Propellereknek azokat a hajókat nevezték akkoriban itthon, amelyeket nem a két oldalon elhelyezett hatalmas lapátkerekek mozgattak, hanem a hajók végében lévő hajócsavarok. E járművek oldala szabad, ami ugye az átkelőhajózásnál kifejezetten előnyös. A Vigadó nevű átkelőhajó egy képeslapon (Fotó:) A Buda és Pest közötti ilyen hajóközlekedésre a kormány írt ki pályázatot 1872 elején azzal a céllal, hogy az addig a két part közötti hajózást kézben tartó DDSG/DGT, azaz az Első Dunagőzhajózási Társaság monopóliumát megtörjék. Első körben öt pályázó jelentkezett, de azokkal nem volt elégedett a kormány, ezért a feltételeket módosította, ami nyomán a jelentkezők eltűntek, erről a Pesti Napló 1872. április 7-én ezt írta: "[A Buda és Pest között közlekedendő propellerekre] a pályázati határidő folyó hó végén letelik, és eddigelé még egy vállalkozó sem jelentkezett, és nincs is kilátás, hogy valaki találkozni fog, mert szakértők állítása szerint a kormány oly feltételeket szabott, melyek mellett előrelátható a veszteség.
Buda és Pest az 1241-diki katasztrófa előtt. Van ugyan itt-ott említés a XII. század második fele előtt is városunkról legendában, krónikában és oklevelekben, de ezek mind nem egykorú iratok és így kétesek. Ezeket akár elfogadnók, akár elvetnők, okát kellene adnunk, a mi tudós értekezésekre vezetne, s ez itt nem volna helyén. Csak egy kétségbevonhatatlan adatot említünk 1046-ból. A kereszténység eltörlésére támadt lázadásban a pesti hegy (később Gellért-hegy) alatt szenvedett martyrhalált az olasz származású Gellért püspök. Pestnél volt az országos rév, hova ekkor I. Endre király Lengyelországból jőve igyekezett. Soká tartott, míg Buda és Pest középkori értelemben vett valódi várossá emelkedett. A mennyiben középkori államokban királyi székhelyről szó lehetett, 1241 előtt Esztergomé és Székes-Fehérváré volt az elsőség. A magyar az első nemzet, mely a Kárpátok rámájában a Duna mindkét partjára kiterjedő országot alkotott. Nem látta szükségesnek, mint hajdan a római, a Duna vonalát őrizni s a közlekedést biztosítani, mivel azt szomszédos ellenség állandóan nem fenyegette.
A mongol betörés előtti időben mai fővárosunkból a következő három rész volt benépesűlve: 1. a mai Ó-Buda; 2. a Dunának szintén jobb partján fekvő mai Ráczváros; 3. a balparti Pest. Ó-Budát a magyar akkor mindig egyszerűen Budának nevezi, s az ottani káptalannak a mohácsi vészig budai s nem ó-budai káptalan a czíme. A szintén jobbparti mai Ráczvárost magyarúl Pestnek nevezték. Szintén Pest volt a balparti, vagyis a mai Pest; amaz Kis-, ez Nagy-Pest. A nevezett három város mindenikének volt a XII. és XIII. században s tovább is külön német neve is. A mai Ó-Budát, vagyis a tatárjárás előtti Budát, Etzelburg nak nevezi a német a mohácsi vészig. A régi Pestnek német neve szintoly állandóan Ofen, vagyis Oven, mint írni szokták, a mi a Pest szó fordítása lehet.
Sokan remélték, hogy az állam megszünteti ezt a fizetési kötelezettséget 1870-ben, de nem ezt történt, a vámot fizetni kellett. A Pannónia csavagőzös (Fotó:) A propeller, azaz a csavargőzös-közlekedés tehát 1872. július 4-én hivatalosan el is indult, és nagy siker volt, októberben már bővítésért reklamáltak az óbudai és az újpesti polgárok is, hiszen ekkor vagy a Lánchídhoz kellett eljutni (amely egyébként olcsóbb volt, mint a gőzhajó), vagy gyorsan az adott ponton át lehetett kelni a folyón hajóval. Újpest és Buda között végül 1874-ben indultak meg a csavargőzösök. A CSÁV hajói az 1880-as években évi 4 millió utast szállítottak. Azonban ahogy az új hidak épültek, és ahogy megjelent és elterjedt Budapesten a villamos, egyre kevesebben szálltak hajóra, hogy átkeljenek Pestről Budára, egyszerűbb volt – ha kis kerülővel is – villamosozni. A CSÁV mint vállalat 1918-ig létezett, akkor adták el az állami hajózási vállalatnak, a MEFTER-nek, az átkelőhajókat e cég működtette tovább. Nyitókép: Az Óbuda csavargőzös a Lánchídnál (Fotó:)
Világos ebből, hogy hajóhíd nem volt a Dunán. Hamar érkezett, tán még áprilisben, ide a mongolok üldöző serege. A Pestre szorúlt nép rögtönzött védműveit a mongolok három rövid nap alatt áttörték s borzasztó mészárlást vittek véghez. Mint végső menedékbe, a dominicanusok klastromának kerítésébe szorúlt vagy tízezer ember. De a mongolok sokaságának és gyújtó szereinek nem bírtak ellenállani. Pest pusztává és hamuvá lőn. A Duna túlsó partjára a mongolok csak vagy tíz hónap múlva juthattak, mikor a víz szerencsétlenségre befagyott. Ekkor Buda is a Pest sorsára jutott. A Dunán túl csak Esztergom felső vára, Pannonhalma és Fehérvár védte meg magát. Nyilvánvaló, hogy sem Pest, sem Buda nem volt a szó teljes értelmében város, mert a középkorban lényeges föltétel volt, hogy a város erős falakkal és védelmi tornyokkal legyen körűlvéve. Ezt nem számítva, Pest már a tatárjáráskor az egykorú hiteles krónika szerint nemcsak nagy, hanem a leggazdagabb német helység volt; az izmaelita keleti üzérkedőkön kivűl német telepesek laktak benne.