CSÍKSOMLYÓI MÁRIA SÍRALOM Ó én édes jó Istenem, Oltalmazóm, segedelmem, Vándorlásban reménységem, Ínségemben lágy kenyerem. Vándor fecske sebes szárnyát, Vándorlegény vándorbotját, Vándor székely reménységét, Jézus, áldd meg Erdély földjét. Vándor fecske hazatalál, Édesanyja fészkére száll, Hazajöttünk, megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária.
A következő lapszámban meg is jelent a győztes munka három versszakkal, végén "Íme egy igazi Székely Himnusz! " felirattal. A szöveget dr. Tamás Győző szolnoki káplán írta, aki megbecsült karvezető és komponista volt. Ez a nyolc évtizede született szöveg Fohász néven került be a Mirk László által szerkesztett kötetbe, hiszen a dal inkább fohász, a szöveg pedig nem himnikus hangzású. Elterjedéséhez jelentősen hozzájárult a regös-cserkész mozgalom, de a szájhagyomány – főként protestáns közösségekben – átformálta a harmadik versszak végét. Így került befejező sornak: "A magyarok jó Istene. " Ó, én édes jó Istenem, Oltalmazóm, segedelmem, Vándorlásban reménységem, Ínségemben légy kenyerem. Vándor fecske sebes szárnyát, Vándorlegény vándorbotját, Vándor székely reménységét, Jézus, áldd meg Erdély földjét. Vándor fecske hazatalál, Édesanyja fészkére száll, Hazajöttünk, megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária. "Új" himnuszunkról Ez a költemény bizonyítottan korábbi keletkezésű, idén éppen száz esztendős.
A częstochowai házfőnök a nemrég elhunyt angol kisfiú, Alfie Evans történetéről is beszél, a keserű csalódásról, hogy a bíróság úgy döntött, le kell venni a gépekről, amelyek életben tartják. Arról szól, hogy a világ elfelejtette a szeretet parancsát, elfelejtette az ember legalapvetőbb jogait, az élet értékét, s azt, hogy a legvédtelenebbeket kell a legjobban védelmezni. Eltávolodtunk Mária szent és tiszta szavaitól, az Anyától, aki szereti az életet, és azonosul Isten akaratával. A szónok megköszöni a zarándokoknak, hogy eljöttek, és ígéri, elviszi imáikat a Fekete Madonnához. Himnuszunk kezdősorával kér áldást ránk, családjainkra, életünkre. Majd Fekete István szavaival újra csak imára buzdít, és Istenhez való hűségre. Végül arra kéri az ünneplő tíz-, talán százezreket, mondják vele együtt Mária szavait: "Istenem, legyen nekem a Te igéd, a Te szavad szerint! " És ismételjék még egyszer, hangosabban: "Istenem, legyen nekem a Te igéd, a Te szavad szerint! " Egy hegynyeregnyi ember visszhangozza Csíksomlyón a lengyel pálos magyarul mondott szavait – Szűz Mária, Isten anyja szavait.
Székelyföld abban a különleges helyzetben van, hogy nem önálló ország, még önrendelkezéssel sem bír, de két himnusza is van. Az egyiket, az 'Óh én édes jó Istenem, oltalmazóm, segedelmem' kezdetűt, még magyar értelmiségi körökben is "ősi" székely himnuszként emlegetik és 14. századinak vélik. Az "új" Székely Himnusz az igazságtalan trianoni döntés után, 1921-es, illetve az 1922-es évben született. Este a székelyeknél? Írjunk előbb az "ősiről", amely tulajdonképpen újabb. És sokak szerint értékesebb. Az biztos, hogy dallamás és szövegét tekintve is kiforrott, időtálló műről van szó. A köztudatban tévesen az él, hogy Bartók Béla gyűjtötte népdalként Csíkban, még a 20. század elején. Olsvai Imre népzenekutató megfogalmazása szerint Bartók 1908-ban a székely népzene szellemében tíz egyéni zongoradarabot komponált, és ezekből készült el 1931-ben egy öt tételes zenekari szvit, melynek kezdő tétele az Este a székelyeknél. Mirk László a 101 vers és ének Csíksomlyóról című kötet szerkesztésekor e dal kapcsán kutatásba kezdett, melynek eredményeként kiderült, hogy az Énekszó című folyóirat 1940-ben pályázatot hirdetett meg szövegírásra Bartók dallamára.
Ha folyton azt énekeljük, hogy porlunk, mint a szikla, akkor ez is fog bekövetkezni. Lassan eltűnünk és ezt még dallal is segítjük. Jómagam székelyként elsősorban ezért nem éneklem ezt a himnuszt. Csanády ezen során maga a néplélek is javított, amikor őrt áll, mint a szikla változatra módosította. A nyolcsoros ének utolsó sorát következetesen rosszul éneklik, pedig a szerző leszármazottjai is tiltakoztak ez ellen. A köztudatba nem a szerző által írt sorok, hanem a folklorizálódott változat épült be, pedig az eredeti szöveg szerint Csaba király győzelemre segíti, és nem vezeti a népét, mint ahogyan a hetedik sorban az ezerből csak száz lett és beépült a – jaj – szócska. Véleményem szerint egyházi elöljárók, kántorok, kulturális és nemzeti ünnepek megszervezői, valamint a himnuszt nyomtatványként megjelentető kiadók felelőssége lenne a helyes vagy valamilyen közmegegyezéssel módosított változat továbbéltetése. Az ősinek tartott Bartók-dallam népdalszerű szövegével kapcsolatban is ideje volna az igazmondásnak.
