2009. augusztus 9., vasárnap Cukkinis kenyér Megsütöttem Limara cukkinis kenyerét. Lábosban, először fedő alatt. Aztán levettem a fedőt, mert már a kenyér tetején billegett. Nagyon finom. És szuper ropogós a héja. Kár hogy a vacakoló fogam miatt nem mertem igazán rászabadulni. Bejegyezte: Nyafkamacska dátum: 8:14 Címkék: kenyér, konyha 3 megjegyzés: PAMIS Takarító Kft. írta... Jó, jó de a kisbarátom evett belőle? Ha már a kígyó és egyéb állatfajtákra finnyás:D 2009. augusztus 9. 14:19 Kisbarátodat ma statáriálisan lehülyéztem. Mire észrevettem, egy arasznyi lógott ki a szájából a gatyamadzagjából. Jó métert lenyelt belőle. Szerintem megenné ő a kígyót is, ha elég szépen tálalják:-) 2009. 20:37 Na szép vagy Béla! Cukkinis kenyér limara sl. 2009. augusztus 10. 11:22 Megjegyzés küldése
Mindig nézegettem a különböző oldalakon, hogy mások milyen szép (s valószínűleg finom) kenyér féléket sütögetnek. Tibi azt mondja, hogy ne fárasszam magam, mert amennyi kenyeret mi eszünk, azt megvesszük a boltba. Mivel elég sok fajta liszt kellett az eddig nézett receptekhez, hát hagytam magam lebeszé hát kenyérsütőgépem sincs. Aztán a napokban ismét Limara péksége oldalán jártam s nála találtam ezt a török kenyér receptet, ami tényleg egyszerű. Cukkinis kenyér limara sajtos. Ma ebbe a borongós időben úgy gondoltam, hogy nem hagyom magam lebeszélni és megsütöm életem első kenyerét. Limara leírása alapján egy tálba (nekem nincs dagasztó tálam) öntöttem 1, 5 dl vizet +1, 5 dl tejet (egy kicsit meg langyosítottam) beletettem egy teás kanál porcukrot és bele morzsoltam 2, 5 dkg élesztőt. (eredetileg 2 dkg van írva de nekem 2, 5 volt itthon) Jól elkevertem s hagytam egy kicsit állni. Közben kimértem 40dkg sima lisztet, 10dkg kenyérlisztet és 2 teáskanál sót. Ezt ráöntöttem a folyadékokra, majd következett fél dl olaj (én olívát tettem bele)s a robotgépemmel kidagasztottam.
A gép jelzésére hozzáöntöttem a magvakat. Természetesen kenyérsütő nélkül is el lehet készíteni a szokásos élesztő-felfuttatás, dagasztás módszerrel, csak így egy kicsit tovább tart.
Ezáltal a használaton kívüli szobák hővesztesége minimalizálódik, ahol pedig indokolt a páratartalom miatt, ott megfelelő légcsere alakul ki a szellőztetéssel. Haj a ködben Hajó a ködben ady Hajó a ködben závada pál Tiszakanyár polgármesteri hivatal Villeroy boch hódmezővásárhely állás [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1] [ Archívum] 2011. 11. 18. 14:42 Sziasztok. Kellene egy fogalmazás a télről. Légyszi irjatok nekem egyet. Köszi. 2011. 09:06 Nyilas Misi jellemzése két oldal kisfüzetben. 01. 05 16:57 Boby " Sziasztok. Az lenne a problémám hogy holnapra kéne egy olyan összegzés csak vázlat pontokban melyben Nyilas Misi (Légy jó mindhaláligból) külső belső tulajdonságai, fontos és említésre méltó formában.
Szerkesztőségünket megkereste a Weiss család két utódja, akik személyesen élték át azt, amit Závada Pál legújabb könyvében regényes formában megírt. A könyvhöz fűzött reflexióikat az alábbiakban közöljük. A levél szerzői, Strasser Daisy és Borbély Sándor Mint Weiss Manfréd (WM) utódjai, személyesen vettünk részt az SS által szervezett menekülésben, 1944 májusában. Csodálkozva olvastuk Závada Pál "Hajó a ködben" című könyvét családunkról. Chorin Ferenc a könyv főszereplője, de a Weiss-Kornfeld-Mauthner család tagjai szintén szerepelnek. Meglepetésünkre új rokonokkal találkoztunk. Igy Kohner Artur báró Helen feleségével lép fel, mint Chorin Ferenc sógora. Kohner Adolf báró Helen nevű feleségével egy ismert nagybirtokos és nagyiparos volt. Viszont se rokoni, se másféle kapcsolatban nem állt a Chorin családdal, és a WM művekhez se volt semmi köze. Valériusz Ilona (Lola), a könyv egyik hőse, Mauthner Gustav özvegye. Mindkettő fiktív személy. Mauthner Alfrédnek három testvére volt, de Gustav nem létezett.
Összefoglaló Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak, nők és férfiak, egy izgalmas viszonyokból szőtt, nagyszabású rokonság. De minthogy többségük zsidó származású, és 1944 életveszélyes tavaszán vagyunk, az ő történetük - a családtagok roppant vagyona folytán - egyszeri és különleges lesz, huszadik századi történelmünk egyik közismert esetévé válik. Ezt a históriát híven próbálja követni a Hajó a ködben - műfajára nézve viszont hamisítatlan Závada-regény: Hőseinek közvetlen közeléből tudósít, megszólaltatja őket a túlélésért folytatott vagy éppen szerelmi természetű küzdelmeikben, megalkuvás, árulás vagy heroikus helytállás közben. S miközben a viták a rokonság közös sorsa körül forognak, annak is tanúi lehetünk, ki miért és hogyan dönt a maga üzleti- és szívügyeiben, távozás és maradás dolgában - vagy akár végső élet-halál-kérdésekben.
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei – a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak, nők és férfiak, egy izgalmas viszonyokból szőtt, nagyszabású rokonság. De minthogy többségük zsidó származású, és 1944 életveszélyes tavaszán vagyunk, az ő történetük – a családtagok roppant vagyona folytán – egyszeri és különleges lesz, huszadik századi történelmünk egyik közismert esetévé válik. Ezt a históriát híven próbálja követni a Hajó a ködben – műfajára nézve viszont hamisítatlan Závada-regény: Hőseinek közvetlen közeléből tudósít, megszólaltatja őket a túlélésért folytatott vagy éppen szerelmi természetű küzdelmeikben, megalkuvás, árulás vagy heroikus helytállás közben. S miközben a viták a rokonság közös sorsa körül forognak, annak is tanúi lehetünk, ki miért és hogyan dönt a maga üzleti- és szívügyeiben, távozás és maradás dolgában – vagy akár végső élet-halál-kérdésekben.
Lehet-e, szabad-e kollaborálni az ellenséggel, ha a puszta túlélésünk a tét? És egyáltalán erkölcsileg, morálisan legitimálható-e ez a kollaboráció, vagy ha nem, akkor mi lenne a megfelelő hozzáállás: mi tehető meg annak érdekében, hogy mentsük az életünket? Ezek a kérdések merülnek fel Závada Pál legújabb regényének olvasása közben, melynek tárgya a zsidó származású Weiss Manfréd örökösöknek az SS-szel kötött alkuja. Závada írásművészetétől nem idegen a történelmi regény, mint zsáner. Mégpedig a kifejezés erős értelmében, hogy nem csupán valamely történelmi trauma feldolgozásával állunk itt szemben (lehet az Trianon éppúgy, mint a Holokauszt, kinek kinek mi), hanem hogy az adatolható tények és megtörtént események, valós szereplők, történelmi személyek és helyzetek már eleve adott hátterébe íródik bele a regény tulajdonképpeni cselekménye, egy fiktív szál, vagy akár egy lokálisnak gondolt személyes történet. A regény tárgya jelen esetben az az alku, amit a Weiss Manfréd örökösök (az iparmágnás gyermekei és azok házastársai, kiterjedt közel ötven fős rokonság) köt az SS-szel Magyarország német megszállását követően, melynek értelmében mérhetetlen vagyonukért cserébe szabadon távozhatnak az országból Svájcba illetve Portugáliába.