"Zötyögtette a szívem, de most szeretem / az utat, mely hozzád vezetett. " Február 14-én, a Bálint-napon Csukás István verse emlékeztet arra, hogy érdemes esélyt adni a szerelemnek. Február 14. Valentin-napja (vagy Bálint-napja), a szerelmesek napja. Bálint a legenda szerint a III. században senyvedett keresztény hite miatt, s a börtönőr vak leányának a hit segítségével visszaadta látását. Mielőtt 270. február 14-én kivégezték, a lánynak üzenetet küldött: A Te Valentinod. Az angolok már 1446-ban megünnepelték ezt a napot, amelyen a XIX. századtól küldenek egymásnak üdvözlőkártyát az emberek. Magyarországon 1990-től terjedt el megünneplése. Van valami mámorító a gondolatban, hogy hagyjuk magunkat elsodorni, kitérőkön át irányokat váltani, hogy egy útra keljünk valakivel, akit a párunknak, társunknak érzünk: "Zötyögtette a szívem, de most szeretem / az utat, mely hozzád vezetett. " CSUKÁS ISTVÁN: SZERELMES VERS Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Mackómese Mackó brummog: irgum-burgum, Bundám rongyos, ezért morgom. Elballagott a szabóhoz, De a szabó pénzért foltoz. A mackónak nincsen pénze, Elköltötte akácmézre. Szegény mackó, mi lesz veled? Hogyha megjön a nagy hideg? Csukás István: Fecskemama bölcsődala Kicsi fecském, csöpp fiókám, hunyd le szemed, hunyd le már! Szárnyad alá dugd be fejed. Alszik a méh s kis bogár. Alszanak a szelíd őzek, s a nyulak sem kergetőznek. aludj el, mert a bagoly ideszáll, s nem-alvóknak a fülébe kuvikol! De ha látja, hogy már alszol, befogja a csőrt, és nem szól. aludj, én vigyázok rád! Jó meleg a paplanocskád, s pihe-puha a párnád. Aludjál hát egy kicsinykét, s kapsz majd finom reggelicskét! Sün Balázs Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hogyha jól bevacsoráztak Szűk lett nékik az a ház, S előfordult ilyenkor, Hogy kívül rekedt Sün Balázs. Furakodott, nyomakodott Morgott, perelt dühöngve Semmit se ért, mit tehetett, Lefeküdt a küszöbre Telt az idő, múlt az idő Éjre éj és napra nap Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb kimaradt.
Két évvel ezelőtt, 2020. február 24-én rázott meg mindenkit a hír, hogy 84 évesen elhunyt az ország mesemondója, Csukás István. A nemzet művészét a magyar irodalom legnagyobbjai között emlegettek, egy valami azonban egész életében nyomasztotta a lelkét. Hatalmas űrt hagyott maga után A Kossuth-díjas alkotó 1936. április 2-án látta meg a napvilágot Kisújszálláson: 1957 óta foglalkozott az írással, történetein pedig generációk nőttek fel. Olyan legendás mesehősöket köszönhetünk neki, mint a Pom-pom, Süsü, a sárkány, Mirr-murr vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgász, mindemellett hang- és tévéjátékok, filmek, színdarabok fűződnek a nevéhez, sőt verseket is írt – utóbbiakat azonban alig ismerte a közönség. S bár örökre beírta magát a történelembe, egy valami egész életében fájdalommal töltötte el. Részletek a galériában! Csukás István halálának híre az egész országot lesújtotta, ugyanis korábban semmi sem utalt arra, hogy egészségügyi gondjai lennének. Sőt: nem sokkal a tragédia előtt derült ki, hogy az egyik legismertebb és legnépszerűbb figurája, Süsü visszatér a képernyőre.
VADGESZTENYE KOPPAN A FEJEMEN Vadgesztenye koppan a fejemen, itt az ősz, na, ez aztán elcsépelt költői téma! A vadgesztenyét mindenesetre zsebre vágom, ajándék ez is, vagyis ingyen van, mint a levegő, vagy a fák aranya, vagy a bokor sün-szuszogása, mohón begyűjtök mindent, jó lesz még – mikor is, mire is? Jó lesz bizony! Madár fürdik a kerti csapnál, kutyafej nyúlik ki a kerítésen, körte bimbamoz, dió pislog manószemként a ráncos szemhéj mögül, elteszem ezt is a többihez, hogy a végén ne üres kézzel menjek. SZERELMES VERS Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett és hol van már az a felelet – leolvasztotta a nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet.
Kattints a további képekért! A nagy mesélő éppen a Süsü folytatásán dolgozott, amikor hirtelen rosszul lett. Leadfotó: MTVA/ Zih Zsolt