Több hálás megjegyzést is kaptunk ezzel kapcsolatban. Az eltelt időszakban többet foglalkoztunk a kegyszoborral, így még jobban megismerhettük a történetét, valamint a hozzá kapcsolódó csodás eseményeket, olyanokat is, amelyek az utóbbi időben mentek végbe. Ünnepségek, rendezvények, kiadványok segítettek elmélyíteni a hitünket, Mária-tiszteletünket, mint például a Csíki Székely Múzeumban megrendezett A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve. Mária-tisztelet Erdélyben című kiállítás. P. Márk Józsefnek a Mária-év tiszteletére szentelt könyve, a Csíksomlyói mozaik pedig közérthető stílusban hozza közelebb az olvasóhoz a kegyhely történetét. Mindenki egyénileg maga tudja, számára mennyire volt gyümölcsöző ez a jubileumi év, amely most lezárult. Lelkileg hasznos számot vetnünk azzal, hogy személyesen milyen lelki adományokban részesültünk, és tegyük is meg! Tény, hogy a jubileumi év végéhez érkeztünk, de folytatódik a szerzetesek éve, a szentatya ugyanakkor meghirdette az irgalmasság szentévét is.
A Szúnyogkirálynő szerencséje című mese és A tavon című vers pedig… No, kérem, ezek bizony igazi irodalmi ínyencségnek számítanak, mivel egyik a másikból született! Hogy a vers volt-e előbb vagy a mese, azt nem tudom (aki akar, járjon utána! ), de annyi bizonyos, hogy általuk kicsit beleshetünk az írók, költők titokzatos koponyájába: vajon miként dől el, hogy egy gondolatból vers avagy próza szülessen-e – és lehet-e, hogy mindkettő lesz belőle? (Lehet! ) Még valami fontos: Kányádi Sándor egyik alaptéziseként ismételgette, hogy "A vers az, amit mondani kell! " Erre biztatnám hát a szülőket, nagyszülőket: vigyék haza ezt a Kányádi kötetet, és olvassák, mondják együtt a gyerkőcökkel mindazt a csodát, amit benne találtak!
Kányádi sándor a tavon shot Bognár Szilvia: A tavon dalszöveg - Zeneszö Macarca Nyárutó Langyos a Küküllő; vize mint a vászon, egy nagy szövőszéken fordul át a gáton. Lenn a gát alatt az ezüst zubogóban fürdik az arany nap, most van lenyugvóban. S még lennebb növekvő árnyukkal a fűzfák a lassuló folyót át meg átalússzák. Ott egy kislegény is prüszkölő lovával - úsztat a Küküllőn ő is át meg átal. Maradna még a nap, de nőnek az árnyak; Kár, hogy nemsokára vége lesz a nyárnak ✕ Music Tales Read about music throughout history Szúnyog zirreg a tó fölött, bűvöli a béka. Alig várja, hogy leszálljon elé a zsombékra. – Szállj már alább, gyere, gyere, ne félj tőlem, szentem! Szúnyogot én már náladnál nagyobbat is nyeltem. Így biztatja a szúnyogot meredt szemű béka, amikor a tóra vetül a gólya árnyéka. Ám a béka se lát, se hall: – Ne félj, szúnyog úrfi! Hamm, bekaplak, de hálából megtanítlak úszni. Ugrik is már, és a szúnyog mintha nem lett volna. De a gólya sem hiába szállott le a tóra. Csőre villan, mint a penge, csattan, mint az ostor: nyakon csípi béka úrfit, s viszi szúnyogostól.
Kányádi Sándor: A TAVON Szúnyog zirreg a tó fölött, bűvöli a béka. Alig várja, hogy elszálljon elé a zsombékra. - Szállj már alább, gyere, gyere, ne félj tőlem, szentem! Szúnyogot én már náladnál nagyobbat is nyeltem. Így bíztatja a szúnyogot meredt szemű béka, amikor a tóra vetül a gólya árnyéka. Ám a béka se lát, se hall: - Ne félj, úrfi! Hamm, bekaplak, de hálából megtanítlak úszni. Ugrik is már, és a mintha nem lett volna. De a gólya sem hiába szállott le a tóra. Csőre villan, mint a penge, csattan, mint az ostor: nyakon csípi béka úrfit, s viszi szúnyogostól.
Mindeközben vagy elkerekedő szemmel ámulunk azon, hogy milyen szép is a mi világunk, vagy nevetünk, mert csiklandóan kacagtatót látunk, máskor meg elgondolkodunk azon, hogy mi magunk vajon A háromlábú mogyoróbokor -nak melyik mogyoróvesszeje lehetünk. A kötetben csupán egyetlen szomorú mese, a Cseresznyevirág című az, amin el lehet pityeredni, főleg annak okán, hogy ami abban áll, az mostanság szinte mindennapos. A kötetet olvasva személyes kedvencemmé vált a Néma tulipán című mese, melynek végén a gyerekek jót kacaghatnak a pórul járt, gonosz kertészen, a felnőttek pedig megtanulhatják (ha már 1849 óta elfeledték), hogy miként is működik a polgári engedetlenség rendszere. A Pacsirtapör egészen különleges, remekbe szabott írás, mert ugyan prózának néz ki, ám Kányádi, a magyar nyelv avatott és értő mestere a mondatokba olyan gyönyörű ritmikát, itt-ott pedig rímes összecsengést csempészett be, hogy az ember azon kapja magát: most épp verset olvas! A kisgyerekek nyelvi fejlődésére az ilyen mesék rendkívül áldásos hatást gyakorolnak, mert a történetet hallva, elismételve ráéreznek anyanyelvük helyes ritmusára, és remélhetőleg örökre magukévá is teszik azt.