Egy régi tanmese, sajnos nem tudjuk kitől idézzük. Utánajárunk (szerk. ). "Volt egyszer réges-régen egy Sziget, ahol az emberi érzések és tulajdonságok éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás, a Gazdagság és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a Sziget elsüllyed, ezért nekik el kell hajózniuk a Világba. Valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a Szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a Sziget teljesen elsüllyedt volna, a Szeretet elkezdett segítségért imádkozni. Mese a szeretetről 8. Ekkor a Gazdagság egy luxushajón úszott el mellette. S a Szeretet megkérdezte:- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? – Nem, nem tudlak! - felelt a Gazdagság- a hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely a számodra. – Ezután a Büszkeség közeledett egy csodaszép hajóval a Szeretet felé, így őt is kérlelni kezdte: – Büszkeség, kérlek! El tudnál vinni engem is? – Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni – a hajómon minden tökéletes, s te esetleg árthatnál ennek.
Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erőből hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítő magasságban. Elkezdett mászni, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtőzik előle. Mászott csak mászott rendületlenül, tenyeréről a bőr már rég lejött, fájt nagyon, de ő ezzel nem törődött. Mászott csak mászott, az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi. Ment csak előre, előre, már nem állíthatta meg senki. Nem voltak számára éles fegyverek, marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen, hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát, és az ablakhoz lopakodott, belesett. S amit látott, attól kővé dermedt. Roland Kiadó - 30 angol-magyar mese a szeretetről és a barátságról. A szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Óriás ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca, mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél, mit a legény eddig láthatott.
A kevélység így szólt, elég neki a gyengeséget istápolnia. Miért nem tudott egész életében egy hajót venni a szerénység, hogy lehetett ilyen élhetetlen. A szerénység nagyon elszomorodott, hogy csalódnia kellett a társaiban, akikkel még tegnap jóban – rosszban együtt lakott a szigeten. Már teljesen beletörődött abba, hogy nem tudja elhagyni a szigetet és itt fog meghalni egyedül amikor egy nagyon öreg ősz hajú ember rászólt, hogy nem akar –e vele menekülni a szigetről. A szerénység nagyon megörült és boldogan elfogadta az öreg segítségét. Felszálltak a kis ütött kopott kis bárkára. Recsegett ropogott a nagy vihar súlya alatt, de sikerült a kis bárkával elhagyniuk a szigetet. Török Valéria: Mese a szeretetről. Megérkeztek a többiek nyomában az új szigetre amit találtak, hogy folytathassák az életüket. Partraszállás után az ősz öreg hirtelen eltűnt a szerénység szeme elől, így még meg sem tudta, neki köszönni, hogy önzetlenül segített neki, mikor már mindenki elutasította a halk szavú szerénységet. Egyedül ballagott keresve az öreget, közben kérdezősködött, hogy nem ismeri e valaki ki volt az ősz öreg a vén bárkával, mert szeretne neki köszönetet mondani.
Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Szeretnéd tudni, mi ebből a tanulság? Mindannyinknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyinkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban. Addig nem lehetsz boldog, amíg nem tanulsz meg önzetlenül szeretni, és amíg nem találod meg a helyedet a világban. Mese a szeretetről 14. ------------------------------------------------------------------------------------------ "Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói minden nap ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték. Az emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben. Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi, nő és gyermek megőrült.