Támogató leszek! Amennyiben tetszik a munkásságunk és kedve(d) tartja, kérjük támogass(on) minket Patreonon. Az alábbi gomb megnyomásával, egy egyszerű regisztrációt (vagy Facebook-os belépést) követően, kiválasztható az oldal tartalmának bővítésére szánt havi támogatás összege (1€ - 6€), mely segít nekünk abban, hogy még több időt tudjunk szentelni az oldal fejlesztésére és újabb képek hozzáadására / feldolgozására. A havi támogatás bármikor lemondható, a fizetés a Patreon biztonságos rendszerén keresztül történik. További információk a képhez 1900, Margit híd, a szárnyhíd építése. Talán vannak még néhányan, akik nem tudják, hogy a Margit híd és a hidat a szigettel összekötő szárnyhíd nem egyidős. A Margit híd története - Cultura.hu. A Margit hidat 1876. április 30-án adták át a forgalomnak. A Margit szigetre vezető szárnyhíd pedig az 1900. augusztus 19-én nyittatott meg. Az 1899. évi VII. törvénycikk rendelte el a margitszigeti szárnyhíd építését, miután a Margitszigetet egyesítették a Festő-szigettel (BUDAI KIS SZIGET-tel).
· 2022. 04. 11. 09:00 Megnyílt a gépjárműforgalom előtt a Margit híd és az Eötvös tér közötti teljes útszakasz, valamint mindkét irányban használható lesz a Jane Haining rakpart a Lánchíd és az Erzsébet híd között. Margit híd építése lépésről lépésre. Az id. Antall József rakparton és a Jane Haining rakparton is befejeződött az ivóvízvezeték-építés, ezért ismét szabad az út a gépjárművel közlekedők előtt a pesti alsó rakparton a Margit híd és az Eötvös tér között, illetve tovább az Erzsébet hídig. A Széchenyi rakparton – a Jászai Mari tér és a Markó utca között – április 19-én kezdődhet a főnyomócső cseréje, és előreláthatólag 2022. negyedik negyedévében fejeződik be. Az azt követő ütemben, az Erzsébet hídi csomópontnál várhatóan idén júliusban indulnak a munkák. A Fővárosi Vízművek saját forrásból végzi a Margit híd és az Erzsébet híd között húzódó, 1200 milliméter átmérőjű főnyomóvezeték cseréjét. A régóta esedékes rekonstrukció a Fővárosi Önkormányzat pesti alsó rakpartot érintő projektjeivel összehangoltan valósul meg, a Vízművek szakemberei úgy szervezték a munkákat, hogy sokkal rövidebb a Budapesten élők és közlekedők számára kényelmetlenséggel járó lezárások ideje.
Hiába keresnénk, a budapesti Duna-hidak elnevezésében semmilyen logikát nem találnánk. Ám ahogy a politikai rendszerek a közterületek elnevezésében kifejezésre szokták juttatni ideológiájukat, így a hídjaink között van olyan, amely ennek a hagyománynak köszönheti a nevét. Címke "Hidak" | Bumm.sk. Híres magyar történelmi személyiségek és a Habsburg-család két tagja is megjelenik a névadók között, és vannak olyan hídjaink, amelyek mai nevüket az 1945 utáni ideológiai tisztogatás eredményeként nyerték el. Az első keresztségben több hidunkat az elhelyezkedése alapján ráaggatott névvel emlegették, ilyen volt az Eskü téri híd, a Vámház téri híd, a Lágymányosi híd, s csak később lett "hivatalos" nevük. Velük együtt a Sztálin híd, a Ferenc József híd vagy a Horthy Miklós híd elnevezések is lassan feledésbe merülnek, de vannak olyan hídjaink, amelyeknek hiába van saját nevük, nehezen vehető rá a nagyközönség, hogy valóban úgy is nevezze, jó példa erre a Deák Ferenc híd. Az első állandó budapesti hidat, amely 1849-re készült el teljesen, sokáig csak Lánchídnak emlegette mindenki, mai hivatalos nevét, a Széchenyi Lánchidat csak 1915-ben kapta.
A híd Gyulai Pál író javaslatára kapta a nevét. A Margit hidat 140 éve, 1876. április 30-án adták át a forgalomnak – ez ihlette Arany János Hídavatás című balladáját. 140 éve, 1876. április 30-án Budapesten felavatták a Margit hidat. A IV. Béla leányának nevét viselő, második fővárosi Duna-híd építését az Országgyűlés a Lánchíd túlterheltsége miatt rendelte el 1870-ben. Az átkelőhelyet az egykori Lipót (ma Szent István) körútban egyesült Nagy- és Kiskörút kiépítésének részeként fogadták el, amely elősegítette Pest északi területeinek fejlődését, és összekötötte Buda főútvonalát a Margit körúttal. Újra autózható a pesti alsó rakpart!. A nemzetközi tervpályázat után Ernest Goüin francia mérnököt bízták meg a hatnyílásos, hétpilléres híd tervezésével, és a kivitelezést is francia cég, a Societé de Construction de Batignoles kapta meg. Az összesen 607, 12 méter hosszú, 16, 84 méter széles híd 1872 és 1876 közt épült ötmillió forintos költséggel. A hídszerkezet kavartvasból készült, a vas pályalemezen nyugvó útburkolatot fakockák alkották, a híd pilléreit díszítő szobrokat Thabard francia művész mintázta.
