Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg. Vörösmarty Mihály Előszó [vers] | Vers videók. Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait? Baracska, 1850-1851 telén, télutóján
- Vörösmarty mihály előszó elemzés
Vörösmarty Mihály Előszó Elemzés
Baracska, 1850 – 1851 telén, télutóján
A vén cigány
Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban, És keményen mint a jég verése, Odalett az emberek vetése. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. Vörösmarty Mihály: Az emberek, Előszó, A vén cigány – Új Hét. Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl, Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
: 11-18. sor: a várakozás türelmetlensége, a "szent szózat" megszületése és következménye "szent szózat" = angyali szózat, új korszak örömhíre jellemző évszak: nyár 19-33. sor: értékpusztulás romantikus kép jelzős szerkezetek megszemélyesítések, metonimikus képek hasonlat igehasználat 34-41. sor: tél dermedtsége = az élet pusztulása, reménytelenség poliszindeton (kötőszó halmozás) metafora (A föld megőszült") – istenhasonlat (előképe: Mózes I. 6): "Megbáná ezért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében". Vörösmarty Mihály: Előszó (1850) elemzés - Irodalom kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com. A kudarc oka az ember kettős természete (félig isten, félig állat) III. : 42-49. sor: szétválik a társadalom és természet párhuzama újra tavasz: minden csak hazugság ironikus hangú jövőkép = ember nélküli világ látomása az idő múlása körforgásszerű, ezért céltalan és értelmetlen utolsó mondat: nyitottá teszi a verset, befejezetlenül hat.