Elkezdhetik felépíteni alkotásukat a kezdeti nyugtalanító jelektől, a megmagyarázhatatlan eseteken át, egészen a végkifejlet húsbavágó realitásáig. Vannak jól sikerült alkotások a témában, elég csak a 2009-es Drag Me to Hell - Pokolba taszítva című filmre vagy éppen a Stephen King könyvéből sikeresen adoptált '96-os Sorvadj el! -re gondolnunk. Jól sikerült alkotások egy rendkívül érdekes témában. És van a The Grudge – Az átok háza… Fiona Landers (Tara Westwood – A Haunting at Silver Falls) magával hozott valamit Tokióból, valamit, ami egykoron arra késztette, hogy végezzen férjével, gyermekével és végül saját magával is. Otthonunk – az egykor szebb napokat látott, hatalmas ház – a történtek és a harag szellemének hatására átkozottá válik, és mindenki veszélybe kerül, aki csak belép falai közé, ahogy teszi ezt Muldoon nyomozó (Andrea Riseborough – Mandy) is. A rendőrtisztet a házzal összefüggésbe hozható halálesetek utáni nyomozás sodorta a ház szellemeinek karmai közé, így hát gyorsan megoldást kell találnia, hogy fia és saját életét is meg tudja menteni… Nicolas Pesce, amerikai rendező – aki már a The Eyes of My Mother című 2016-os alkotásával bizonyított – ezúttal íróként, forgatókönyvíróként és direktorként is hatalmasat bukott.
Létezik-e bármilyen körülmény, ami indokolttá teheti egy remake remake-ét? Eddig azt mondtam volna, hogy nem, most már azt mondom, hogy nagyon nem. Az Átok franchise szép nagyra kinőtte magát, persze nem egy MCU, de azért ahhoz képest, hogy az eredettörténete egy szalvétára felírható, meglepően sok anyag készült, nem véletlenül. Mert bár túlbonyolítva nincs, Takashi Shimizu "univerzuma" azért elég jó táptalaj a libabőröztető horrorokhoz. Viszont van az a fura gond Hollywooddal, hogy egyrészt imádják a pénzt, másrészt pedig valamiért úgy érzik a stúdiók fejei, hogy amikor felnő egy újabb generáció (azaz eltelik nagyjából 15 év), akkor újra le kell forgatni mindent, mert ezek a mai fiatalok képtelen arra, hogy megnézzenek valamit, ami 2 évnél öregebb. Vagy nem tudom, hogy mi a logika a gondolatsorok között, de 2020-ra tényleg elértünk oda, hogy a remake remake-jét kell néznünk. De legalább jó lenne. Legalább mondhatnám azt, hogy oké, azért, meg azért, meg azért a jelenetért érdemes volt újra leforgatni.
Filmje gyakorlatilag egy teljesen felesleges alkotás, ami kitölti az űrt a 2004-es és a 2006-os két Átok-film között. Azt az űrt, ami igazából senkit sem zavart, hogy létezik és igazából senkit nem is érdekelt eddig. A gond csak az, hogy ez ezek után sem fog megváltozni, mert ez a film nem más, mint a szellemes-kísértetházas horrorok kliséinek 3D-s könyve, olyan pult alól vásárolt piaci bóvli, ami a kíváncsi gyermekkezek első érintése után rögtön elszakad, lehetőséget se biztosítva arra, hogy legalább egyszer átélhető legyen a legnagyobb jóindulattal is csak épphogy felejthetőnek mondható élmény. Pesce rendezése iparosmunkának megteszi, de ha asztalos volna, nem szívesen ülnék rá az általa készített székre. Ugyanez elmondható a színészekről is, akik hozzák az elvárható minimumot, azt a minimumot, ami egy "Átok-filmben" talán megfelelő, máshol azonban ez távol állna akárcsak az elégséges jelzőtől is. A film megtekintése közben – két jumpscare között – azon gondolkoztam, hogy ezt miért kellett?
A környék egyébként otthonos, barátságos, a nyomozók pedig szinte már egyből találnak egy rég magára hagyott hullát az erdőben, ami persze kapcsolódik legfőbb esetünkhöz. Nyugalom, arra is hamar fény derül, merthogy Muldoon bekukkant a már említett házba, ahol a Matheson-feleség (Lin Shaye) éppen főzőcskézve őrültködik, a ház ura meg teljesen belefeledkezik a hulláskodásba. Innentől adja magát, hogy megismerjük a hely múltját, még egy család életébe betekintést nyerünk, Muldoon lassan megszállottjává válik az esetnek, Goodman pedig próbálja kiragadni őt a mániájából, mielőtt minden kezdődik elölről. Átkozott! Sam Raimi producerkedése ide (el tudom képzelni: "Van egy horrorfilmünk, Lin Shaye szerepel benne 3 percet, adod a neved és a pénzed? Újabb Grudge …" "Persze. "), Lin Shaye felbukkanása (jó, talán 4-5 perc is megvan) oda, nekem fogalmam nincs, ki gondolta úgy, hogy bármi más helyett jó ötlet egy újabb Grudge a korábbiak mellé, ráadásul ebben a formában. De vegyük először a pozitívumokat.
