A bezárt, elátkozott, pusztulásra ítélt néphez való sorsszerű kötődést, a teljes azonosulást a magyarsággal, az ősi múlt vállalását. Mindeközben azonban a lírai ént kizárták a közösségből, ezért döngeti a kapukat, falakat. A "hiába" szó azt sugallja, hogy reménytelen a próbálkozása, nem engedik be, nem tud bejutni. S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? A Kárpátok is a magyarságot jelképezi, de a bezártság jelentését is hordozza, hiszen a magyar népet úgy zárja körül a Kárpátok gyűrűje, ahogyan Góg és Magóg népét elzárták a világtól a Nagy Sándor által építtetett érckapuk és falak. Tehát a Kárpátok alatt sírni annyit tesz, hogy Ady a magyarság problémáit akarja elsírni, elpanaszolni. A régi dicsőségben való sütkérezés helyett rá akar mutatni a bajokra, tudatosítani akarja, hogy ha nem lesz megújulás, az végzetesnek bizonyul majd. A "sírás" tehát a bajok megnevezését jelenti. Ady Endre: Az anyám és én - diakszogalanta.qwqw.hu. Az 1. strófa utolsó sorát több módon is értelmezték. Van olyan elemző, aki szerint ez egy tétova, félénk kérdő mondat, amellyel a költő mintegy engedélyt kér a sírásra "a Kárpátok alatt".
Először is a cím gyanánt is használt első sorról kell beszélni, amely a mai olvasó számára már magyarázatot igényel (Ady korában az emberek még ismerték azokat a tulajdonneveket, amelyeket a költő használ, de ma már nem mindegyik képezi részét az általános műveltségnek). Góg és Magóg bibliai eredetű nevek, a pogányság jelképei. Több helyen is előfordulnak a Bibliában (a Teremtés könyvében, Ezekiel könyvében, a Jelenések könyvében). Istenellenes pogány fejedelmek voltak, hatalmukat Isten el akarta pusztítani, de Ady utalása nem erre vonatkozik. Az a Góg és Magóg-történet, amire ő utal, nem a Bibliából származik, hanem egy középkori verses regényből. A középkori lovagi epikának, amely témáját ókori történetekből merítette, egyik ismert darabja volt az ún. ADY és ÉN | mtva.hu. Sándor-regény, amely Nagy Sándor mondáját dolgozza fel. Ezt a francia nyelvű verses lovagregényt a középkorban latin és nemzeti nyelvű fordításban Európa-szerte olvasták. Ebben szerepelnek Góg és Magóg, akik egy harcias északi nép királyai.
Ezt a népet Nagy Sándor kőfallal és érckapukkal zárta be hegyeik közé, hogy birodalmát ne zaklassák. Góg és Magóg népét később a szkítákkal azonosították, ez lehet az oka annak, hogy Anonymus a Gesta Hungarorum ban tőlük eredeztette a magyarok őseit. Szerinte a Szcítiával szomszédos, tőle keletre fekvő területen éltek Góg és Magóg nemzetei, a magyarok ősei. Góg és Magóg fiának lenni tehát annyit jelent, mint magyarnak lenni. Ady ezzel ősi magyar voltát igyekszik kihangsúlyozni. Ady Endre: Az anyám és én | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Büszkén hirdette magáról, hogy ő az igazi magyar, Góg és Magóg fia, akinek küldetése van. Szerinte mi magyarok ugyanúgy be vagyunk zárva, mint Góg és Magóg népe. De míg ők legalább döngethették az érckapukat, a "mi népünk ezt sem teheti" – írta egy cikkében Ady. Tehát Góg és Magóg, a két pogány fejedelem nemcsak a magyarság szimbóluma, hanem a bezártságé is. Ez a szimbólum arra utal, hogy a magyar egy körülzárt, pusztulásra ítélt nép. Csak ennek a jelentésnek az ismeretében érthetjük meg a vers kezdő sorait: Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat Milyen érzést, élményt sugallnak az első két sor szimbólumai?
Mások szerint a "szabad-e" nem engedélykérés, hanem indulatos visszautasítása annak a gondolatnak, hogy ő ezt ne tehetné meg. Neki igenis joga van elmondani azt, ami nem tetszik neki. Attól, hogy ő magyar, igenis szabad "sírnia", elégedetlennek lennie, azaz nem kötelező mindent jónak tartania, amit a magyarság csinál. Tehát nem tétovaságból kérdezi meg, hogy "szabad-e" sírnia, hanem harciasságból. Ha egy vitathatatlan dolgot hangsúlyosan kérdezünk meg, akkor a kérdés nem kérdés, hanem állítás: azzal a kérdéssel éppen a dolog vitathatatlanságát állítjuk. Ezt az állítást Ady még nyomatékosítja is egy párhuzamossággal: a "szabad-e" kérdés megismétlődik a 2. versszak végén. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Vad bozótok el-elbuktatnak, Emlékek és borzalmak között Taposom a vaksötét pusztát, Sorsomat és a sűrű ködöt. Vissza, a vén, csöndes udvarba, Elsűllyedt azóta mind az út S távolból hallom, ködben, éjben, Hogy nyitogatnak egy vén kaput. vissza a címoldalra