Ez a 444. oldal, a könyves podcastunk első adása. Indításként a mára igazi filozófussztárrá váló Byung-Chul Han "A kiégés társadalma" című könyvét választottuk, ami 2019-ben jelent meg magyarul a Typotex kiadónál. Han szerint agyondolgozzuk magunkat, önkizsákmányolunk, de ezt önmegvalósításnak hazudjuk, és mivel soha nem tudunk megelégedni, jön a kiégés és a depresszió. A munkahely és a nappali között már nincs különbség, és a folyamatos pörgésben elveszítjük a szemlélődés képességét, aminek a helyét átveszi az állatokra jellemző hiperfigyelem. A kiégés társadalma. Miklódy Dórával, a könyv fordítójával és Horváth Bencével Fórizs Mátyás beszélgetett. A témában egyébként még ajánljuk Horváth Bence cikkét, aki Han könyveinek legfőbb megállapításait foglalta össze a Munkánk lett az életünk, és ebbe halunk bele című cikkében. Han több más magyarul megjelent könyvéről a Qubit írt. Ha van jó könyvötletetek, amiről szívesen hallgatnátok beszélgetést, küldjétek el nekünk a címre. 01. 56 - Önkizsákmányolók lettünk.
Enélkül sajnos egyenes az utunk a kiégés felé, pláne a koronavírus által sújtott világunkban. Szeszélyes szankciók 2022. 07. 07 Olvasási idő: 18 perc A kiberbűnözők nem nyaralnak 2022. 05 Olvasási idő: 8 perc Stagfláció helyett defláció? 2022. 01 Olvasási idő: 8 perc
Csakhogy Mardy Fish és Andy Roddick olyan peches korba született, amikor karrierjük elején megjelent a színen Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovic, a világ három valaha volt legjobbja egy időben. Ezt persze az amerikai tenisztársadalom 2007 és 2012 között még nem igazán érzékelte, és a médiával együtt félelmetes nyomást helyezett a két úriemberre. Miként már tették ezt a teniszakadémiák is egészen fiatal koruk óta. Folyamatosan mentális erőt kellett mutatniuk, amely sok esetben nem tudott a lelkük mélyéről áradni. A film ikonikus pillanata az, amikor Andy Roddick bevallja, hogy ezt a mindenki által elhitt mentális erőt csak megjátszotta, miközben belülről szétfeszítette a stressz. Vásárlás: A KIÉGÉS TÁRSADALMA (2019). Elmondta, hogy van egy energiaszelet, amelyet profi pályafutása során feszültségoldás gyanánt evett, de annyira meggyűlölte, hogy a kezébe sem tud venni azóta ilyet, nemhogy megenni. A több évtizedes teljesítménykényszer végül Mardy Fish esetében hirtelen teljes kiégéshez vezetett. A 2012-es US Openen éppen Federer ellen kellett volna játszania a 16 között, amikor mentálisan összeomlott, és nem tudott kiállni élete egyik legfontosabb mérkőzésére.
"Munkaadó" meg a faszomat, már bocsánat. Leszálltak a mennyből az angyalok, csak hogy munkát adjanak a nyomorult embereknek, akiknek nincs munkájuk. A tőkés propaganda csodákat tesz. A tőkés akkor is tőkés, és akkor is kizsákmányol, ha nem kell túlóráznod, viccet mesél kávészünetben, nem kell pelenkát hordanod a gyártósoron és hazavisz munka után. A king's társadalma. Akkor is elsajátítja a profitot, ha a konkurenciához képest jó bért fizet, és karácsonyra még prémiumot is fizet. Az nem igaz, hogy a kizsákmányolás mértéke azonos, de azért legyünk már azzal tisztában, hogy ki az aki abból él, hogy tulajdonolja termelőeszközöket és ki az aki a megtermelt érték egy részét (bért) kap a munkaidejéért.
Korábbi materiális kapitalizmusunk egyre inkább immateriális kapitalizmussá alakul át. Ennek az állításnak a bizonyságáért nem kell nagyon messzire mennünk, elég ránéznünk a világ legértékesebb vállalatainak a listájára vagy a kriptodevizák szárnyalására. Az egész digitális kort az élet mérhetőségének és számszerűsíthetőségének a hite uralja. A »számszerűsített én« is ennek a hitnek hódol. Mikor mondtad utoljára egy esti átfészbukozott óra után, hogy hú ez rohadt jó volt?. Az idézet korunk népszerű német-koreai filozófusának, Byung-Chul Hannak a Pszichopolitika című művéből származik. Ebben az esszésorozatában Han azt a megállapítást teszi, hogy jelenünk immateriális kapitalizmusa már az emberi pszichét zsákmányolja ki, szemben a letűnő kor materiális kapitalizmusával, amely még az emberi testtel tette ugyanezt. Nem tudok vitatkozni ezzel az állítással. Fotó: Charly Triballeau / AFP Az adatkapitalizmus hirtelen jött uralmának új rendje pedig emberek milliárdjai számára vált egy sok szempontból ridegebb világgá. A hiperhatékony multinacionális vállalatok által uralt világgazdaságban azonban sokak számára sajnos reménytelen ez a küzdelem.