A Spanyol lépcső (olaszul: Scalinata della Trinità dei Monti) Rómában, Olaszországban található. A Piazza di Spagna tér a lépcső alján, míg a lépcső legtetején a Piazza Trinità dei Monti tér található. A lépcső a Trinitá dei Monti-ba vezet. A spanyol lépcső a legszélesebb kültéri európai lépcső. A monumentális lépcsőnek 135 lépcsőfoka van, mely építését a francia diplomata Étienne Gueffier 20, 000 scudival(19. HAON - Lelökte rollerét a római Spanyol lépcsőn egy turista, többmilliós kárt okozott (videó). századig használt olasz pénzérme) támogatott. A spanyol lépcső 1723-25 között épült fel és a Trinità dei Monti templomot kötötte össze a spanyol követséggel. A templom a francia király védettsége alatt állt. A lépcsőt tervezte Francesco de Sanctis és Alessandro Specchi. A spanyol lépcső megközelítése Metróval: A vonal Spagna megálló Busszal: 175, 492 Via Del Tritone megálló
Száz Harmincnyolc lépcső travertin - természetes kő, egyesíti a tulajdonságait a márvány és mészkő - végig az utat nem azonos méretű. Első pillantásra úgy tűnik, hogy lehet könnyen legyőzni, de ez a benyomás csalóka. Az emelkedés a konvergens-divergens lépcső nagyon nehéz még egy egészséges ember, de ha figyelembe vesszük, hogy a nyáron a hőmérséklet eléri a 40 fokot, el lehet képzelni, hogy milyen nehéz út a csúcsra. A Spanyol lépcső, a csodálatos design, amely hasonlít a szárnyak pillangó, három részre oszlik szegmensekben. A domb tetején egy nagy játszótér, ahonnan csodálatos áttekintést a római látnivalók. Barcaccia szökőkút (Launch) Lábánál a kút egy hangulatos, beépített az építés megkezdése előtt a híres lépcsőház és ábrázoló süllyedő hajót. Az ősi legenda, itt volt, hogy az árvíz után a területen talált az elsüllyedt hajót. Spanyol lépcső róma térkép. Közel a szokatlan szökőkút mindig zsúfolt a turisták, és megy a mítoszt, hogy ez az, ahol a leginkább fáradt utazó töltünk energiát és erőt a morajló víz. Spanyol lépcső: Ma Híres hely, feltűnő szépségét és nagyságát, nem csak a turisták, hanem a művészeti szakemberek, hosszú évek óta társkereső és üzleti találkozók.
A város római büszke pont, helyesen úgy tekintve, mint a kulturális és történelmi érték nemcsak Olaszországban, hanem az egész világon. A helyi vezetők mindig tanácsot azoknak, akik először látogatott az ősi főváros, biztos, hogy üljön a lépést a régi, és élvezze a különleges hangulatot.
FIGYELEM - Az írás spoilereket tartalmaz a Wayward Pines sorozat eddigi részeivel kapcsolatban. Csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar! Szinte mindenkiről elmondható, hogy szereti, ha egy történet fordulatos, és van benne néhány csavar. Nem csoda, hogy az olyan filmeket, mint a Közönséges bűnözők, a Tökéletes trükk, a Mementó, a Hatodik érzék vagy a Harcosok klubja, a legjobbak között tartják számon. Közös ezekben a filmekben (azon kívül, hogy egytől egyig kiválóak), hogy valahol a történet vége felé olyan csavarral állnak elő, ami teljesen megváltoztatja az addigi elképzeléseinket a sztorival kapcsolatban. Az azonban ritka, hogy egy film vagy egy sorozat a közepén teljesen leleplezze legnagyobb titkát. A Wayward Pines viszont éppen ilyen. Ha a filmek között keresgélnénk, talán a Fűrész sorozatot jellemezné ez; ott az első film végén jön a nagy csavar, a folytatásokban pedig már az igazságot ismerve követhetjük szemmel a megismert világot és annak szereplőit. Talán nem csoda, hogy Charlie Clouser szerezte mindkét sorozat kiváló zenéit.