Pedig Kossuth Lajos már építése közben, 1842-ben javasolta, hogy Széchenyiről nevezzék el. Egészen 1915-ig a Széchenyi Lánchídnak tulajdonképp nem volt neve (Fotó: Both Balázs/) A millennium környékén, 1895-1896-tól egész mozgalom bontakozott ki a híd átnevezésére, és a következő évtizedben számos beadvánnyal, javaslattal, petícióval bombázták különböző szervezetek a kormányt. Margit híd építése házilag. Ám az akkor hajthatatlan volt, a Pénzügyminisztérium, a híd kezelője így reagált az Építő Ipar 1906. január 28-i száma szerint: "[…] a híd elnevezését megváltoztatni a gróf Széchenyi István emléke iránti nagy kegyelet dacára sem találta célszerűnek, minthogy a híd mai elnevezése alatt szerepel törvénykönyveinkben, ezen a néven ismeretes az egész világon, ily cím alatt ismertetik azt a szakkönyvek és ekkép az egy félszázadoknál öregebb elnevezés megváltoztatása kétségtelenül csak zavart idézhetne elő. " A kormány álláspontja 1915-re megváltozott, az átkelő akkori újjáépítésekor elnevezte Széchenyi Lánchídnak. Igaz, a minisztérium 1906-os jóslata valóra vált, hiába telt el azóta 106 év, a hivatalos iratokon kívül senki sem használja a Széchenyi elnevezést.
Laczkó Ilona Adél | Kellemetlen, de igaz, hogy a rendszerváltás nem mindenki számára volt sikertörténet. Mintha az egyén – valójában a nagy többség – sorsa nem is számítana, csak az, ami jól alakult. Az egykori ipari városok munkásai évekig légüres térbe kerültek, sorsuk pengeélen táncolt, és sokszor csak a szerencse döntötte el, hogy sikerül-e megkapaszkodniuk vagy megállíthatatlanul megindulnak a lejtőn. A Salgó blues nagyrészt az utóbbiak életéről szól. A helyszínhez én magam is kötődöm, csaknem harminc éve, pályakezdőként költöztem a fővárosból egy Salgótarjánhoz közeli faluba. Csaknem húsz évig abban a térségben éltem és dolgoztam. Kíváncsivá tett, miként láthatja ezt az időszakot egy olyan író, Juhász Tibor, aki már a rendszerváltás után született. Nehéz hagyományos kategóriákba sorolni a karcsú kötet műfaját. Leginkább szociografikus balladáknak nevezném ezeket a novellákat, mert a történetek sejtelmes homályban tárulnak elénk, és gondolkozásra ösztönözik az olvasót. De riportkönyv is egyben, hiszen diktafonra rögzített valódi mesék mind, melyek zömmel a Kék Acél kocsma pultjánál hangzanak el.
Juhász Tibor: Salgó blues Juhász Tibor Salgó blues című első novelláskötete oldalszámra ugyan vékony, alig nyolcvanat számlál, miliője annál vaskosabb. Még föl sem lapozva a címből tudható, hogy Salgótarjánról lesz szó, és a blues afroamerikai fájdalmas-szomorú szólamai visszhangoznak a kis Moszkvának is titulált város összeomlott szovjet légvárai között, sajátos atmoszférát teremtve. A Salgó blues címhez jól illik a borító közepén kiemelt két söröskupak, pontosabban az ábrázolt társadalmi rétegben és egyúttal a szövegben szimbolikus Kőbányai-kupak. Az egyiken bányászjelvény látható, utalva a település és néhány szereplő ellentmondásos közelmúltjára: a feltörekvést célozva messze a föld alatt dolgoztak vájárként. A másikon a "nem nyert" felirat olvasható, amely jelzi az előző próbálkozás sikertelenségét, egyszersmind megbélyegezve a figurák életét, hiába a bányászok "Jó szerencsét! " köszönése. A szerencse forgandóságának hitéről még a mélyszegénységben élők sem mondtak le teljesen, nagy ritkán rámosolyoghat valakire Fortuna – játékgéppel vagy sefteléssel.
