Kahlil Gibran Szeretet - Versek és zenék Irodalmi kuckó: Gyulai Pál: Éji látogatás Gyulai Pál Téma - Jöjjön Gyulai Pál – Hadnagy uram verse. «Hadnagy uram, hadnagy uram! » ««Mi bajod van, édes fiam? »» «Piros vér foly a mentére. » ««Ne bánd, csak az orrom vére. »» «Hadnagy uram, hadnagy uram! El ne essék itt az útban. » ««Bele botlám egy nagy kőbe; Szegezz szuronyt s csak előre! »» Megy a honvéd, áll a hadnagy, Mély sebében […] Olvass tovább Jöjjön Gyulai Pál – Krisztus és a madarak verse. Krisztus urunk futott, bujkált, Hideg földön, az erdőn hált; Üldözői ott sem hagyták, Ott is meg-megriasztották. Gyulai Pál Éji Látogatás – Neonatolog. Kis pacsirta pártját fogta, Merre bujkál, meg nem mondta, Sőt hítta az üldözőket, Hogy vezesse félre őket. De a fürj, ahogy meglátja: »Itt szalad! « mind azt kiáltja; A bibic meg […] Olvass tovább Jöjjön Gyulai Pál: Szeretnélek még egyszer látni verse. Szeretnélek még egyszer látni A kertben, ott a fák alatt, Hallgatni édes csevegésed, Mint gyermek, úgy örülni véled, Szakítva a virágokat.
Jöjjön Gyulai Pál Éji látogatás verse. Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában; Zivataros hideg éj van, Édes anyjok künn a sírban. «Édes anyám, édes anyám! Altass el már, úgy alhatnám! » Mond az egyik s el nem alszik, Sohajtása föl-fölhallszik. ««Beteg vagyok, édes anyám! Hol maradtál? Nem gondolsz rám! »» Mond a másik s jajjal végzi, A fájdalmat kétszer érzi. «Édes anyám, gyujts világot! Nem tudom én, jaj, mit látok! Harmadik mond, mindenik sír – – Temetőben mozdul egy sír. Megnyílnak a nehéz hantok, Kilép sirból édes anyjok, S tova lebben a vak éjben, Haza felé, az ösvényen. Arca halvány, hangj' a régi, Fia, lyánya megösméri; Immár tőle hogyan félne? Megcsókolják, mintha élne. Az egyiket betakarja; Másikat felfogja karja, Elringatja, elaltatja; Harmadikat ápolgatja. Gyulai Pál Éji Látogatás: Irodalmi Kuckó: Gyulai Pál: Éji Látogatás. És ott viraszt a kis ágyon, Míg elalszik mind a három; Majd megindul, széttekinget, Keresi a régi rendet. Rendbe hozza a szobácskát, Helyre tészi a ruhácskát; Az alvókat hosszan nézi, Csókját százszor megtetézi.
Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. - Késő éjjel értem a tanyára Fris gyümölcsből készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rőzseláng mellettünk. Többek között szóltam én hozzájok: "Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója. " Pár nap mulva fél szendergésemből Félrevert harang zugása vert föl. Jön az árvíz! jön az árvíz! Gyulai pál éji látogatás teljes film. hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot! Pest, 1847. február See More Visszanéz a véghatárrúl… – sír megnyílik, sír bezárúl. - Ó! A sír sok mindent elfed! Bút, örömet, fényt, szerelmet; de ki gyermekét szerette, gondját sír el nem temette! Az ji ltogats Hrom rva sr magban, Elhagyott stt szobban; Zivataros hideg j van, des anyjok knn a srban. «des anym, des anym!
Információ erről a kiadásról Eredeti kiadás: Forrás: [1] Szerkesztő(k): Zlajos Feldolgozottsági szint: Teljes szöveg Megjegyzések: A szöveg pontosságát ellenőrizték: Zlajos 2009. június 20., 20:03 (CEST) [ válasz] A lap eredeti címe: " ji_látogatás_(Gyulai_Pál)&oldid=50249 "
És mindig nagy szeretettel, odaadással volt irántam. Édesanyámnak hívtam. És az volt. Az én édes, drága Anyukám, aki a kisfiam születése után három hónapra itthagyott bennünket. Nagyon fáj, mert egyedül vagyok. Elvesztettem a múltam egy részét, két drága embert, akik régen a mindent jelentették. És most nincsenek. És én 40 évesen nem értem. Miért? S olyan vagyok, mint a kisgyermek, aki nem érti, miért bántották. Rossz voltam? Miért kell ennyit szenvednem? Mindennap felteszem magamnak a kérdést. Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában. Zivataros, hideg éj van, Édesanyjuk künn a sírban. Édesanyám! Édesanyám! Altass el már, úgy alhatnám! Gyulai pál éji látogatás magyarországon. Mond az egyik, s el nem alszik, Sóhajtása föl-föl hallik. Beteg vagyok édesanyám! Hol maradtál, nem gondolsz rám? Mond a másik, s jajjal végzi, s a fájdalmat kétszer érzi. Édesanyám, gyújts világot! Nem tudom én jaj, mit látok! Harmadik mond. Mindenik sír. - temetőben mozdul egy sír - Megnyílnak a nehéz hantok, kilép sírból édesanyjuk, s tova lebben a vak éjben.. hazafelé az ösvényen.