János Pállal érjen véget. Vagy arra a jelenetre, amelyben a személyes élettörténettel kapcsolatos látszat és valóság kérdése Magritte híres pipájának és A képek árulásának villanásnyi rekonstruálása révén aktualizálódik. És akkor nem beszéltünk a szürreális ihletettségű asszociatív játékokról, a Maradona és Napoli rajongó államtitkár tökéletes alakításáról ( Silvio Orlando), Mary nővér enigmatikusan lebilincselő jelenlétéről ( Diane Keaton), és a tévésorozatokat messze meghaladó kiszámíthatatlanságról. Szellemes és elgondolkodtató, nagyszerű és felkavaró mű Az ifjú pápa, amely egy ember tépelődéséről szól, de mi sem áll távolabb tőle, mint az individualizáló pszichologizálás. A nagyság, a transzcendencia, a minket meghaladó földi és/vagy nem evilági erő mibenlétének kérdését teszi fel Sorrentino újra és újra azáltal, hogy kíméletlen következetességgel gondol és gondoltat velünk végig egy-egy feltételezést vagy elképzelést, amely gondolatmenetet aztán egy következő epizód teljesen felülír.
Mondanom sem kell, hogy nem csalódtam. Apropó, színészek. A színészi játék egytől egyig páratlan, legyen szó a szószátyár Cécile de France-ról, vagy épp a mindig tökéletes Diane Keaton-ról; az összes szituációban a karakterükkel maradnak. Nagyrészt azonban a bíborosok kapnak fejtegetni való s olykor kellően csípős helyzeteket. Igyekeznek megfelelni őméltóságának, közben pedig a ranglétrán is igyekeznek feljebb csúszni (már ha lehetséges egyáltalán…). A mindig zsémbes Voiello (Silvio Orlando) kétségkívül az egyik legjobban megformált karakter, személy szerint az ő jelenlétét élveztem leginkább a történések alatt (no meg persze Law pápai őszinteségét). Akad azonban még rengeteg mellékszereplő is, egyre érdekesebbé és kuszábbá téve az olykor már szinte tökéletessé megírt történeti szálat. Konkrétan az egész vatikáni központ életébe nyerhetünk betekintést, pofátlanul hiteles megvalósításban. Utoljára talán a Hátrahagyottak 2. évadának fináléja után éreztem, amit Az ifjú pápa első évada után.
(Videó) | Bosch csiszológép alkatrészek Az ifjú pápa kritika 9 Az ifjú pápa kritika 10 Két vízsugárból formáltak kaput az ifjú párnak a tűzoltók Az ifjú pápa kritika 2 Erkel Színház (Átmenetileg zárva) Rehabilitáció habilitáció fogalma tartalma Magyar Narancs - Interaktív - Az ifjú pápa Az ifjú Viktória királynő | Filmek, Sorozatok, teljes film adatlapok magyarul Std szűrés Tavaszi műköröm 2019 year Debrecen luton repjegy Bilirubin normál érték Antik bútor felvásárlás
Ez pedig roppant izgalmas fejlemény lenne. Sorrentino a sorozatához (aminek minden részét ő írta és rendezte) egy olyan témát talált, ami pont megfelelően olasz és nemzetközi egyszerre: a pápaságot és a Vatikánt — tágabb értelemben pedig az egyház és vallás, még tágabb értelemben a hatalom és a hit kérdéseit. Főhőse egy amerikai bíboros, akit épp megválasztottak pápának, és aki cseppet sem olyan személyiség, mint amit bárki elvárna ezen tisztség betöltőjétől: pimaszul fiatal, látványosan jóképű, Cherry Coke Zerót reggelizik, és nem tisztel se Istent (vagy ha igen, azt nagyon sajátos módon), se embert. A sorozat egyből dupla epizóddal debütált, és ez azért is szerencsés döntés, mert ez a két rész egységet képez, keretes szerkezettel: az elején azt látjuk, miként képzeli el-álmodja meg az új pápa a bemutatásakor tartott beszédet, a második epizód legvégén meg azt, ahogyan azt meg is tartja. A kettő között pedig elkezdi a vatikáni regnálását, a hatalomátvételt, és persze a saját új életének kialakítását.
