Illyés Gyula - Szerelem Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam szerelmedbe és úgy sodortatom magam. Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten rámront az izmos szél, birkózni kezd velem. Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és aki köré a bor egy régi nyárt ígéz, nem állanék meg, ha tekintetemtől e hófedte hársfasor rügyezni kezdene. Járok habok gyanánt futó finom havon, mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát, két kezemen maradt szerelmed illatát. Illyés Gyula - Szeress, ne kérdezd... Szeress, ne kérdezd, hogy miért, ha nem magamért: magadért, a jövőért, egy napodért, ezért a meleg mosolyért, mit mégis ízlelhetett ajkad, ennyiért, ízéért e friss pillanatnak. Ki vagy te, mit gondolsz, mi vagy? Illyés gyula összes versei a c. Az vagy, mit a szív, mit az agy, a szem kintről kölcsönbe kap! Ne félj kinyílni: szabadabb leszel csak, minden porcikáddal, gazdagabb nem is velem, de a világgal! Szeretünk, már nem is neked mondom, nem is kell értened, örülj: a tested is szeret, a falánk föld, mely eltemet, az idő: hogy átfolyna rajtad!
A szép, a jó, a hasznos, mihelyt elkészül, az élethez áll. Minden jó mű egy-egy szabadságharcos. Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss, ne fogja a halál! Illyés Gyula: SZÁMADÓ Őszül hajam, mélyülnek a redők. Több egyre köröttem a fiatal. Vakoskodván érzek szomjú erőt, legyek a legmesszebblátó magyar. Lappangó juhász-számadói gond susogja, nem mehetsz még, munka vár. Őriznem kell egy nem-enyém vagyont. Rám néz egy jégverés-csöpülte nyáj. Szerelmes versek, és verssorok: Illyés Gyula. étszóratván, ős lápokba vonult hite-konok község hű papjaként (kit azzal áld, amivel ver az Úr! ) templomtalanul, palásttalanul (s vívódva folyton, mit hoz ránk az ég) kell osztanom úrvacsorát s ígét! Illyés Gyula: Családi ékszer Volt gyűrűm, órám, láncom... rendre mindet elvesztettem. Kincsül ezt forgatom: húztuk anyánkat szánkón a havon a tó felé; jegén apánk keringett. Illyés Gyula: Egy jót lélekzeni Egy jót lélekzeni, tán még segíthetne. Belélekzeni a kék fellegekbe. Beinni a mennyet, azt a habos távolt. A tüzet a napból, mint egy jó pohár bort. Estéli mezőkről a harmatos zöldet.
A nagy sietségben ki is felejtettem belőle négy versszakot, de azóta pótoltam. " "Miután apám a forradalom napjaiban gyakran együtt volt Szabó Lőrinccel, feltételezem – bár erre semmilyen bizonyítékom nincs –, hogy a szóban forgó kéziratot odaadta költőbarátjának – emlékezett Illyés Mária. – Így az ő hagyatékában maradt fönn. Csak 1992-ben értesültünk a létezéséről, amikor apámnak egy kiállítást szerveztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban, és nyilván Lócitól is kértek anyagot. Ekkor kaptunk egy másolatot belőle. A hosszabb változat – mint említettem – akkor jött elő, amikor a horvátországi kötet Zágrábban készült. " "Az Irodalmi Újságban megjelent versnek volt-e később valamilyen következménye? " – kérdeztem Illyés Máriát. Illyés Gyula versei - Szerelmes versek. "Csak azt tudom, hogy a vers hosszú ideig tiltólistán volt, apámat megvádolták azzal, hogy a forradalom alatt írta, s ez őt nagyon bántotta. Nemcsak a vers miatt, hanem a forradalom alatti magatartása miatt is nagyon sok kellemetlenség érte, és lényegében anatéma alatt volt, nem publikálhatott, 1961-ben jelent meg először írása, de még utána is jó néhány évbe telt, amíg valamilyen elismerést kapott.