De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem. Szeretlek! Hogy miért ne kérdezd, Csukd be a szemed és a szíveddel érezd. Szeretném, ha az érzéseim kölcsönösek lennének, A csókjaid engem boldoggá tennének. De tudom, hogy ezek csak egy nagyon szép álmok, Amit örök életen át csak álmomban látok. Te nem szeretsz, s ezt nagyon jól tudom, én ezt a sok várakozást már nagyon unom. De tudd, hogy én még akkor is szeretlek, ha elmegyek innét, Szeretném, ha majd a siromra egy szál rózsát vinnél. És átölelnéd keresztem SÍrva, én már akkor ugyan, ott fekszem a sirba. Annyit kérek mond azt siromnál állva, hogy: - Sose feledlek! én pedig csak annyit üzenek: Még mindig Szeretlek! Legszebb versek idézetek képeslapra. Egy reggel Egy reggel fülig érő mosollyan ébredtem, Azt hittem szép nap lesz, de tévedtem, Ágyamat megvetvén, ablakomon kinéztem, Rájöttem-e szép napra semmit nem intéztem. Lebeszéltem egy randit az édesemmel, Szerettem őt, de tudtam vele játszom az életemmel, Ő volt minden lánynak legszebb álma, S ő megkap minden lányt, ki szíve vágya, Féltem hogy elhagy, és megválik tőlem, Vagy, éppen elhalásszák előlem.
Ha van is bennem fény, árnyékot nem hagyok, tükröm sincs és én se vagyok benne. Végh Tamás: November A vén körtefa ága keserveset reccsent, mire lehullt tél lett, s a földbarna levelek már szűz hóval ölelkeztek. Útszéli korhadó fakeresztnél imádkozva megpihen a vándor. Megáll vállánál a szél, véle hallgat, majd tovalép. Eljön a reggel, mikor már deres arccal ébred a rét, fagy feszíti a tócsák tükrét, s az erdő szélénél egy őz még hátrapillant... Házaink köd mögé kucorodva néznek farkasszemet a viharzó hajnali éggel, de az angyal itt van már a kertek alatt... Della Mária: November Ősz fonódik rá a tájra, kibomlott a felhő haja, csordogál az eresz alja. Levetették a lombruhát, kopaszra vetkőztek a fák, eső mossa az út porát. Felhők táncolnak felettem, keringőznek lassan szépen, vadlibák húznak az égen. Íme a 10 legszebb és legigazabb idézet a borról | Éva magazin. Az est hamar rám-feketül. kialszik a Napban a tűz, a tücsök már nem hegedül. A föld szája ködöt lehel, fázósan ébred a reggel, fagyos kedvű a november. Ecsedi Éva: November Itt van újra, sötétben jött, hideget hozott, zord időt.
Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.. " Kicsi szobába este ha lefekszel gondolatod olykor messze rebben Fehér párnádat magadhoz szoritod, lassan tűnődsz, miért nem vagy boldog. Megsúgok valamit, de ne haragudj érte minden barátságnak szerelem a vége! Minden ami szép volt őneki adtam. Mikor nem volt semmim egyedül maradtam. Hogyha fájt a szivem, mégcsak rámse nézett. Mindent némán tűrtem, de a szivem vérzett! Úgy szeretlek mint senki mást a világon. Szivem érted lángol csendes éjszakán. Tudom hiába minden könny és fájdalom, mikor a te szived másé dobog. Nem baj majd lesz neked is egy nap, kit szeretsz örökre elhagy. Akkor fogod megtudni, mit jelent valakit szeretni, Másé lenni, őt pedig feledni! Olyan szomorú mindig egyedül lenni. Legszebb versek idézetek az. Valakit mindenhol hiába keresni. Valakire várni, aki nem jön még.