A disszociatív vagy többszörös személyiség a disszociatív kórképek csoportjába tartozó személyiségzavar, melynek meghatározó jellemzője, hogy az egyénnek két vagy (az esetek felében) több elkülönült személyisége van saját névvel, emlékezetkieséssel vagy a nélkül, melyek között kisebb-nagyobb mértékű átjárás lehetséges. [1] Megnyilvánulhat olyan formában, hogy a különböző személyiségek nem tudnak egymás létezéséről, de lehet, hogy az egyik tudja a másik vagy többi személyiség létezését, azonban a másik vagy a többi nem tud az egyikről. Disszociatív személyiségzavar test 1. Esetleg több személyiség is tudhat a valamelyik többi személyiség létezéséről, de nem az összesről és így tovább. A disszociatív személyiségzavart gyakran összekeverik a skizofréniával vagy a tudathasadás formáival. A betegség velejárója, tünete lehet a fejfájás, az emlékezetkiesés. Ez a zavar nagyon ritkán gyógyítható gyógyszerek segítségével, inkább csak elnyomják a nem kívánt személyiségeket. Lehetőleg az összes személyiséget lelki kezeléssel összeolvasztják (integrálják).
Önt az uralom és a tekintélyelvűség iránti vágy jellemzi. 2. Epilepsziás. Az ilyen típusú jellemzők: impulzivitás, ingerlékenység, hirtelen harag és agresszió. 3. Katatonikus. Maga a képzelet erőteljes ingerlése, ezért megbetegszik. Ha nem szünteti meg ezt a folyamatot, elveszíti a valóságot. 4. A skizofrén. Jellemző ilyen jellegű: titoktartás és bezárás, közömbösség az emberekkel és félelem a szellemtől való elvonástól. Disszociatív személyiség – Wikipédia. 5. Hysterical. Az élet, az érzelmi instabilitás, a nárcizmus és az egzisztencia nézeteiben és nézeteiben rejlő felületi jellegű. 6. Depresszív személy. Alacsony önbecsülés, kisebbségi komplexus és bűntudat - ezek a jellemzők. 7. A mániákus. Ön egy magasztos ember, extrovertált és misztikus, hajlamos túlbecsülni magát, és pénzt adni a szél felé. 8. Disszociatív személyiségzavar. Két vagy több személyiség van benned. Az önrendelkezésnek volt vagy problémái vannak.
A kezelés hosszú és bonyolult, a személyiségek nem mindig egyesíthetők; ekkor egyensúlyos kapcsolatot igyekeznek elérni. Epidemiológia [ szerkesztés] Európában nagyon ritkának tartják, az USA-ban előfordulását 2, 5%-ra teszik. A betegek között több a nő. Vitatott, hogy Európában aluldiagnosztizált, vagy az Egyesült Államokban kórismézik túl gyakran. A többségnél átlagosan 10 éves kor előtt alakul ki a multiplex zavar, hiszen ilyen korban még nem teljesen tiszták a személyiségjegyek, így ekkor még könnyen változhatnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy idősebbeknél nem fejlődhet ki. Index - Tudomány - Egy személyiségzavaros vak nő képes látni, ha másnak képzeli magát. Veszélyei az öngyilkosság, a kábítószerfogyasztás és az alkoholizmus. Tünetek [ szerkesztés] Hasonlítanak a szorongásra; személyiség hasadásra; kedélybetegségre; idegrohamra (pánik); fóbiák; étkezési gondok; poszttraumás stressz (baj rémképe); belgyógyászati gondot utánzó (szomatikus) testi bajok, erős szétszórtság. Különböző panaszok különböző időkben. Belső társalgás a váltakozó személyiségek közt (hallucinálás/képzelt hang).
