Utóbbi az első és egyben utolsó magyar pol-beat fesztivál egyik száma volt. Csatári Bence kiemelte: az Omega és az LGT mellett Somló Tamás jelentőset alkotott az Atlas, a Non-Stop és a Kex tagjaként is, utóbbi a korszak egyetlen "alternatív", underground együttese volt, amelynek örökségét a Hobo Blues Band vitte tovább. A Non-Stop együttes 1972-ben elindult az egyik országos tehetségkutató versenyen, és – noha a zsűri kiejtette őket –, mindenképpen be akartak kerülni a televíziós döntőbe. Somló Tamás ötletére ezért 10 ezer közönségszavazásra használt levelezőlapot vásároltak fel. Végül egy másik zenekar lett döntős, hivatalosan jóval kevesebb szavazattal, vagyis a szervezők egyszerűen elcsalták a versenyt – idézte fel Csatári Bence, aki szerint az eset jól példázza a Kádár-rendszer könnyűzenével kapcsolatos politikáját. Somló Tamás keddre virradóra, 68 éves korában, hosszan tartó betegség után halt meg.
Termék leírás: A rock and roll véget nem érő párbeszéd, a színpadon a mikrofon sípolásának is üzenetértéke van. A párbeszéd azt jelenti: a dalok a közönséggel együtt születnek. Minden koncert más. Az élmény megismételhetetlen, mégis mindenki ugyanazt akarja újra és újra átélni: a fiatalságát. A rock and rollhoz mindenkire szükség van. A rock and roll nem magányos alkotás, hanem csapatmunka, a dalokból sosem komponálható ki a közönség reakciója, a rock and rollhoz hozzátartozik, amikor a sztár azt kérdezi a rajongóitól:,, Mindenki itt van? " És hozzátartozik az is, amikor őt kérdezik. A kötetben Csatári Bence történész és Poós Zoltán író faggatja a magyar popkultúra olyan ikonikus alakjait és nagyágyúit, mint Nagy Feró, Schuster Lóránt, Szörényi Levente, Pataky Attila és még sokan mások. Az interjúalanyok megrajzolják a honi rock and roll első negyedszázadának ívét Nógrádverőcétől egészen Londonig, és mesélnek, mesélnek, mesélnek - a legvidámabb barakk könnyűzenei szcénájáról, őrületes bulikról, rendőrpofonokról és a rock and roll iránti olthatatlan szerelemről...
2020. október 23., péntek 19:50 | Hír TV Mi történt 64 évvel ezelőtt? - tette fel első kérdését Földi-Kovács Andrea műsorvezető. Korábbról indulva, 1945 és 1956 között a magyar társadalom megtanult elnyomásban élni, ez kulminált október 23-án, amikor végre ki lehetett mondani az igazságot. Ahogy a történész fogalmazott, a 64 évvel ezelőtti október 23-a a XX. század magyar történelmének legfényesebb napja, kicsit beárnyékolja a rendszerváltást is. Október 23-a volt az a nap, amikor az általam sötétnek vélt '50-es években gyúlt némi világosság - foglalta össze a történéseket Csatári Bence. A legfelsőbb pártvezetés mennyire volt egységes az október 23-ai események megítélésében? Nagyon nem volt egységes, rengeteg platform volt. (... ) Losonczi Gézának köszönhető többek között az, hogy október 28-án Nagy Imre így nyilatkozott a történésekről, hogy ez bizony forradalom és nem valami más. ) 32 évig nem lehetett a forradalomról úgy beszélni, hogy forradalom, csak ellenforradalomként említhettük.
Ezt Aczél György nevéhez kötik, de nem ő találta ki. Kállai Gyula és Szirmai István ültette át a gyakorlatba, de az kétségtelen, hogy Aczél fejlesztette tökélyre. A Táncdal- és sanzonbizottság, melyet fű alatt, a Művelődésügyi Minisztérium belső utasítására hoztak létre, egyrészt a zene esztétikáját, kivitelezését ítélte meg, másrészt a dalszövegeket elemezték abból a szempontból, hogy mennyire felelnek meg a szocialista erkölcsnek. A dalszövegíróknak sokféle technikájuk volt, hogy sikeresen átvigyék az üzeneteiket. Ám a bizottságban sem bolondok ültek: tudták, hogy mi rejtőzhet a sorok között. Bródy János beleírta a szövegeibe a legradikálisabb mondatokat, amelyekről biztosan tudta, hogy nem engedik őket át, viszont így elérte, hogy enyhébbeket átengedjenek. 1971-ben 1925 dalt adtak be, amelyek közül mindössze 331-et engedtek át. Volt, amit betiltottak, a tűrt kategóriába pedig összesen százötven dal került, amiket azzal dobtak vissza, hogy írják őket át. "A testület 1985-ben silányabb módon ment tönkre, mint ahogy létrejött: belső körlevéllel oszlatták fel" – zárta mondandóját Csatári Bence.
A csillagászat története by Bence Mészáros
A Kádár-rendszer idején számos nyugati könnyűzenei irányzat szivárgott be Magyarországra. A szerző kordokumentumokkal bizonyítja, hogy a pártállami vezetés ezeket az új zenei stílusokat lenézéssel fogadta, és évekig tiltotta. Amikor kiderült, hogy nem rejtenek jelentőseb kockázatot a rendszer számára, az új könnyűzenei trendek és előadóik átkerültek a "tűrt" kategóriába: ha korlátozottan is, de nyilvánosságot kaptak. Azonban ezzel még nem váltak a hivatalos kultúrpolitika számára elfogadottá, és szerzőiket, előadóikat sem tekintették művésznek.