A szentírás minden keresztényt buzdít arra, hogy életükben és szolgálatukban kívánják a Szent Szellem ajándékait. Mindezen ajándékok működése és megnyilvánulása kívánatos része az istentiszteletnek, azonban használatuknak jó és ékes rendben, Isten Igéjének alávetve kell történnie. A Szent Szellem természetfölötti ajándékai három kategóriába oszthatók: - az ún. kijelentés ajándékai (tudomány beszéde, bölcsesség beszéde, szellemek megkülönböztetése), - az erő ajándékai (hit, gyógyítás, csodatevés), - a szólás ajándékai (prófétálás, nyelvek nemei és nyelvek magyarázata). Ezen ajándékok céljai: - Jézus Krisztus szolgálatának folytatása és kiterjesztése minden nemzetre, - Krisztus Testének felépítése és megszilárdítása, - az egyház szellemi és fizikai szükségeinek kielégítése és ellátása. A szentírás minden keresztényt buzdít arra, hogy életükben és szolgálatukban kívánják a Szent Szellem ajándékait. Mindezen ajándékok mûködése és megnyilvánulása kívánatos része az istentiszteletnek, azonban használatuknak jó és ékes rendben, Isten Igéjének alávetve kell történnie.
23 Testünknek azokat a részeit öltöztetjük nagyobb odafigyeléssel, amelyeket elrejtünk. Különleges figyelemmel gondozzuk és ékesítjük azokat a testrészeinket, amelyeket legkevésbé találunk magunkon vonzónak. Ha egy igazhitű Szellemből (vagyis a Szent Szellemmel betöltekezve) imádkozik valakiért, akkor az akiért szól, élő lesz, feltámad, energiával telítetté válik, csodatevő erő által! Vagyis: a Szentlélekből merítkezve, vele tudatosan (nem titkosan hanem tudatosan! ) betöltekezve kapja meg a feltámasztást. Feltámasztáson az energetikai (testi-lelki-szellemi-tudati) tisztulást értjük. "Küldöm Nektek a Szent lelket, a vigasztalót amely elvezet majd minden igazságra" ígérte Jézus és beteljesítette az ígéretét, hiszen a feltámadása és mennybemenetele utáni ötvenedik napon megjelent a Szentlélek (a továbbiakban Szent Szellem) és kitöltötte magát az apostolokra és Szűz Máriára. " Az "utolsó kenet" egy teljesen félreértett és szerintem helytelen kifejezés. Miért lenne utolsó? Bármikor kérhető, amikor szükség van rá.
5 A szolgálatok is különfélék, de ugyanazt az Urat szolgáljuk. 6 Isten természetfeletti ereje különböző módokon nyilvánul meg, mégis ugyanaz a bennünk és közöttünk cselekvő Isten. 7 Mindannyiunkban azért működnek a Szent Szellem különféle megnyilvánulásai, hogy ezekkel a többieket szolgáljuk és segítsük. 8 Egyikünknek például a Szent Szellem azt adja, hogy képes legyen az isteni bölcsesség szavait mondani. A másiknak ugyanaz a Szellem természetfeletti ismeretet és megértést ad, amikor beszél. A szellemi vagy spirituális vagy lelki ajándékok vagy adományok vagy másképp karizmák ( görög: χάρισμα karizma = ajándék) a kereszténységben használt kifejezések, amelyek a Szentlélek ( Szent Szellem) adományaira vagy rendkívüli erejére utalnak. [1] [2] [3] Azok a módok, ahogy Isten Lelke ( Szelleme) egyes hívőkben a gyülekezet és az emberiség javára működik. [4] Egyes keresztény felekezetek azt vallják, hogy ezek a szellemi ajándékok csak a korai kereszténységre korlátozódtak, és utána megszűntek, [5] mások szerint a Szentlélek az egész történelem folyamán adományozta őket, [6] míg a karizmatikus kereszténység képviselői azt vallják, hogy ezek a karizmák napjainkban is működnek Isten Szelleme által és a "normális" keresztény élet tartozékai.
Nyilván ez nem véletlen. – Nem véletlen. Nem szeretném, ha miattam támadnák vagy tiltanák be a hírportált. Mint mondtam, ebben az országban már nem szabad a sajtó. Ennek ellenére még akadnak ukrán kollégák, akik objektíven tájékoztatnak ukrajnai eseményekről, értő módon elemzik a helyzetet, ezt kell megtalálnom, és közérthető módon magyarul tolmácsolnom. Hírügynökségi tudósítóként sem írhattam le a személyes véleményemet, mégis tudtam a kárpátaljai magyarság ügyét segíteni, mert mint tudjuk: "A szó veszélyes fegyver. " Badó Zsolt
Az Illés-együttes egyik nagy sikerű slágerének köszönhetően "A szó veszélyes fegyver, és van, aki fegyvertelen" Bródy-szöveg olyannyira átment a köztudatba, hogy annak idején közmondásszerűen idézték, és még ma is generációkon átívelően nagyon sokan ismerik. Amikor ezt a dalt az Illés közönség elé vitte – az 1972-es Add a kezed című albumukon szerepelt –, már saját karrierjükben is többszörösen beigazolódni látszott ennek a mondásnak a könyörtelen igazsága. A Kádár-kori kőkemény valóság ugyanis az Illés számára azt jelentette ötven évvel ezelőtt, hogy néhány, az angol BBC-ben a magyarországi viszonyokra vonatkozóan elhangzott keresetlen, ámde igaz mondatuk miatt egy teljes évre eltiltották őket a budapesti koncertezéstől. Se tévé, se rádió, se film, se fővárosi színpadok Az Illés több balhéja után 1970-ben újabb kényes szituációba keveredett, ami pártállami nyomásra dagadt eltiltássá. Az történt ugyanis, hogy amikor a zenekar Angliában koncertezett, ennek kapcsán pedig a BBC-nek is nyilatkoztak, az interjúban Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs a magyar származású Bobby Gordon (eredeti nevén: Pallai Péter) riporternek ecsetelte az itthoni klubmozgalom hiányosságait, a hosszú hajúak kvázi üldözését, valamint a hazai könnyűzene jónak korántsem mondható anyagi és erkölcsi megbecsülését.
