Elektromobilitás, mielőtt az divattá vált A Fiat 500-as az elektromos átállásban is úttörő szerepet vállal, és ez nem csak a 2007-ben bevezetett, és azóta is gyártott új 500-assal jött el. A Fiat Cinquecento Elettra 19 lóerős villanymotorjával 200 kilométert volt képes megtenni egy töltéssel. Szépséghibája, hogy az ólomsavas akkumulátort a csomagtartó helyén horda az autó, aminek a súlya is egy tonna fölé kúszott az átalakítással. Ezt a verziót 1992 és 1996 között gyártották, mondhatjuk, hogy kevés sikerrel – magából a Cinquecentóból azonban 1, 1 millió kelt el, utódja a Seicento (600) volt. Mint említettük, 2007-ben indult el az új 500-as gyártása, ezt a modellt ma is gyártják, már a Stellantis égisze alatt. Sőt, ez a típus a Fiat elektromos átállásának húzóneve: Európában 2020 februárjában mutatkozott be az elektromos hajtású 500-as Fiat New 500 néven, ennek elődje volt a csak az Egyesült Államok számára gyártott Fiat 500e. Míg a hagyományos hajtással rendelkező verziók Lengyelországban készülnek, addig az elektromos 500-asokat ma már Olaszországban szerelik össze.
Igaz, 1992-től már az olaszok kezébe került a lengyel FSM üzeme, azaz echte Fiat készült a lengyelek munkájával. Egérkamion vagy "zseb Ferrari" A Fiat Cinquecento szintén Lengyelországban futott be nagy karriert, de Olaszországban is népszerűvé vált, és többek között Magyarországon is elterjedt. Európában előbb 903 köbcentis, 40 lóerős, keresztben beépített 4 hengeres motorral kínálták az autót, majd 1993-tól befecskendezős, 899 köbcentis és 39 lóerős verziót kapott, ezzel terjedt el tömegesen. A csúcsmodell az 1994-ben megjelent Cinquecento Sporting volt, ez 1108 köbcentis FIRE motort kapott, amit a Puntóban is használt a Fiat. Ez a változat 55 lóerővel bírt, ami a mindössze 735 kilogrammos autót szinte repítette – nagyjából 100-110 kilométer/órás tempóig, igaz, a végsebesség 150 kilométer/óra. Fiat Cinquecento és Cinquecento Sporting (jobbra) Budapesten. | Fotó: Pörge Béla Az autó olyan apróságokkal vált még vonzóbbá, mint a sportkipufogó vagy a piros biztonsági öv. A közcímben említett két becenevet e sorok írója is gyakran hallhatta, ugyanis első autója egy ilyen Cinquecento Sporting volt – igazi családi hagyományként, hiszen az édesapja egy Fiat 500-assal kezdte autós pályafutását.
Az utastérben ugyanez a helyzet, a sötétszürke-fekete bőrüléseket és a kormánybőrözést is piros bőrcsíkok bevarrásával tették vagányabbá. Így beülve a kitakarított autóba akár újnak is hihetném, egyben van, nincs szétkarcolva, vagy letörve semmi. Kívülről viszont már viselt néhány harci sérülést a parkolói adok-kapok kategóriából. Jellegzetes Fiat 500 utastér, fekete-piros dizájnnal Galéria: Használtteszt: Fiat 500e Egyébként nem mellélövés a sportos hangulat. Nem olyan az autó, mint 1998-ban a Fiat milánói gyárának a tetején kipróbált elektromos Fiat Seicento volt, amely a "gázpedál" lenyomására körülbelül olyan gyorsulást produkált, mint a háború előtti klasszikus Ganz-villamos, vagyis szerényet. Ez a kis gép a maga 113 lóerős, 200 Nm nyomatékú motorjával kifejezetten kilő, és körülbelül 70 km/h-ig bármikor is taposunk neki egy erőteljeset, akkor megcsikorgatja a hajtott első 185/55 R15-ös gumikat. Jó játék ez autómániás hülyegyerekeknek. A végsebessége 137 km/h. Amúgy körülbelül olyan a kocsit vezetni, mint egy erősebb benzinest.
1957 júliusában egy igazi autóipari sikertörténet indult Torinóban – ekkor kezdték meg a Fiat 500-as gyártását. A modell nem volt előzménynélküli, éppen ezért Fiat Nuova 500 (Új Fiat 500-as) néven kezdte a pályafutását. Azóta számos variáns és utód született, az 500-as pedig az elektromobilitás korszakában is egy sikeres autó tudott maradni. Kevés olyan ikonikus modellje van az autógyártásnak, mint a Fiat 500-as: bár darabszámban a Mini és a Volkswagen Bogár is jócskán megelőzi, mégis e két kisautóhoz mérhető az olaszok népautójának kultusza. Pedig az 500-asnak semmilyen nagyzoló hivatása nem volt: azért készült, hogy a háború után lábadozó Olaszországban az embereknek legyen egy megfizethető autója, amivel dolgozni járhatnak, és ami akár a hegyekbe, vagy a tengerpartra is elviszi őket. Dante Giacosa tervezőnek egy olcsó modellt kellett terveznie, ami versenyképes volt a robogóval, az olaszok akkori kedvenc mobilitási eszközével. Végül 1957-ben gördült le a futószalagról az 500-as új változata, 500 köbcenti körüli (pontosan 479 az első verzióban) lökettérfogatú motorral, 500 kilogrammos súllyal és 500 ezer líra alatti áron: ez a három paraméter is magyarázza az elnevezést, bár 500-as néven 1936 és 1948 között egy autó, melynek beceneve a Topolino, azaz egérke volt.
Mindezek ellenére a Fiat 500-ra egy sportos alternatívaként lehet tekinteni a kisautók szegmensében. Ezért is készült a Fiat 500 2009-es változata széles, nyitható textiltetővel. Vizuálisan a Fiat 500 majdnem egy kabrió lett, ám szerkezetileg egy napfénytetős szedán. A Fiat 500 motorja A 2007-ben épült Fiat 500 két benzinmotoros verzióban készült, 51 kW (69 LE) és 74 kW (100 LE) teljesítménnyel, ami hozzájárult a Fiat 500 182 km/h végsebességéhez. A hagyományos Fiat 500 csúcsmodellje az Abarth sportmotorral került piacra, mely teljesítménye 118 kW (160 LE). Megépítették két dízelmotoros változatot is, mely 1, 3 literes hengerűrtartalommal 70 kW (95 LE) teljesítményre képes.