Öt éve jött ki a mozikban egy olasz film, "Habemus papam" címmel. Nagy várakozással ültem be megnézni, de csalódnom kellett (leginkább azt nem értettem, hogy miért írták rá, hogy vígjáték). Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy de jó lenne végre egy olyan film az egyházról, amiről nem ordít, hogy az alkotóknak fogalmuk sincs, hogy hogyan mennek a dolgok az egyház berkein belül, és ami legalább egy picit ráérez azokra a kérdésekre, amik valóban foglalkoztatnak minket. Sajnos megint úgy tűnik, hogy egy ilyen filmre még még várnunk kell. Emlékszem egy pap barátom mesélte, hogy egyszer bejelentkezett nála a plébánián egy magyar forgatócsoport, akik az egyik hazai sorozatba akartak néhány templomi jelenetet felvenni. Természetesen megengedte, és rögtön meg is ragadta az alkalmat, hogy bepillantson a kulisszák mögé: beült hátulra a padba, hogy megnézze mit ügyködnek. Hát nem bírta sokáig. Már akkor nehéz volt türtőztetnie magát, amikor a filmben szereplő pap úgy szólította meg a templomba betérőt, hogy "Gyermekem! "
Ráadásul rögtön gyónás után, ahol elmondja, hogy egyetlen bűne, hogy a lelkiismerete semmivel nem vádolja. Cö-cö-cö. (Amire aztán megkapja a feloldozást, pedig jog szerint nem lehetne feloldozni, hiszen ha nincs bűn, minek a feloldozás? ) Vagy azért cigizik, hogy még nagyobb legyen a kontraszt, a botrány? Hát, ha így is van, aligha jön be. Tudtátok, hogy a XX. század egyik nagy szentje, XXIII. János láncdohányos volt? (Nem követendő példa, természetesen, de nem is botrány. ) Az már csak apróság, hogy évszázadok óta nem volt az egyházban ilyen fiatalon megválasztott pápa, akinek persze a hite sem az igazi (a filmben amúgy ezzel több szereplő is így van). Lehetséges ez? Hát elvileg lehetséges, hogy ma este az UFÓ-k lerohannak minket, de azért nem valószínű (aludj nyugodtan! ). Tudniillik ahhoz, hogy valaki pápa legyen, a mai jogszokás szerint bíborosnak kell lennie, és ahhoz, hogy bíboros legyen, igencsak hosszú utat kell bejárnia (az egész világon alig több, mint száz bíboros van). Ez a legmagasabb kitüntetés az egyházban.
Ráadásul ennek működtetéséhez olyan dramaturgia kell, ami mind az egyes epizódokon belül, mind a sorozat egészében képes felépíteni a nagyjelenetekhez szükséges hangulatot és befogadói állapotot. Talán ennek is köszönhető, hogy a sorozat nagyjából az évad felénél, az ötödik-hatodik epizód környékén tud lendületet venni, amikor a konfliktusok és a helyzetek eléggé kirajzolódtak ahhoz, hogy Sorrentino nagyszabású, felkavaró víziója érvényesülni tudjon. Ilyen konstrukció esetében persze minden a részleteken múlik, és a legapróbb szilánkok tökéletesítésében az olasz rendezőnél kevés nagyobb mester van: a sorozat megannyi látványos vagy éppen alig észrevehető utalással, finom, a történethez csak lazán kapcsolódó jelzéssel van tele, amelyeket felismerni is lehetetlen, nemhogy felsorolni. E helyütt csak a harmadik epizódtól használt lenyűgöző főcímre utalnék, amelyben a (betlehemi? ) csillag tükörképe, fénye majd pedig lángja halad keresztül a Vatikán reneszánsz festményeinek egén, hogy a sor végül Maurizio Cattelan híres, A kilencedik óra című szobrának megidézésével, a meteor által ledöntött II.