A projektmenedzsment tudomány hazai és nemzetközi szinten is elismert alakja, Görög Mihály tartott búcsúelőadást a szavak erejéről és közgondolkodásra való hatásáról a Pannon Egyetemen. A veszprémi intézményben még nem volt olyan, hogy egy nyugdíjba vonuló professzor egy úgynevezett búcsúelőadás keretében foglalja össze gondolatai sava-borsát. Most, azaz szerdán a Gazdaságtudományi Kar egy ilyen, más egyetemeken már kipróbált szokást élesztett fel hagyományteremtő céllal, amelynek keretében a szavak közgondolkodásra való hatásáról és a szavak erejéről tartott szigorúan nem tudományos előadást az idén nyugdíjba vonuló, 70. életévét betöltő Görög Mihály. A projektmenedzsment tudomány hazai és nemzetközi szinten is elismert alakja nagyjából 30 perc alatt foglalta össze, hogyan jutottunk el odáig, hogy a mai korszellem a természetes rendből fakadó józan ész tagadását tette magáévá. Azaz: a közgondolkodás szerint minden eddigi tapasztalatunkat nem csak megkérdőjelezzük, hanem egyenesen tagadjuk.
Az elmúlt hetekben egy vitafórumon az egyik tag kizárása volt napirenden, aki tűrhetetlen, személyeskedő hangnemben szólt hozzá a témákhoz. Sokan úgy gondolják, hogy a politikai korrektség "ellenszere" a bunkóság, a durva, sértő, gyakran személyeskedő megnyilvánulás. Ezt a véleményt pedig a különböző fórumokon olvasható hozzászólások alapján szűrtem le magamnak. Mintha a vitázók személyes ellenségüknek tekintenék azt, akinek más a véleménye, és azzal akarnák legyűrni a tőlük eltérő álláspontot képviselőket, hogy minél trágárabb kifejezéseket használnak. Amikor pedig ezért felelősségre vonják őket, azzal védekeznek, hogy ők elutasítják a politikai korrektséget. Mintha a szabad véleménynyilvánítás egyenlő lenne a trágár, durva kifejezések használatával, a kocsmai stílussal. Magam sem rejtem véka alá a véleményemet, de megpróbálom olyan formába csomagolni azt, hogy másokat ne sértsek meg vele. Teszem ezt annak ellenére, hogy ez nem mindig könnyű feladat. A költő szavaival élve nekem is eszembe jut sok szép gondolat, csakhogy ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a stílus maga az ember.
– Az eddigi díjazottak között van személyes ismerőse? – Kicsi a világ. Jonathan Sunley konzervatív brit újságíró, aki 2000-ben, az elsők egyikeként kapta meg az Európa-érmet, 1994-ben ott ült, ahol most ön, az eszenyi házunkban. Akkor én tájékoztattam az ukrajnai helyzetről a parlamenti választások előtt. Az első évben kivételesen két díjazott is volt, a másik Szaniszló Ferenc, aki televíziósként szintén járt itt nálam. Említhetném még Grzegorz Górny varsói lengyel újságírót is, aki 2011-ben kapta meg az Európa-érmet. Vele most augusztusban találkoztam itt, a szomszédban, jót beszélgettünk. A szomszédasszonyomnak, Tagyi Klárának a másod-unokatestvére Górny felesége, gondolom az anyai ágon magyar nejével is magyarázható a magyarok iránti nyitottsága és barátsága. Rajtuk kívül még számos korábbi díjazottat ismerek személyesen. Arra is büszke vagyok, hogy Kovács Elemérrel együtt elmondhatom, hogy most már két kárpátaljai magyar újságíró díjazottja is van a kitüntetésnek. Elemér hivatásos újságíró volt egész életében, én viszont párhuzamos hivatásként folytattam a tudósítói munkát a kárpátaljai magyar tankönyvkiadás irányításával.
– Ha most nem érünk el dobogós helyet, jövőre akkor is újra próbálkozunk, mivel mind nekem, mind a diákoknak nagyon tetszik, hogy ilyen játékos a verseny–teszi hozzá. Közben elkezdődik az összecsapás. Az egyik legnehezebbnek az anagrammás feladat bizonyul, amelyben ismert verscímek összekevert betűiből kell – kis segítséggel – helyreállítani az eredeti címet. A kreatívabbak szóláncok alkotásával vagy közmondások 21. századi változatának létrehozásával szerezhetnek értékes pontokat (pl. Ajándék pólónak ne nézd a márkáját! ). – A tanárnő azzal kezdte a magyarórát, hogy most kapott értesítést egy játékos anyanyelvi vetélkedőről, és aki akar indulni, az jelentkezzen nála– mondja Bódi Barbara, 11. osztályos nagykanizsai versenyző egy rövid szünetben. – Én persze kapva kaptam a lehetőségen, hiszen imádom a megmérettetéseket. A feladatok nagyon ötletesek, de nehezek is, nekem személy szerint tetszenek. –Tavaly már voltunk ugyanezen a versenyen – meséli egy gyöngyösi gimnazista. – Mindenképp jobb érzés idejönni úgy, hogy már van egy kis tapasztalatunk.