Fotó: Vigh Levente Idén negyedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a Margó-díjat. Immár hagyománnyá vált, hogy interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Hargitai Miklós, Fekete Judit, Csutak Gabi, Mécs Anna, Frank Márton és Csepelyi Adrienn után most Juhász Tibor mesél az írást beindító távolságról, Salgótarjánról és az öntudatra kelő szereplőkről. A legjobb első prózakötetnek járó elismerést október 18-án az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon adják át a Várkert Bazárban. Az 500 ezer forinttal járó Margó-díj kiemelt támogatói a Bookline, a KKM Publishing Hungary Program és az Aegon Művészeti Díj. Juhász Tibor: Salgó blues Scolar Kiadó, 2018, 80 oldal, 2199 HUF Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első prózakötetig vezető alkotói folyamatban? A Salgó blues munkálatainak első időszakában próbáltam pontosan úgy megrajzolni a könyv cselekményének színhelyéül szolgáló Acélgyári utat, ahogyan az a szemlélő láthatja, aki eltévedve Salgótarján városában egyszer csak az utca elején lévő kolduspaloták árnyékában találja magát.
Prózában pedig talán Borbély Szilárd Nincstelenek je jelenti a legerősebb párhuzamot. A Borbély-i hagyomány pedig kifejezetten aktuális jelen esetben – Juhász Tibor ugyanis egy prózakötettel jelentkezett; egy olyan prózakötettel, amiben nem távolodik a fent tárgyalt szociális érzékenységtől. Nemcsak, hogy nem távolodik el, hanem a kötet szervezőelvévé is teszi. A szerző néhol mint szorgos és kíváncsi, háttérbe húzódó riporter jelenik meg, türelmesen gyűjtve megírni való anyagait forrásaitól, akik jórészt kisemmizett, kiégett, perspektívátlan salgótarjániak; néhol egészen expliciten tárja fel magát és disszonanciáit – ez legkonkrétabban a kötetzáró novellában jelenik meg, ahol maga az írás aktusa is megrázó önreflexió tárgyává válik: "Szeretnék odamenni hozzá, beszélgetni vele. Ráérezni, mit hallgat el, mikor próbálja mentegetni magát. Jegyzetelni, aztán írni egy novellát az életéről, a szöveget koncepcióba illeszteni, csiszolgatni, ülni rajta pár napot. Aztán elküldeni egy folyóiratnak, várni, hogy utalják a honoráriumot.
Szorongatott a könyv, és bár a kézirat szerkesztése közben igyekeztem annyira eltávolodni tőle, hogy a hibák és az egyenetlenségek kiküszöböléséhez szükséges objektivitással tudjak dolgozni, az acélgyár melletti Kék Acélhoz címzett kocsma levegője egyre jobban fullasztott. Nagyon szerettem volna kijönni onnan. Ezt vártam a legjobban, hogy lezárhassam az anyagot, és becsukhassam magam mögött az ivó ajtaját. Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön? Szerintem egyetlen alkotó sem mondhatja el azt, hogy igen, ezt máshogy nem lehetett volna megírni. Aki mégis ilyen kijelentésekre ragadtatja magát, az gyanús. Vannak olyan darabok az első verseskötetemben, amikkel jobban meg vagyok elégedve, a Salgó blues egyes szöveghelyei majdnem úgy sikerültek, ahogyan szerettem volna, de megijeszt az a tény, hogy egy szöveget lezárni igen, befejezni viszont nem lehet. Mivel elég sok mindent megváltoztatnék, inkább azt mondom el, hogy mit hagynék változatlanul. A címet. Annyit gondolkodtam rajta, annyiféle variációja volt… Nem találtam alkalmasabbat.
Az erre élőkre tekintve valóban úgy tűnik, mintha két életük volna, urak és koldusok egyszerre. Ha pénzhez jutnak, dorbézolnak, nagylelkűek, nem kicsinyeskednek. Fantáziájuk megejtően naiv, egzotikus hercegnőről álmodoznak, egyikük hóbortos buszsofőrt játszik busz nélkül, mint a Gyalog galopp ló nélkül lovagló lovagjai. A Szerencsesarok e szociális réteg legalját is megmutatja. A vegyesbolt mellett vegetálva ácsorgó három idős gondozott a napkeleti bölcsek profán fonákjaként jelenik meg. Nem tudjuk, hová réved a tekintetük, ám egyikük novellát lezáró búcsúszava: "isten". Nincs nagy forgalma a közeli lottózónak, az emberek a nyomornak ezen a szintjén már kevésbé próbálgatják a szerencséjüket. A dokumentumjelleget erősíti a 3 cím is. Idézőjelek közt szerepel egy szobafestő története, amelyben annak egyszerűbb nyelvén elevenednek meg az '56-os események. A lezáró Helytörténet ben "modellt ül" egy asszony az írónak, aki a kötet alakjainak tipikus sorsából, konfliktusaiból montázsol portrét, amelyen mintegy vakfoltként érzékelhető Isten, azaz van is, meg nincs is, akár az első novellában.