Az ember életében a legelső súlyos disszociáció mindig egy szélsőséges, traumatikus helyzetben következik be. Ha az első súlyos traumaélmény gyermek- vagy fiatalkotban történik, akkor a disszociáció könnyebben "önállósodik", azaz könnyebben válik kórossá, mert a szélsőséges trauma- és fájdalomélmények többek között a géneket is aktiválják. A disszociáció ilyen esetekben segít túlélni egy alig túlélhető helyzetet. Az egyszer már "bejáratott" biológiai disszociációs reakció hajlamos a trauma utáni időszakban is megismétlőni, és akkor is fellépni, amikor nem traumahelyzetről van szó. Az először gyermekkorban megtörtént traumák kedveznek a későbbi disszociatív zavarnak, míg a felnőttkorban bekövetkezett traumaélmények jellemzően poszttraumás stressz-zavarhoz vezetnek. Amikor a lélek kilép az "itt és most"-ból - a disszociáció jelensége. A korai traumatikus élmények tehát nem csak rendkívül mély nyomokat hagynak a gyerekekben, hanem megváltoztatják az idegrendszeri struktúrákat és a génszabályozást is, főként a test endorfinrendszerében. Korai trauma és borderline személyiségzavar Az a disszociatív érzés, hogy az ember nem azonos saját magával, hogy belső ürességet és idegenséget érez a saját teste iránt, és mintha transzállapotban követnének el magukon impulzív önkárosítást – a borderline személyiségzavarral szoros összefüggésben van.
A disszociáció erősebb formáinál idegennek vagy "zsibbadtnak" érzi magát az ember, nincs megfelelő kapcsolata a helyzettel vagy a saját testével – ez az ún. derealizációs vagy deperszonalizációs élmény. Olyankor is át tudunk élni ilyet, ha nagyon fáradtak, kimerültek vagyunk. A disszociáció erőteljesebb formáinál a tudat és az érzés teljesen eltávolodik a pillanatnyi valós helyzettől. Az egész testben vagy bizonyos testrészekben egyfajta zsibbadtságérzés léphet fel. Ilyen súlyos disszociáció leggyakrabban a traumák áldozatainál figyelhető meg. Disszociatív személyiségzavar test d'ovulation. A tartósan súlyos disszociációs állapotok messzire eltávolítják az érintetteket a másokkal való érzelmi kapcsolatoktól, és a magány kibírhatatlan érzéséhez vezethetnek. A disszociáció típusai Szélsőséges helyzetekben nem csak a gyerekek, de a felnőttek is hajlamosak "eltávolodni saját maguktól", aminek a célja, hogy kikerüljenek egy lelkileg és testileg elviselhetetlenné vált helyzetből. A disszociáció tehát pszichológiai és neurobiológiai védőmechanizmus, amelynek célja a testi és lelki fájdalom elkerülése, illetve kikapcsolása.
A legmélyebb énünket tárja fel az, hogy kivel nem szeretnénk összefutni éjjel a sötét utcán. Szondi Lipót a XIX. században döntött úgy, hogy feltárja az emberi személyiség legmélyebben elnyomott impulzusait. A magyar pszichiáter ehhez a szimpátiát és az unszimpátiát hívta segítségül, amelyek alapján összeállította az önismereti tesztjét. A pszichiáter hipotézise az volt, hogy az embereket azok a személyiségek zavarják a legjobban, amelyek miatt önmagukkal szemben is ellenszenvet éreztek az életük korai szakaszában. A tesztben nyolc ösztönbeteg fényképét nézhetjük végig. A betegek diagnózisa, kórtörténete és családi háttere jól ismert. A teszt működésének alapja, hogy "hasonló a hasonlót választja", tehát a vizsgált alany azokat a képeket fogja rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek találni, amelyeken ugyanazok a tendenciák ismerhetők fel, mint saját magában. Szondi Lipót azt feltételezte, hogy az ösztöntörekvéseink jól láthatóak az arcunkon, ez pedig annál jobban ránk van írva, minél erősebbek az öröklött ösztöntörekvések.