A talapzatot megőrizték, ma is áll az iskola udvarán, eredeti helyén. Úttörőcsapat: "Molnár Tiborné olvasónk, a békásmegyeri Bárczi Géza utcai általános iskola tanára írja: az iskola úttörőcsapata felvette Hollós Korvin Lajos nevét, s Hollós Korvin Lajos iskolamúzeumot is berendeztek az Óbudán született író emlékére. " [7] 1983 Előzetes: "SZOBROT AVATNAK Sok éve elment már közülünk Hollós Korvin Lajos, aki korszaka magyar irodalmának egyik eredeti egyénisége, fulmináns tollú, megalkuvás nélküli jellemű írója volt. Prózát művelt elsősorban, novelláskötetei és regényei ma is előkelő helyet foglalnak el a kölcsönkönyvtárak népszerűségi listáján, de olykor drámákat és időnként verseket is írt: egyik-másik költeménye megrázó szépségű, a magyar líra klasszikus alkotásai közé sorolható. Születésének 80. évfordulója közeledvén, Herczeg Klára elkészítette az író szobrát, amelyet Mezei András beszédével holnap avatnak fel a békásmegyeri, Bárczi Géza utca 2. alatti iskola előtt. Az iskola ebből az alkalomból felveszi Hollós Korvin Lajos nevét. "
Bármennyire is ki szeretnénk szállni a mókuskerékből, nem olyan egyszerű az. Meg tudom érteni, miért lehet szeretni ezt a verset, miért lehet rajongani Hollós Korvin Lajosért. Talán dühömben egyszer majd tényleg veszek egy jurtát… Hollós Korvin Lajos: Talán dühömben egyszer... Talán dühömben egyszer építek majd egy házat, amelyben nem terem gond, sem félés, sem alázat. Üvegből lesz palánkja, hogy mindenki belásson és lássa, hogy növök túl a földi elmúláson. Uj szenteket avatnék boldoggá itt e házban, nem volna benne rejtek, hol a Sátán tanyázna, nem volna zűrzavar sem s nem volna nyugtalanság, sem gyenge, aki lesné az erősebb parancsát. S nem volna félreértés, nem csapna bele villám, tán nem bimbózna benne könnyet sohsem a pillám. Nem villannának gyilkok szivemen s más szivén át s az áldott csend ölében tán visszahívnám Évát... Tán visszahívnám Évát, hogy itt megcsöndesüljön és békesóvár szívvel a küszöbömre üljön. És megbékülnék én is, az volna ám az ünnep! Nem volna bűnünk s Isten sem volna, aki büntet.
Úgy örült a hírnek, mint egy ajándékra váró kisgyerek. És amikor valaki - talán bosszantás okából - telefonon azonnal közölte, hogy a díjkiosztó bizottságban leszavazták a javaslatot, mégse kapja meg a József Attila-díjat, indulatosan a falhoz vágta a telefonkészüléket, összeesett, szívrohamot kapott és meghalt. Tankönyvbe illő példa ez az élet az önsorsrontásra. " [2] Egyik rövid verse: GŐG Mondják: a gőg! Az lett a vesztem. S azt is: ne törtem volna feljebb! De inkább függök a kereszten, semhogy tövében térdepeljek. A békásmegyeri iskola helyi úttörőcsapata, már korábban, 1983-ban felvette az író nevét, majd 1985-ben az iskolát is Hollósról nevezik el. A költő születésének 80. évfordulóján avatták fel a másfél méter magas beton talapzaton álló, 80 cm magas életnagyságú bronz mellszobrot, melyet Herczeg Klára [4] szobrászművész alkotott. A posztamens elején a költő neve és évszámok olvashatók. Rendszerváltozás óta az iskolát Bárczi Géza nevét viseli. A Bárczi Géza Általános Iskola [3] igazgatónője közlése alapján, a szobor már 2010-ben nem volt a helyén színesfém tolvajok ellopták, (vélhetően, 1999-ben) mivel akkor még az iskola udvara nem volt teljesen kerítéssel körbevéve.
Szerkesztője volt a Kórusművészetnek, majd néhány évre rá megnyerte a Nyugat egyik novellapályázatát. Csak 1957-től jelenhettek meg kötetei folyamatosan. Önéletrajzi műve, az Óbudai búcsú, túl azon, hogy emléket állít életének, híven tükrözi elbeszélői, költői és született harcos egyéniségét. Ahhoz képest, hogy kommunista költőnek, írónak szokás titulálni, ebben a versben rengeteg bibliai elem megjelenik, és nemcsak a Sátánra gondolok, hanem az áteredő/eredendő bűnre – kinek-kinek hite szerint –, amiért természetesen Éva okolható. Olvasás közben gyakran eszembe jutott az a gondolat, ami két hete fogalmazódott meg bennem, miszerint fogom magam, és elvonulok valahová a pusztába, ott meg felverek egy jurtát és eléldegélek. De aztán, jöttem rá hirtelen, unatkoznék, tehát visszajönnék, kezdeném az egészet újra, mindaddig, míg megint ki nem kapnám az elbontott jurtát feledésem homályából, hogy ismét elvonuljak. Az élet ciklikussága, a természetünk folytonossága, mindaz, ami meghatároz minket, és amire azt szoktunk mondani, nem tehetünk róla, újra rákényszerít ugyanazon hibák elkövetésére.
Akciós ár: a vásárláskor fizetendő akciós ár Online ár: az internetes rendelésekre érvényes ár Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár Bevezető ár: az első megjelenéshez kapcsolódó kedvezményes ár Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb ára
Prózájának fő témája az 1930-as évekbeli Budapest kisiparos- és munkásvilága, a külvárosok élete. Nagyregénye, a Hátsólépcső (1946) egy körúti bérház lakóinak története, ahol az első- és hátsólépcsőre tagolt bérház épülete a különböző társadalmi rétegek ironikus szimbóluma. A történetet Báva Vendel banktisztviselő meséli el, aki sajátos módon sem a hátsólépcső munkásaihoz, sem a körútra nyíló nagyablakú lakások polgáraihoz nem tartozik. Sorsával megelégedő polgár, aki frivolan figyeli mindkét ház traktusának küzdelmeit. Báva Vendel ugyanakkor hivatali pontossággal írja le mindennapjai történetét, s a regényben felbukkanó alakok: csődbe jutott bankárok, tüdőbeteg kishivatalnokok, verseik kiadásáért hiába házaló költők stb. mind-mind a kor jellegzetes figurái. Sajátos szemléletű ironikus-pikírt regényeivel és elbeszéléseivel ( Torpedó, 1947; Böjti szelek, 1947) a kor dogmatikus irodalmi vezetése semmit sem tudott kezdeni. A párt ún. preventív önvédelemből kizárta tagjai sorából (1949-ben), ezután évekig nem jelenhettek meg írásai, s a "nagy visszatérése" is csak egy ifjúsági művel történhetett meg.