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: 2018. augusztus 27. hétfő 12:18 A martonvásári Brunszvik–Beethoven Kulturális Központ, a Martonvásári Kulturális Egyesület, a Fonó, Martonvásár önkormányzata és Kunos Tamás művészeti vezető, Kossuth-díjas népzenész szervezésében a magyar népdal napja országos hírű népzenei fesztivállá nőtte ki magát. A több generációra is hatni képes családbarát esemény jubileumi évéhez érkezett, szeptember harmadik hétvégéjén ötödik alkalommal várják sokszínű programajánlatukkal az érdeklődőket. Nem kell ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy joggal hisznek Martonvásáron a magyar népdal erejében. A gyerekprogramok, a kézművesvásár, az utcazenei és utcaszínházi látványosságok, az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Hungarikum udvar és a nagyszínpadi koncertek mellett emlékezetesnek ígérkező gasztronómia újdonságokkal, népzenés kortárs divatbemutatóval, élő rádiós kívánságműsorral és egy ötszáz fős gyerekkórus felemelő koncertjével is készülnek a szervezők.
Már most érdemes bejelölni a naptárunkban a szeptember 15-ét és 16-át, hiszen idén ezen a hétvégén rendezik meg a Magyar Népdal Napját! Milyen egyedi, különleges programokkal készülnek a szervezők? Hogyan kerülnek a fellépők közé cseh, lengyel és szlovák művészek? Többek között ezekről kérdeztük Kunos Tamás Kossuth-díjas népzenészt, a Magyar Népdal Napja művészeti vezetőjét. Ötödik éve rendezik meg a Magyar Népdal Napját. Miért tartják fontosnak, hogy a magyar népdalnak legyen saját fesztiválja? Kunos Tamás, a Magyar Népdal Napja művészeti vezetője Ez a mi kultúrkincsünk, a magyar embereké, melyet évszázadok óta örökítünk át szülőről gyermekre. Az sem idegen gondolat, hogy rendezvényt szervezzünk pusztán a népdal köré, hiszen a táncháztalálkozó már évtizedek óta kiválóan működő program. Én viszont olyan fesztivált képzeltem el, amely szabadtéri és így akár több ezer embert is be tud fogadni. Az alapötletet Presser Gábortól kaptam. Évekkel ezelőtt egy éjszakai buszúton, a Csík Zenekar koncertje után megjegyezte: "Tamáskám, te kívülről-belülről ismered a szervezés csínját-bínját! "
Idén voltam egy népzenei táborban, és láttam, hogy mennyi tizenéves veszi kezébe a népi hangszereket. A Kárpát-medencében kialakult egy jól működő oktatási rendszer, a művészeti oktatás keretein belül sok ezren tanulják a népzenét. Sebő Ferenc, Tímár Sándor visszahozták a városi keretek közé a falusi művészetet. Jól elszórták a népzene magvait, és kiváló pedagógusokat neveltek, akik képesek továbbadni a kultúrát a fiatal generációnak. – A fesztivál a V4-es országok közös kulturális értékeit is be kívánja mutatni, ennek keretében a vasárnapi napon fellép többek között a szlovák Michal Noga és zenekara, valamint a cseh-morva Iva Bittová hegedűművész is. Mennyire nyitottak egymás népzenéjére a magyarok, a csehek, a lengyelek és a szlovákok? Iva Bittová a fesztivál második napján lép majd színpadra A második napi program, a Vasárnapi VendégVáró Vigasság is rendkívül színes lesz, fúvószenekarok mutatják majd be a négy ország különböző műveit. Olyan nagy a merítés, hogy az ember egyik eseményből sodródik a másikba, így katartikus élményben lesz része.