A kortársak még könnyen érthették az allegorikus célzásokat: a semmivé vált kincs a Kossuth-bankó; a győzni nem képes, így dühödten bosszút álló Puk vezér: Haynau; Csóri vajda pedig "a nagy álmodó, / Ki maga alszik egy nemzet nevébe, / Álmában újabb, szebb hont alkotó" maga Kossuth. * Kötelezők röviden: Arany János – A nagyidai cigányok Írta Diákbarát Szereplők Csóri – vajda Gerendi Márton – a vár kapitánya (kuruc) Puk Mihály – labanc generális Rasdi néne – cigány jósasszony és a várvédő cigányok – Akasztó, Nyúlláb, Degesz, Vigyori, Kolop, Gyügyü, Pityke, Toportyán, Bugyi, Káka, Habók, Irha, Diridongó, Süsü, Juhgége, Hubi, Csucsuj, Csimaz Rövid tartalom Első ének A mű egy 4 énekből álló hősköltemény, mely a nagyidai cigányok hőstettét beszéli el. Természetesen igazi hősies cselekedetet senki ne várjon, mert a mű inkább komédia. A nagyidai ciganyok. Így indul: Egyszer volt özönvíz, mióta a világ; Egyszer nyit, száz évben, az áloe-virág; Egyszer esett, mondják, kutyavásár Budán: Egyszer a hős romák romlása Nagy-Idán.
A vajda elkergeti őket, mondván, legyen nekik elég a hírnév, de ekkor megjelenik maga a meghalt Puk Mihály, hóna alatt a fejével, és követeli, hogy a vajda vívjon meg vele. Meg is vívnak, de jaj! Puk Mihály megöli a vajdát! Összeesik, és a többi roma elkezdi rugdosni, élesztgetni…: Mióta lármázunk és mióta rázunk! Horpaszon rugdosunk, a képedre mászunk! Te mégis úgy horkolsz, majd megrepedsz bele: Szalad az ellenség: mit csináljunk vele? Mert persze a vajda csak álmodta a nagy hőstettet, és most látja, hogy a labancok – a mocsárban hagyva az ágyúit – elfutnak a vártól… Rögtön megjön a hangja és kiáll a várfokra: >>Jás, ti kócipor had, láttam az anyátok! Nagyida – Wikipédia. Volna puskaporunk, tudom megbánnátok! Itt lövöldöznénk le, az utolsó lábig, Sosem érnétek el az akasztófáig! << A többi cigány is vérszemet vesz legott: >>Köszönjétek – ordít – hogy porunk elfogyott! << Lehetetlen, hogy ezt ne hallja távolrul – Hallja is az ellen, mert lám, visszafordul. Visszafordulnak a labancok, betörnek a várba és a cigányokat bizony, nagy nevetés közepette, egytől egyig kipenderítik… Forrás: Olvasmanyaim Freeblog ______________________________
levágják a fejét, az felpattan, felkapja a levágott fejet, és elrohan… Egy hős cigányasszony is beveti magát a harcba, neve Dundi, és egymaga megöl jópár labancot. De egyszercsak levágják a kötényét és ettől elveszti erejét. A vajda kimenti a forgatagból. Közben jó sok roma is elesik. Végül a romák nyernek, megölik magát Puk Mihályt is és a várban elkezdenek ünnepelni. Negyedik ének A vajda kiosztja a hivatalokat, és úgy dönt, megnősül: Szeretem én Évát…de, – tudja a manó: Már hiszen, no, csak nem vajdánénak való! Aztán meg, mióta a cethalban lakott, Mindig érzem rajta a büdös halszagot. Egy szó mint száz, el kell válnom tőle, Ezt kívánja rangom, hivatalom fénye. A nagyidai cigányok - a Csavar Színház előadása Csütörtökben - ATEMPO.sk | zenei-kulturális portál. Ezt még más egyéb is…de mit ér a beszéd: Adja komámaszony azt a kicsi kezét! Od'adá a kezét Dundi asszony végig, Oda mind a kettőt, egészen könyékig; Bizony, aki látta amit cselekedett, Azt mondhatta volna, hogy rátehénkedett. Elkezdenék megülni a nászt, de nicsak! Kiabálás hallatszik a vár alól! Hát a meghalt romák sorakoznak ott, és kérik a jussukat a hivatalokból és a kincsekből.
Vásárlás után, kérjük, hogy bármilyen probléma esetén az e-mailben küldött címen vagy telefonon lépjen velünk kapcsolatba! [(**140751030**)]