A majd három tucatnyi szürke eminenciás azonban betölti az időt és a teret. A luciferi sorokat hol kórusban, hol aszinkronban halljuk. A kánon azonban az esetek többségében képtelen arra, hogy mottószerű üzeneteket jutasson el a nézőkhöz, így továbbra is elengedhetetlen a szövegismeretünk, vagy az, hogy képesek legyünk maradéktalanul átadni magunkat a látványnak és benyomásoknak, amelyek az írott szöveg és az elhangzó szavak dimenzióján túlmutatnak. Berettyán Nándor, Farkas Dénes, Fehér Tibor, Herczegh Péter, Mátyássy Bence, Mészáros Martin, Nagy Márk, Rubold Ödön, Schnell Ádám, Szabó Sebestyén László, Szalma Tamás és Szép Domán végig kirobbanóan energikus alakítása, a rendező víziójának materializálása révén, olyan élményt hoz létre, amely újszerű, markáns alkotói hanggal vegyíti Az ember tragédiája klasszikus szólamait. A sokszorosított Lucifer egyike azon ötleteknek, amelyek kibillentik az előadást a meddő filozofálás menetéből, ahol csak Ádám és Lucifer kettőse érvényesül: a tézis–antitézis–szintézis, mint világmozgató rugó képletéből.
Egy ember tragédiája? Az ember tragédiája? A férfi tragédiája? Tragédia egyáltalán? A hétfői XXI. században Madách Imre drámája lesz a középpontban, 3 rendező: Szikora János, Lengyel György és Alföldi Róbert mondja el érzéseit a darabról, amely a mai napig az egyik, ha nem a legfontosabb színpadi mű, és nem csak itthon. Több mint 20 különböző nyelvre fordították le, angolból például öt változat is készült belőle. Kritikus darab, amely gondolkodtatásra késztet. Nem is szerette minden politikai rendszer, Rákosi Mátyás például betiltotta a Tragédiát, amivel általános felháborodást váltott ki. Aztán persze akkor is mindenki a darabról beszélt, ha valaki úgy döntött: színpadra állítja. Az ember tragédiája bemutatóinak mindig volt valami plusz üzenete. Például 20 éve. 2002. március 15-én az új Nemzeti Színház nyitó előadásán is Madách darabját játszották, Szikora János rendezésében. Mást is felkértek a feladatra, de több nagynevű rendező nem vállalata el a munkát. Nem akarták, hogy a választások előtt kampánytémává váljanak.
Az ember tragédiáját már 1883. szeptember 21-én színpadra állították a Nemzeti Színházban. Az új épület 2002. március 15-én Madách Imre drámai költeményével nyílt meg, ahol Ádám Szarvas József, Éva Pap Vera, Lucifer a mostani előadás rendezője, Alföldi Róbert volt.
Színházunk továbbra is fontos feladatának tartja, hogy fiatal nézőit megnyerje a színházművészetnek, mi több, a magyar klasszikusoknak; ezért is tűzi műsorára a magyar évad utolsó bemutatójaként Madách Imre: Az ember tragédiája című drámai költeményét. A mű megírásának története jellemzi a kort, melyben született és rávilágít Madách sokszor és sokat kritizált pesszimista világlátására: 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben írta meg Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen, aztán 1856 és 1857 között a mű második változatát. 1859. február 17. és 1860. március 26. között született meg az egyetlen fennmaradt változat. A mű ősbemutatója 1883. szeptember 21-én volt – a magyar drámát ezen a napon ünnepeljük –, azóta is ez a legtöbbet játszott magyar színművünk és mégis voltak olyan időszakai a történelemnek, amikor nem volt kívánatos a madáchi gondolatok nyilvánossága. (1947-ben tartották a darab utolsó előadását a Nemzetiben, ezután hét évre betiltották, s csak a Nagy Imre miniszterelnöki kinevezésével beköszöntő "enyhülés" légkörében lehetett újra játszani. )