Kevésbé ismert, de nem kevésbé jellegzetes az → égben járás (AaTh 1889K) típus, ill. annak gyakori előzménye, a szarvasból (lóból) kinövő égig érő fa motívuma, melyen a hős az égbe megy (MNK 1889D 1). Jellegzetes a magas (égig érő) jegenyenyárfa mint → mesekezdő formula. A mesemondó a fa hetvenhetedik ágán levő hetvenhét ráncú szoknya egyik ráncából vagy a zsebében levő hetvenhét lapos kis könyv egyik lapjáról tanulta a mesét, vagy a mesehallgatónak, ha nem figyel, a fa tövénél legelésző csődörcsikók rugdosását, ha figyel, a fa ágai között fészkelő hollók csipkedését kell elszenvednie. Az égig érő fa képzete a → mitikus mese ( tündérmese, varázsmese, hősmese) fogalmával szoros kapcsolatban lehet. A mesemotívumnak német (erdélyi szász), román, cigány és szerb-horvát változatai ismeretesek, valószínűnek kell tartanunk azonban, hogy előbb-utóbb többi szomszédainknál is felbukkan. Solymossy Sándor és Diószegi Vilmos is jellegzetes, keletről magunkkal hozott, samanisztikus típusnak tartja, s a képzetet a sámánszertartás fájával azonosítja, melynek lépcsőin a sámán az ég 7 (9) rétegét megjárja ( → világfa).
égig érő fa: samanisztikus képzet, → meseelem, önálló mesetípusként számon tartott mesemotívum, mely a változatok nagy részében kezdő motívum, ritkábban → keretmese: (öreg) király kertjében égig érő tetejetlen (alma-, körte-, cseresznye-) fa áll. A király annak ígéri lányát és fele királyságát, aki neki a fa ifjító gyümölcséből hoz. Változata: a királykisasszonyt már korábban elrabolta a sárkány, aki a fa tetején él. Sokan próbálnak szerencsét, senkinek sem sikerül megmásznia a fát, végül egy (7 éves) kiskondás táltos malaca (kutyája) tanácsát követve 7 (3) rend vasgúnyával 7 (3) pár vasbocskorral útnak indul: baltájával lépcsőfokokat vág a fa törzsébe s így lépeget felfelé. Mire ruhái elszakadnak, elér egy kinyúló ágat. Azon végigkúszva megérkezik a sárkány, ill. a királykisasszony palotájához s szolgálatába szegődik. (Folytatása: → Világhírű Szép Miklós: MNK 400C*. Vagy: felkéri, hogy tudja meg, miben van a sárkány ereje, folytatás: → testen kívül elrejtett erő, a: AaTh 302A*. ) A mesemotívum előfordul tréfás meséinkben is; a cigány egy nyárfán, melynek hegye az égben, gyökere a pokolban van, előbb az égbe, majd a pokolba megy (AaTh 800); különösen gyakori parodisztikus jellegű hazugságmeséinkben: az → apám lakodalma (AaTh 1962) c. közismert mesetípus hőse is égig érő fára mászik fel.
Volt nekünk apánk valamikor? - Volt hát, de eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. - Anyánk - azt mondja a gyerek -, én megkeresem az apánkat, ha a világ végén lelném is, még az égbe is felmegyek utána! Feltarisznyázott, ment, mendegélt, hetedhét országot, az egész világot bejárta, sehol sem találta az apját. Ahogy éppen egy erdőben szédeleg, lát egy borzasztó nagy fát. A töve leért a pokolba, a hegye fel az égbe. A cigánygyerek csináltatott magának egy fejszét, belevágott a fába, mászott felfelé. Az ég kapuja pedig zárva volt, Szent Péter állt előtte. Azt mondja Szent Péter a cigánygyereknek: - Mit akarsz te itt? - Keresem az apámat! - Itt a mennyországban? Mit keresne a te apád a mennyországban, te?! A gyerek meg fogta a kalapját, és behajította. - Jaj - azt mondja -, engedjen be, csak a kalapomat hoznám ki! - Na, eredj, de gyere is rögtön! A cigánygyerek meg hajigálta beljebb-beljebb a kalapot, míg egy nagy térre nem hajította. A tér közepén egy gömbölyű karosszék, mellette tizenkét gyalogszék állt.
- Mi a baj? - Te - mondja az ördögnek -, az én bátyám kovács az égben. Mit gondolsz, ha feldobom hozzá, hasznát veheti? - Szent isten, csak fel ne hajítsd! Mi lesz velem buzogány nélkül?! - ijedt meg az ördög, s visszaszaladt. Ezek meg ballagtak tovább. - Mi van veled, te? - kérdi Plutó a buzogányost. - Fel akarta dobni az égbe a buzogányomat, de nem engedtem neki. - Te, hát nem bírta volna az feldobni az égbe, azért járt a szája olyan nagyon. Eredj te utánuk, ostoros! Mázsás volt a nyele az ostornak, félmázsás volt a kötele. Mikor elérte a cigánygyereket az ördög, rákiabált: - Állj meg, cigánygyerek! Add vissza a királykisasszonyt! - Nem úgy van az, előbb fogadjunk! - Na, mibe? - Aki nagyobbat cserdít az ostorral, azé a királykisasszony. Kezdjed! Cserdített is olyat az ördög, hogy a föld megrendült. A cigánygyerek meg abroncsokat szedett elő, kezdte megabroncsolni a fejét. Az ördög csak nézte. - Olyat kongatok, hogy akinek nincs a feje megabroncsolva, azé széthasad. - Jaj - azt mondja -, akkor abroncsold meg az enyémet is!
Déli oldalán áll egy centrális építmény, a középkori Szent Jakab-keresztelőkápolna, melynek sárkányos faragásán életfa áll középen. Madarak veszik körbe a monoszlói templom déli kapujának életfáját. Erdélyben Vurpód és Vízakna templomának timpanonját díszíti életfajelenet. Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 639–640. o. ISBN 963-05-1286-6 Bérczi Szaniszló, Bérczi Zsófia, Bérczi Katalin: Román kori templomkapuk: régi és új műveltség egymásrarétegződése a román kori templomok épületszobrászatában, kapukon és oszlopokon, TKTE, Piremon, 1997. ( ISBN 963-00-6320-4) Bérczi Sz., Bérczi K., Bérczi Zs. (1999): Szent László kifestő. TKTE, Piremon, Vámospércs ( ISBN 963-00-6321-2) Dercsényi D. (1972): Román kori építészet Magyarországon. Corvina, Budapest Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876.
- Viszem, de adjátok a királykisasszonyt is. - Azt már nem adjuk! - Nem?! Fogott egy ásót, kezdett ásni. - Ásom a templom fundamentumát! Megijedtek az ördögök, és erre kiadták a királykisasszonyt is. Hazamegy az ördögök királya, Plutó. Körülnéz. - Hol a cigány meg a királykisasszony? Mondják az ördögök, mi történt. - Hej - mérgelődik az ördögök királya -, nem tud az a cigánygyerek templomot építeni! Menj utána, buzogányos fiam! Az meg vitte a mázsás buzogányt, mint egy szál vesszőt, annál is könnyebben, s utolérte a cigánygyereket. - Add vissza a királykisasszonyt, vagy mérkőzzünk meg! - Jól van, mérkőzzünk! - egyezett bele a cigánygyerek. - Aki ezt a buzogányt magasabbra hajítja, azé lesz a királykisasszony. - De ha én győzök, te csak az apádat viheted! Dobd fel a buzogányt! - Előbb te dobd fel! Na, az ördög meg is lódította a buzogányt, hogy a csillagokat súrolta felfelé, s mikor jött lefelé, zengett az ég. A cigánygyerek meg se bírta mozdítani, csak fogta, vakarta a fejét, nézett fel az égre.