Az ellenérvek nemcsak a vasúti közlekedés kérdését érintették, azaz, hogy vasúti, közlekedési szempontból nem jobb-e Kelenföld, hanem felvetették azt is, nem kellene a zöld felület rovására terjeszkednie az állomásnak, és a hozzá kapcsolódó, kibővítendő úthálózatnak. (Az is szempont volt az itt lakók körében, hogy a régi Déli pályaudvarra még javában bejártak gőzmozdonyok is, erre az illetékesek úgy reagáltak, hogy az új Déliben villany- és dízelmozdonyok fognak csak közlekedni. ) Bár január 17-én a rádióban még "hasfájós vénasszonyok unatkozó, mindenbe belebeszélésének" nevezték a tiltakozásokat, később kissé komolyabban vették az egyre szaporodó ellenvéleményeket, és az illetékes vezetők nyílt színen álltak le vitatkozni a témáról. A vita odáig fajult, hogy 1970. február 10-én a Hazafias Népfront I. Újragondolt állomás – Ötven éve kezdődött a Déli pályaudvar átépítése | PestBuda. kerületi klubjában sajtótájékoztatót tartott a MÁV és a Fővárosi Tanács, amelyben a fejlesztés szükségességéről kívánták meggyőzni az ellenzőket. A vitán – amely inkább lakossági fórum volt, mint klasszikus sajtótájékoztató – a MÁV-ot maga a vezérigazgató, Rödönyi Károly (aki egyben közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettesi rangot is viselt), míg a fővárost Bartos István, a Fővárosi Tanács VB elnökhelyettese képviselte.
"Meg kellett találnunk azt a mai állapotba is illeszthető közbenső megoldást, amelynél az utazóközönség kulturált fogadása és a fejperonon át történő világos elosztása, a vonatok jó és balesetmentes megközelítése és a megfelelő szélességű peronok kiképzése biztosítható. Ez a megoldás, az ún. »kisterv« a végleges bővítési terv első részlete" – írta 1962-ben a Közlekedéstudományi Szemle, de bölcs előrelátással nem írtak határidőt, csak azt jelezték, hogy ezzel még nem ért véget a pályaudvar átalakítása. Déli pályaudvar metro 2033. A folytatásra 1970–1975 között került sor, a második lépcsőben, immár a metróhoz csatlakozva, ugyancsak Kővári György tervei alapján megépült a mai Déli pályaudvar, amit akkoriban a kortárs építészet szimbolikus műtárgyaként kezeltek.
Mivel a fesztivál vége felé sikeresen belegyalogoltam egy pogóba. Azaz miközben a VHK koncerten a barátaimat próbáltam megtalálni a tömegben, nem vettem észre, hogy előttem egy srác éppen megvalósítja önmagát a zene ütemére, és véletlenül képen vágott, miközben a levegőt "szeletelte". (Úgy kell nekem, miért nem figyelek rendesen. ) Kedves és lelkiismeretes fiú volt amúgy, jobban megijedt mint én. Bocsánatkérésképpen (meg fájdalomcsillapításul) az egész palack boroskóláját felajánlotta. Még az egészségügyi sátorba is el akart kísérni (nem a VBK hatása, hanem az ütés miatt). Dráma: metró elé ugrott egy ember a Batthyány téren - Blikk. Alig tudtam lerázni. Arra akkor még nem gondoltam, hogy pár nappal később Anyukám – aki nagy lelkesen kijött elém a zalaegerszegi vasútállomásra – kis híján sírva fakad a peronon a puszta rám nézéstől, és alig akarja elhinni, hogy nem valamiféle tömegverekedés, vagy erőszak áldozata lettem. Nem úgy mint Apu, aki büszkén (bár azért némi aggodalommal) szemlélte a mokkámat: hogy mekkora egy "faszacsaj" az ő lánya, hogy ilyen szép (akkor már lila és sárga színben pompázó) harci sérüléssel tér haza a táborozásból.
Válasszon egy másik dátumot.