Részletes leírás Normantas Paulius (Kalniskiu, 1948. június 8. - Nyíregyháza, 2017. január 7. ) litván származású, de évtizedek óta haláláig Magyarországhoz is hazájaként kötődő utazó, költő és fotóművész szinte minden szempontból szabálytalan életutat futott be, és igazán öntörvényű, nehezen beskatulyázható egyéniség volt. Kincses Károly, a kötet szerzője Normantas életpályájának bemutatásában e nehezen megfogható karakter megragadására, a különös személyiség felvázolására és érzékeltetésére teszi a hangsúlyt. Kincses rendhagyó életrajza így - Szarka Klára szavaival - kevésbé az alkotó vizuális életművének, képi és tárgyi hagyatékának, irodalmi teljesítményének tudományosabb, összehasonlító jellegű értékelése, sokkal inkább e különös karakter bemutatása. Normantas Paulius mint a vágyott (belső) szabadság megtestesítője értékelődik igazán.
Leírás Normantas Paulius – A szabad szél Kincses Károly Normantas Paulius (Kalniskiu, 1948. június 8. – Nyíregyháza, 2017. január 7. ) litván származású, de évtizedek óta haláláig Magyarországhoz is hazájaként kötődő utazó, költő és fotóművész szinte minden szempontból szabálytalan életutat futott be, és igazán öntörvényű, nehezen beskatulyázható egyéniség volt. Kincses Károly, a kötet szerzője Normantas életpályájának bemutatásában e nehezen megfogható karakter megragadására, a különös személyiség felvázolására és érzékeltetésére teszi a hangsúlyt. Kincses rendhagyó életrajza így – Szarka Klára szavaival – kevésbé az alkotó vizuális életművének, képi és tárgyi hagyatékának, irodalmi teljesítményének tudományosabb, összehasonlító jellegű értékelése, sokkal inkább e különös karakter bemutatása. Normantas Paulius mint a vágyott (belső) szabadság megtestesítője értékelődik igazán. Kiadó: MMA Kiadó Oldalak száma: 367 oldal Boritó: keménytábla, védőborító ISBN: 9786155464690 Kiadás éve: 2018
Normantas Paulius (Kalniskiu, 1948. június 8. – Nyíregyháza, 2017. január 7. ) litván származású, de évtizedek óta haláláig Magyarországhoz is hazájaként kötődő utazó, költő és fotóművész szinte minden szempontból szabálytalan életutat futott be, és igazán öntörvényű, nehezen beskatulyázható egyéniség volt. Kincses Károly, a kötet szerzője Normantas életpályájának bemutatásában e nehezen megfogható karakter megragadására, a különös személyiség felvázolására és érzékeltetésére teszi a hangsúlyt. Kincses rendhagyó életrajza így – Szarka Klára szavaival – kevésbé az alkotó vizuális életművének, képi és tárgyi hagyatékának, irodalmi teljesítményének tudományosabb, összehasonlító jellegű értékelése, sokkal inkább e különös karakter bemutatása. Normantas Paulius mint a vágyott (belső) szabadság megtestesítője értékelődik igazán.
Kincses Károly: Normantas Paulius - Könyvbemutató - YouTube
Kincses Károly: Normantas Paulius Normantas Paulius (Kalniskiu, 1948. június 8. – Nyíregyháza, 2017. január 7. ) litván származású, de évtizedek óta haláláig Magyarországhoz is hazájaként kötődő utazó, költő és fotóművész szinte minden szempontból szabálytalan életutat futott be, és igazán öntörvényű, nehezen beskatulyázható egyéniség volt.
Két éven keresztül hihetetlen jól tudtunk együtt dolgozni, majd az utolsó útjáról már halálos betegen jött haza. Akkor sok mindent átírtam a könyvben. Nyíregyházán a halála előtt még egy-két nappal a már kész könyv utolsó oldalait javította. Tehát ez az egy elégtétele megvan, hogy bár a kész könyvet nem láthatta, a szöveget és a beválogatott több száz képet igen. Azóta bárkinek beszélek a könyvről, azt mondom, hogy az a tisztességes szerző, aki azt érzi az alanyával kapcsolatban, hogy tartozik neki és nem a maga örömére és dicsőségére ír könyvet, hanem törleszt abból az adósságból, ami azért jár, amit attól az embertől kapott. Hol találkozott először Normantas munkáival, és mi ragadta meg bennük? Pauliusszal 20 vagy 21 évvel ezelőtt találkoztunk a Magyar Fotográfiai Múzeumban, ő mint fotós és én mint fotómuzeológus. Nagyon hamar személyes kapcsolatunk alakult ki. Ha valaki olvassa ezt a könyvet, ez az a köztes könyv, ami még Paulius élete és halála között úgy jelent meg, hogy olyan valaki írta, akit elvarázsolt a személyisége.
Bár a könyv sorra veszi az összes kiállítását, expedícióját, hogy járt Kőrösi Csoma nyomában, megtalálta azt a vietnami embert, aki elásta a taposóaknát, amire rálépve Robert Capa 1954-ben meghalt, tehát hihetetlen fontos szakmai dolgok is vannak benne, de ez a könyv mindemellett mégiscsak arról a megismételhetetlenül varázslatos személyiségről szól, aki litvánnak született a Szovjetunióban, az elnyomás idején. Arról az emberről szól, aki végigjárta azokat a területeket, amiket rajta kívül más nem, még a Szovjetunióban a Kuril-szigetektől Vlagyivosztokig, ez akkoriban hihetetlenül nagy vállalkozás volt. Később idejött Magyarországra és helyettünk ment vissza Szibériába, az Ural mentére és Finnország alá, hogy a finnugor népek megmaradt képviselőit fényképezze. Azt gondolom, hogy erről az emberről szól ez a könyv, aki litvánként szovjet volt, katolikusként buddhista, magyarként litván, és soha sehol nem tudott megállapodni, folyton útközben volt. Többször járt a Himaláján egy körülbelül 5000 méter magasan lévő utolsó alaptáborban.
12. Csodálatos plüssállat. Különben is, ki ne szerette volna a Kis Herceg barátját. Karolína, Úvaly 2019. 11. kellemes tapintású megjelenésében megfelel a mesebeli rókának (egyszerű) Andrea, Mladá Boleslav 1 2018. 03. Jól elkészített játék Nincs semmim. Veronika, Praha 3 - Žižkov 2018. 24. Gyönyörű mint a filmben mosható semmi P-DC1-WEB33 28 év tapasztalat az e-kereskedelemben 3 millió megrendelés évente a vásárlók 98% visszatérő Az Ön adatainak védelme fontos számunkra Mi, az a. s., azonosítószám: 27082440, sütiket használunk a weboldal működőképességének biztosításához, és a beleegyezéseddel weboldalunk tartalmának személyre szabásához is. Az "Értem" gombra kattintva elfogadod a sütik használatát és a weboldal viselkedésével kapcsolatos adatok átadását a célzott hirdetések megjelenítésére a közösségi hálózatokon és más weboldalakon található hirdetési felületeken. További információ Kevesebb információ
21. Akkor jelent meg a róka. Jó napot! - mondta a róka. Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit. Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang. Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy... Én vagyok a róka - mondta a róka. Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok... Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve. Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel? Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel? Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását... A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget. Légy szíves, szelídíts meg! - mondta. Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem! Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.
Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem. Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg. Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz... Másnap visszajött a kis herceg. Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is. Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg. Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól.