Andók Veronika: Tavasz van Jótállási igény érvényesítése Tavaszi mozaik képek Tavaszi versek - Március a tavasz első futása: bársony barkát tűzdel ki a fűzfára. Simogatva rügyet, bimbót kelteget, eltakarít minden komor felleget. Szedd a lábad zimankós tél, Hogyha nem mégy, úgyis elűz március! Drégely László: Télkergető Fenn az égen, lenne a réten fúj a szél. Felhőt kerget, kis verebet nem kímél. Hess szél! Hess szél! Tavasz van már, nem tél! Tamás Mária: Ki űzi el a telet? Andók Veronika Tavaszodik. Teletűző, Fűnövesztő harang hangú csengetyűző, eszterlánci cérnát fűző kikelet. Osvát Erzsébet: Télkergető Fuss, te Tél! Jön a Tavasz, utolér. Jön óriás sereggel, hóolvasztó meleggel. Eső dobol hátadon, a Nap sem lesz pártodon. Hányszor mondjam, tűnj el gyorsan, szépszerivel, míg lehet. Mert ha vársz - hát jaj neked! Kertvárosi rendelőintézet pécs Www vaol hu gyaszhirek Karácsonyi lakásdekoráció webshop Republic 20 év pictures 1001 éjszaka meséi teljes film magyarul Mi a proxy szerver form T com tudakozó Andók Veronika: Tavaszodik Havasak a hegyek- völgyek, Alszanak az álmos tölgyek.
Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén; Áldást hoz majd a mezőre, Ha meggyógyitod: Édes örömkönnyeket sír, Édes harmatot. Hozd magaddal a pacsírtát, Nagy mesteremet, Aki szép szabad dalokra Tanít engemet. S ne feledd el a virágot, Ne feledd el ezt, Hozz belőle, amennyit csak Elbír két kezed. Nagyobbodtak a halálnak Tartományai, S bennök sokan a szabadság Szent halottai; Ne legyenek szemfedőtlen Puszta sír alatt, Hintsd reájok szemfedőül A virágokat! Tavasztündér suhant át e tájon. Fénylő aranyfátyol szárnyon. "csivitt" cseng, s hallani, "csivitt" a feleletet. Csivitt, csivitt, a hangja itt csattog a ház felett, csivitt, csivitt, tán holnapig csacsog cinkém, cseveg. Csivitt, csivitt, forrás fakad, megújul rét, berek, csivitt, csivitt, szántja a nap ekéje az eget. Kányádi Sándor: Márciusi versike Tavaszt csörög a szarka, tavaszt. Zöldülni kezd a barna haraszt. Zsendülni kezd a zsenge határ. Erőre kap a gyönge bogár. Szelídülnek az ordas szelek.
A kertben már vígan dalol egy rigó, bokrok közt nyílik alul az ibolya, és számolatlanul bodobács jön a lapos kő alól. Petőfi Sándor: A tavaszhoz Ifju lánya a vén télnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett? Jöszte, jöszte, várnak régi Jóbarátaid; Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait. Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén; Áldást hoz majd a mezőre, Ha meggyógyitod: Édes örömkönnyeket sír, Édes harmatot. Hozd magaddal a pacsírtát, Nagy mesteremet, Aki szép szabad dalokra Tanít engemet. S ne feledd el a virágot, Ne feledd el ezt, Hozz belőle, amennyit csak Elbír két kezed. Nagyobbodtak a halálnak Tartományai, S bennök sokan a szabadság Szent halottai; Ne legyenek szemfedőtlen Puszta sír alatt, Hintsd reájok szemfedőül A virágokat! Cseppen a jégcsap, olvad a hó, Csupasár dombon nincs takaró. Hófehér csokrok bújnak elő, Belezendül a vén tölgyerdő. Kis cinege szólal: Nyitnikék! Ibolya nyitja is kék szemét.