert attól tartott, nem térhet vissza hazájába. Amikor 1973-ban a szovjet börtöntáborok világát bemutató Gulag-szigetcsoport első kötetét kiadták Nyugaton, hazájában árulóvá kiáltották ki, majd a következő évben megfosztották szovjet állampolgárságától, és kiutasították.