Jorge Bucay argentin pszichológus könyveiből emberek százezrei merítenek erőt és bölcsességet életproblémáik megoldásához. Az ötrészesre tervezett Camino-sorozat az önismeret útján kíséri végig az olvasót. Eddig megjelent kötetei: Az autodependencia útja, A találkozás útja, A könnyek útja és A boldogság útja.
(Oscar Wilde) A találkozás útja - A párkapcsolat tankönyve Jorge Bucay Camino-sorozatának második kötetében Bucay társas kapcsolatokról, vonzódásokról, nemiségről, házasságról és bizalomról fejti ki gondolatait - a tőle megszokott olvasmányos, anekdotisztikus stílusban. Bámulatos keresetlenséggel, őszintén, lényegre törőn fogalmazza meg véleményét alapvető emberi kérdésekről. "Nem a kifinomult ízlésűeknek fenntartott élvezetekről beszélek - írja. - Nem nagy dolgokról beszélek. Bárki által átélhető érzésről beszélek. Egyszerű és igaz érzelmekről beszélek. Nagy horderejű, de nem emberfölötti tapasztalatokról beszélek. " A bölcsesség útja,, A pesszimista poklot teremt maga körül, aztán bele költözik. " Jorge Bucay Magadra ismersz, olvasó? Akkor már ráléptél a bölcsesség felé vezető útra. Érdekel, mit gondol erről egy szórakoztatóan bölcs pszichoterapeuta? Akkor neked szól ez a könyv. Járd vele végig mások történeteinek és szavainak az útját, hogy eljuss önmagadhoz. Más kárán tanulni nem szégyen, de kíván némi erőfeszítést, mire az öröklött igazságokat a magad életére lefordítod, és megérted, hogy "a legfőbb felelősséggel nem a külvilágnak tartozunk, hanem önmagunknak".
Életünk mekkora része az, amit igazán életnek nevezhetünk? Meg tudjuk-e jósolni a jövőt, s elkerülhetjük-e a tragédiát, mely látszólag elkerülhetetlen? Hogyan szabadulhatunk meg kínzó gondolatainktól? Mekkora áldozatot vállaljunk szerelmünkért? Az argentin Jorge Bucay nem ad egyértelmű választ ezekre és a hasonló kérdésekre, hanem csak történeteket mesél… Egy kis elbeszélést ír, vagy egy ismert mesét elevenít fel, vagy prózaversben fogalmaz meg valamilyen talányos élethelyzetet. Azt vallja ugyanis (a Gestaltpszichológia – vagy alaklélektan – követőjeként), hogy minden útmutatást konkrét helyzethez kell kötni. Az általános szép szavak nem sokat segítenek, s ha "ömlesztve" az emberre zúdítják a sok bölcs tanítást, nem ér annyit, mint az, ha életünk valamely problémájával egy megragadó képben, mesében, allegóriában szembesülünk. Így Bucay könyvei sohasem szokványos életvezetési tanácsadók – "elgondolkodtató történetei" akkor is élvezetes olvasmányok, ha különben meg se fordulna a fejünkben, hogy pszichológushoz forduljunk bajainkkal.