2017. november 30. Mit is lehet írni az anyaságról, amit eddig még nem írtak meg százak és ezrek előttünk? Meg lehet egyáltalán fogalmazni valamit is róla szavakkal? Alig hiszem. Egyik barátnőm, aki három évvel előttem szült, mondta egyszer, hogy napról napra jobban szereti a gyerekét. Ez például egy jó mondat... Ezt az első pillanatban még nehéz elhinni: lehet ennél is jobban? Persze, hiszen az élet minden ostoba előfeltevésünket megcáfolja végül, s neki lesz igaza. Az élet mindig nyer. Egy gyereket nemcsak lehet, de kell is napról napra jobban szeretni, annak érdekében, hogy át- és túléljük a mindennapokat. Hogy megértsük, mit is akar, hogy elfogadjuk, ha nyűgös, ha fáradt, vagy éppen sokat fáj a hasa, és ezért sír. Napról napra többet sír, s anya napról napra nehezebben bírja. S ekkor megszorítja kis kezével anya ujját, rámosolyog, kacag egyet, vagy éppen csak sikítva örül neki, amikor meglátja. Fotó: Aztán jön a csodás hiszti korszaka. Embert, anyát, apát próbáló időszak, szinte ép ésszel már fel sem fogható mélységekkel és magasságokkal.
Szétválunk egyre-másra - Idõszak ez csak itt. Az örök élet majd erõs Kötéssel egyesít. A férfi és a nõ két ládika, amelyek az egymást nyitó kulcsokat rejtik. A vágy titka: bár szívünk messzi megy, Õ mégis ittmarad, nem vész elvesztve sem; Szívet cserélni nékünk túl szerény - Eggyé kell válnunk, így lehessek én A Mindened s te az Enyém. S így zeng minden: Ti, kiket szeretet Tett egymás remetéivé; Kiknek békéjét harag elnyelé, Akik egész földünket szemetek Tükrébe öltétek bele, (És egymással tele Mindent megláttatok vele), A Világot: kérjétek az eget, Óvja szerelmetek! A szerelem mindig ugyanaz, nem ismer se évszakot, se éghajlatot, se órát, napot vagy hónapot, melyeket az idõ elfoszlatott. Hogy élhettünk, te meg én, mielõtt Szerettük egymást? Így volt s mindez az öröm árnya csak, Ha szépet láttam, téged láttalak, Minden szépségbe beleálmodtalak. S most jó reggelt, felébredt lelkeink, kik egymást még félénken nézitek; és mindenben szerelmetek kering, s egy kis zugból a bárhol-t érzitek. Felfedezõ új földet látogat, más térképen néz új világokat - világod én vagyok, s világom már te vagy.
Ó., lírai szerelem, te félig angyal, félig madár, mégis magasztos csoda és vad vágyakozás. Az aranybánya minden csodáját s kincsét egyetlen ékkõ szikrázó szívében, Egyetlen igazgyöngy izzó magvában a tenger minden mélyét és csillámát, Tavaszt és virágzást, enyhet és fényt... A legragyogóbb igazságot, a világegyetem legtisztább reményét, mind, mind egyetlen leány csókja adta nékem. Óh, édes szerelem, félig angyal, és félig madár, és minõ csoda, és minõ vágy! Mily kopár és sivár és silány volt minden - ám aztán mily édes lett veled! Az ember mindig boldog amellett, akit szeret. S ha volnék minden föld ura az ég alatt, az ég alatt: koronám legszebb ékköve volnál magad, volnál magad! Szép június piros, piros rózsája, szerelem tiszta dallam, mit hallok én szívemben szüntelen. Szerelmem mélyebb nem lehet, s te szép vagy, mint a nap; szeretlek, míg az óceán vize ki nem apad. Hû tündér, tied vagyok: tied, szép virágom, vérem minden üteme, minden kósza álmom. Aki nem szeret, hol él? Éjek éjjelében.