A sorozat bemutatása előtt, és kezdeti részei alatt sokan elkönyvelték a Wayward Pinest a Twin Peaks, a Lost, a Truman Show és egyéb misztikus történet szellemi utódjának. Most visszatekintve, egyik fent említett címet sem tudnám ehhez a sorozathoz hasonlítani; a külsőségeiken és persze a rejtélyes mivoltukon kívül szinte semmilyen egyezést nem mutatnak egymással. A Wayward Pines egy viszonylag egyedi történetet mesél el, aminek egyes részeit már innen-onnan ismerhettük korábbról is, mégis a sorozat a maga nemében (főleg a tévésorozatok között) valami egyedülállót mutatott be nekünk. Ha mégis egyetlen címet kellene mondanom, amihez hasonlítanom kellene a Wayward Pinest, az a Watchmen lenne, de erről később. A sorozat alapkoncepciója egyszerű: egy különleges ügynök érkezik az idahói kisvárosba, hogy megkeresse két eltűnt társát. Azonban hamar kiderül, hogy Wayward Pines valami hatalmas titkot rejteget. A sorozat viszont nem erről szól. Wayward Pinesnak ugyanis csak egyetlen, de annál grandiózusabb titka van: a város a négyezres évek elején épült, Ethan Bruke különleges ügynök és a város többi lakója pedig kétezer évet aludt át hibernálókamrákban.
A hely polgármestere egy Dr. Jenkis (Toby Jones) nevű férfi, aki nagyon ritkán mutatkozik meg és valójában egy elborult tudós. A plusz poén pedig, hogy 4028-at írunk, pedig főhősünk 2014 egyik napján indult el Wayward Pines-ba. Az évad felénél aztán borul minden, a választ tálcán szolgálják föl nekünk és a sorozat onnantól kezdve arról szól, hogy így, a titok teljese leleplezésével, mihez kezdenek a város lakói. A Wayward Pines lehetne egy nagyon izgalmas sorozat is, de annyi sebből vérzik, hogy kár lenne hozzá mentőt hívni. A történet bonyolultabbnak tűnik, de valójában nem az. Misztikus szeretne lenni, amit úgy ér el, hogy nem oszt meg velünk semmilyen információt; így könnyű titokzatosnak lenni, ez nem lett egy spanyolviasz, a nézőnek opciót sem adnak rá, hogy valami úton elinduljon és gondolatai legyenek arról, hogy mi történik, végül meg az egész megoldást elmondják egy hosszabb monológban, ami kicsit érdekes, de cseppet sem eredeti. Ráadásul annyira szaladnak a történettel, hogy a szereplőket nincs időnk megismerni, megszeretni, így nem lesz számunkra tétje semminek.
A színészek egyébként tévésorozathoz képest átlag felettit nyújtottak (a gyerekszínészek meg még ahhoz képest is gyengék voltak), igaz ezek a váll fölötti kameraállások sokszor elvettek a játékukból. A legnagyobb problémát mégis annak érzem, hogy a sorozat alkothatott volna valami igazán maradandót, ehhez képest a végére semmivel sem volt különb egy átlagos bűnügyi sorozatnál, mert a sorozat első felére jellemző párbeszédek a misztikummal együtt a semmibe vesztek. A sorozat első fele már-már 10/10-es volt, de az évad második fele és különösen a finálé egészen 10/6-ig tornázta le ezt a számot. HIRDETÉS
Ezért is lehet izgalmas a "hatalmi osztály", illetve a lázadók hozzáállása az eseményekhez, illetve alapból az Első Generációsokból, beavatott régimotorosokból, valamint a C-csoportosokból álló lakosság egymáshoz való viszonya. Alapvetően nem volt gond a kezdéssel, de különösebben sajnos nem hozott lázba (5-6/10? ) – de legalább nem akartam a 2×01 láttán kaszálni a sorozatot, azt mondani, hogy ez az irány semmiképpen sem érdekel. Fura, de volt pár pont, ahol én másfele vittem volna a sztorit, úgy éreztem, hogy másféle szituáció jobban érdekelt volna, mint amit a készítők előidéztek az évadnyitó végére, ez számomra közel sem tűnik annyira érdekesnek, de simán lehet, hogy némi kitérő után megindul a szervezkedés a hatalom megszerzése, illetve a fennálló rend megdöntése érdekében. Ahhoz viszont, hogy mindenképp maradjak, több kellene a főhős karakterétől: Jason Patric túlságosan tipikus figurát hoz, tipikus megoldásokat választ (lehet, hogy túlságosan hajaz Matt Dillon-ra? ), egyedül a flashback-jei színezték a figuráját, de azok meg érdektelenek voltak.