Semmi eredeti ötlet, inkább már meglévő filmekből szedtek össze egy-két jelenetet és meg is van a film. A figyelmemet fenntartotta, de ez a "gonosz" kicsit sem hasonlított Kayako-ra, bár lehet, hogy nem is ez volt a cél. Echo 2021. október 29., 12:18 Nagyon nem jött be ez az egész. Olyan semmilyen volt. Gondolom nagyrészt a rendőrnő miatt, de azért a többi szereplő se volt nagy szám. Legalább a vége egész jó lett. Mr_Catharsis91 2020. november 1., 21:22 Az előző részek is harmat-gyenge horrorfilmek voltak (ez alól talán az eredeti japán verzió volt egy fokkal elfogadhatóbb, de arra sem emlékszem már), de ez tényleg túlhúzta a shit-faktort. Riseborough szegény hiába játszott jól, egyszerűen nem tudta elcipelni a filmet a hátán, mert annyira gyenge volt a forgatókönyv. A többi karakter mintha nem is létezett volna, csupán díszletek voltak, a szellem-mitológia teljesen elnagyolt volt és felületes, nem volt semmi mélysége, atmoszférája magának a szellemeknek. A jump-scare-ek kiszámíthatóak és bizonyos idő után unalmasak voltak.
Hallássérültek Világnapja A szív világnapja Tengerészeti Világnap szeptember első hétfője ** USA, Kanada: a munka ünnepe szeptember harmadik keddje Hollandia: a hercegek napja szeptember változó napon, de általában harmadik hétvégén: "Európai Örökség Napok – Nyitott Kapuk": múzeumok, emlékhelyek és műemlékek megnyitása: ingyenes látogatás lehetővé tétele a cél, főként olyanoké, amelyekbe más alkalommal nem lehet bejutni. A VHS és DVD-kiadáson is a januári az első, a decemberi az utolsó rész.
Az aktuális rész ismertetője: A Magyar Televízió Natura Szerkesztőségének munkatársai a 80-as évek derekán készítették a magyar erdők életéről szóló, egész évet felölelő természetfilm sorozatot. A film szövegét Lázár István jegyzi, tőle idézzük a szeptemberi epizód bevezető gondolatait: "Hűvös, ködpárába vesző szeptemberi hajnal. Nyárutó? Őszelő? Árnyak a ködben. Szarvas-sziluettek. Ez a hónap az erdőn a szarvasoké. Az ő szomjúságuké, az ő szenvedélyüké. " A műsor ismertetése: Ideiglenesen le vagy tiltva Úgy tűnik, hogy ezt a funkciót a megengedettnél intenzívebben használtad. A használatáról ideiglenesen le vagy tiltva. Bolti ár: 3 990 Ft Megtakarítás: 15% Online ár: 3 392 Ft Leírás Színes magyar ismeretterjesztő természetfilm (1988). Megjelenés: 2013. június 05. Kiadó: MTVA Hossz: 300 perc Rendezte: Rácz Gábor Író: Lázár István Szakértők: Dr. Berdár Béla, Janisch Miklós, Dr. Koller Mihály, Dr. Rácz Antal, Dr. Solymos Rezső. Operatőr: Németh Attila, Rácz Gábor, Szommer Tamás. Hang: Magyar - Stereo * Ez a méltán népszerű természetfilm-sorozat az erdők flóráját, faunáját mutatja be a hónapok váltakozásában a vadásztársaságok, valamint az erdő- és vadgazdaság közreműködésével.
legalábbis nem a nagyobb állatok életét. Ellenkezőleg a vad számára terített asztal az őszi erdő. Őzek keresik bőséges táplálékukat a hajnali ködben. A most megszerzett kondíció télen majd az életet, a túlélést jelenti. A szeptemberről októberre is áthúzódó szarvasbőgés idejét az időjárás határozza meg. A magyar vadgazdálkodásnak is egyik legfőbb betakarítási ideje, aratása. Második rész A filmből…