Hibbe (korábban Hybbe) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásában. A település valószínűleg már a 12. században létezett, 1239-ben IV. Béla a királyi birtokokhoz csatolta vissza. Ekkor említik először Hyba alakban, a későbbiekben Hybe (1265) és Gyba (1342) néven is szerepel az írásokban. A 13. század közepén kiváltságos szepesi német bányászok települtek ide 1265-ben városi kiváltságokat kapott. Lakosai a 15. század közepéig aranyat bányásztak a Bocai-völgyben. A 14. században a liptói várispánsághoz került és jobbágyvárosként fejlődött. 1396-ban Zsigmondtól hetipiacok, 1423-ban vásárok tartásához kapott jogot. Ettől kezdve bányászvárosból kereskedelmi és kézműves központtá fejlődött, főként kőművesei voltak híresek. Már 1563-ban működött iskolája. Így jött létre az önálló Erdély | Azonnali. A 16. században kiváltságait jórészt elvesztette, a 17. században az átvonuló hadak többször is feldúlták. 1671-ben 40 jobbágy- és 14 zsellérportája volt, ugyanakkor 22 zsellérház laktalanul állt. 1784-ben 191 házában 1554 lakos élt.
Igyekezett hosszútávon gondolkodni, ezért már korán elköteleződött a vallási tolerancia mellett, ami Erdélyt a vallásháborúktól szabdalt Európában amolyan "béke szigetévé" tette. Ahogyan Báthory fogalmazott egy levelében: "Az kik élünk, és Isten gondviselést bízott ránk, nem csak magonknak, sem csak az mi időnkbelieknek kellene élnünk, hanem utánunk valóknak is". Lengyel királyként több sikeres hadjáratot indított Rettegett Iván cár ellen, aki kénytelen volt lemondani Livóniáról, az ekkor Litvániához tartozó belarusz területekről és számos tengeri kijáratról. De nemcsak haditettek fűződnek nevéhez: ő volt ugyanis, aki 1579-ben életre hívta a vilniusi egyetemet. LENGYELORSZÁG BÁTHORY URALKODÁSA IDEJÉN. FORRÁS: OFI Báthory lelki szemei előtt egy lengyel-magyar-erdélyi összefogás képe lebegett, amitől a Magyar Királyság újraegyesítését és a török kiűzését remélte, de kacérkodott egy Oroszország elleni hadjárat tervével is. Mindezek azonban csak tervek maradtak, mert 1586. december 12-én elhunyt.
Tanulmányai végeztével, mint sok más magyar arisztokratának, neki is választania kellett a Szapolyaiak és a Habsburgok között. Mivel birtokai Erdélyhez tartoztak, ő az előbbiek mellé állt, és hamarosan Nagyvárad kapitánya lett. Bécsi kapcsolatait kihasználva követként jelent meg Miksa császár udvarában, aki mondvacsinált indokokkal elfogatta. A szabadságot az 1570-ben megkötött speyeri egyezmény hozta el neki, mely során a Szapolyaiak lemondtak a magyar koronáról, a Habsburgok pedig elismerték Erdély önállóságát. Erdély ekkor sokban emlékeztetett a mohácsi csata utáni Magyarországra: volt két szembenálló fél, a bécsi udvar által támogatott Bekes Gáspár, a másik pedig a török támogatását élvező Báthory. 1571-ben a Szapolyai-dinasztia kihalt, az erdélyi országgyűlés pedig nem akart a Habsburgok uralma alá kerülni, ezért Báthoryt választották meg uralkodónak, aki nagy önmérsékletet tanúsítva először csak a vajda címet vette fel. Bekes Gáspár azonban képes volt több erdélyi családot is a saját oldalára állítani, ami végül nyílt kenyértöréshez vezetett a két párt között.
Itt, a Himalájában találkoztak a 16. Gyalva Karmapával, késbbi tanítójukkal, akinek els nyugati tanítványaivá szegdtek. Ekkoriban a tibeti buddhizmus még kevéssé volt ismert Nyugaton, ezért visszatértek, hogy buddhista centrumokat alapítsanak Európában és a nyugati világ más helyszínein. Hannahnak meghatározó szerepe volt abban, hogy a tibeti buddhizmus eljutott Keletrl Nyugatra, és ismertségre tett szert a nyugati világban. Az Európában töltött els években Hannah és Ole éjszakánként iskolákat takarítottak, hogy megteremtsék megélhetésüket, nappal pedig a buddhizmusról írtak és tanítottak. Vehir.hu - Hannah - a buddhizmus útja Nyugatra. Hannah a buddhista gyakorlatokat kezdte fordítani a lámák útmutatásával. Karmapa felkérte Hannaht és Olet, hogy a Wojciech Witold Jaruzelski uralta Lengyelországtól Vlagyivosztokig alapítsanak központokat. Efeladat nehézségi fokát a szemtanú, Tomek Lehnert ekképpen jellemzi: "A sivár és bizonytalan valóság, amellyel szembe kellett néznünk, maga után vonta az önmagunkba tekintést és a tartós értékek keresését; így kezdetben szégyenlõsen egy õsi keleti filozófia után nyúltunk.
dán-angol-magyar történelmi-életrajzi dokumentumfilm, 90 perc (12) rendező: György-Kessler Márta A film központi témája egy egyedülálló és inspiráló szerelmi történet, Hannah és Ole története, akik 1968-ban első nyugati tanítványai lettek Őszentsége a 16. Karmapának, majd töretlen odaadásukkal lehetővé tették, hogy a buddhizmus Nyugatra érkezzen. Vászonra viszi egy nagyszerű asszony életútját egy forrongó világ színterén: elkísérjük Európából és Észak-Amerikából a közép-európai kommunizmus bukásán keresztül a dél-amerikai gerillák általi elrablásukig. Az alkotók bejárták Indiát, Nepált, a Távol-Keletet és Európát azért, hogy interjúkat készítsenek, valamint rekonstrukciókon keresztül hozzanak létre egy élő dokumentumfilmet, amely Hannah és Ole több mint 35 éves aktivitását mutatja be.
A Hannah című film egy csodálatra méltó és különleges nő történetét meséli el, akinek helytállása példaértékű egy olyan korszakban, amikor a női szerepek nagy változáson mentek keresztül. Hannah Nydahl dán származású buddhista gyakorló és tanító, aki életét szentelte a tibeti buddhizmus terjesztésének világszerte. Egy dán újság a "buddhizmus anyjaként" emlegette, míg az Aarhus Egyetem Vallástudományi Tanszékén így írtak róla: "A dániai buddhista gyakorlatokra semminek sem volt olyan óriási és hosszan tartó hatása, mint Ole és Hannah Nydahl 1968-as nászútjának, melyet egy hátizsákkal tettek meg a spirituális Keleten, főként Nepálban. " A korszak egyedülálló dokumentációja ez a film. A tibeti buddhizmus az elmúlt 50 évben jelent meg Nyugaton, a hatvanas évek idealizmusából bontakozott ki, amikor az emberek meg akarták ismerni a tudatukat, de arra jutottak, hogy a drogok nem adják meg a keresett válaszokat. Ekkor egy maroknyi hippi találkozott Indiában néhány tibeti menekülttel, és ez a találkozás új dimenziókat nyitott számukra.