Nem a korszak elvárásai alapján festett " Courbet úr 1848 óta egyedülálló módon képes megdöbbenteni a tömegeket. Azóta minden évben eleget is tesz barátai és ellenségei vele szemben támasztott elvárásának" – írta róla egy támogató kritikusa 1855-ben. Másképp fogalmazva ez azt jelenti, hogy Gustave Courbet képei rettenetesen felbőszítették a közönséget, és az emberek szemmel láthatóan élvezték, hogy kitölthetik mérgüket az alkotásokon. Gustave Courbet Önarckép / Fotó: Wikimedia Commons A #Metoo, Coca-Cola-plakát, Kaleta Gábor -ügy, George Floyd halála néhány eklatáns példa arra, ami a közelmúltban hatalmas közfelháborodást, botrányt okozott. Ma, amikor a kisebbségek, kiszolgáltatottak rendszerszintű elnyomása miatt tiltakozunk, nem egyszerű megérteni, hogy egy festő képein milyen kivetnivalót talált közönség 170 évvel ezelőtt. Az Art News segítségével ennek jártunk utána. Courbet alkotásait ma a legnevesebb múzeumokban őrzik. A legapróbb részletekig élethű, realista stílusa azért szúrta nagyon a polgárság szemét, mert a mindennapi életet a maga valóságában ábrázoló képei nagyon nem illettek bele a kortársak festményeit zsűriző párizsi Szalon elvárásaiba, ahol elsősorban a historizáló és mitológiai jeleneteket díjazták.
A 19. századi francia realista képzőművészet megteremtője, vezéralakja és első számú botrányhőse, Gustave Courbet 1866-ban forradalmian radikális tettet hajtott végre: megfestett egy nagy szőrös muffot. Pontosabban: egy meztelen női torzót kihívó és közönséges pózban. Méghozzá olyan kényelmetlenül közelről, és olyan nyers részletességgel, hogy az még most, bő másfél évszázaddal később is egészen zavarba ejtő: Gustave Courbet: A világ eredete (forrás: Wikipedia) (egy zárójelben azért jegyezzük meg, hogy egy Courbet-szakértő szerint a testhez egy fej is tartozott eredetileg, csak később valamiért kettévágták a művet. azonban ez egyelőre nem több, mint érdekes elmélet) A világ eredete (L'Origine du monde) címen ismert képhez hasonlót korábban még tényleg nem nagyon csinált senki: ehhez képest a kortárs romantikus és klasszicista festmények szépelgő, mitológiai vagy orientális környezetbe helyezett, sima és puha húsokat villantó meztelenkedései a fasorban sem voltak. Még Manet pár évvel korábban jókora felháborodást keltő képe, az Olympia sem érhetett a nyomába; pláne, hogy azon még muff sincsen!
Botrányt kavartak erotikus témájú ábrázolásai is, például híres női akt-torzója, A világ eredete, amelyen egy női altest élethű mása látható. Híressé vált munkásságának első hét évét felölelő Műterem című alkotása is. Az 1855-ben a párizsi világkiállítás közelében, magánkiállításán bemutatott hatalmas festmény műterme szellemi és tényleges történetének ábrázolása. A tájképet festő művész maga Courbet, akinek két oldalán barátait, művészetének támogatóit, illetve az életében, gondolkodásában szerepet játszó alakokat, a köznapi világ, a nyomor, a szegénység képviselőit jelenítette meg. Az élet valamennyi jelenségét megörökítésre méltónak tartotta, elsősorban emberi alakokat, a falusi élet jeleneteit, vadászjeleneteket, tájképeket, valamint tengeri témájú képeket festett realista stílusban, de csendéletei is figyelemre méltóak. R ealizmusának egyik jellegzetes példája a Szépművészeti Múzeumban található 1853-as Birkózók, az 1857-ben festett Szajna-parti kisasszonyok at az impresszionizmus előfutárának tekintik.
Halil Şerif Pasha aztán a kártyaadósságai miatt kénytelen volt megválni a képtől, amely ezt követően hosszú ideig ide-oda hányódott Európában, míg 1910-ben (vagy 1913-ban) meg nem vásárolta Hatvany Lajos, a magyar irodalom mecénás bárója, a Nyugat folyóirat egyik alapítója, tévedhetetlen ízlésű műítész, valamint cukorgyáros: ő a legenda szerint Hunyadi János úti lakásának fürdőszobájában akasztotta ki a naturalista punciportrét, szóval a tömegek elől továbbra is rejtve maradt, és csak az csodálhatta meg, aki éppen a báró úrnál végezte a dolgát vagy ott vett egy kellemes habfürdőt. Hogy a második világháború zűrzavarában pontosan mi is történt a képpel, az nem teljesen egyértelmű: valószínűleg egyébként ebben a legendás budapesti fürdőszobában vagy valami raktárban vészelte át a világégést (Hatvany közben 1938-ban emigrált, és csak '47-ben tért haza), majd magukhoz vették a szépre mindig fogékony szovjetek, akik állítólag – micsoda fantasztikus, filmre kívánkozó jelenet! – egy nyitott autóban hordozták végig a rommá lőtt Budapesten, és csak később, némi váltságdíj fejében adták vissza a bárónak.
Ebben a tekintetben a "The Origin of the World", a Courbet kép nagyon titokzatos. tulajdonosok A vászon élete kanyargós volt. Az első tulajdonosa 1866-ban volt egy török diplomata, aki lógatta a fürdőszobában, eltakarta a zöld függöny mögött. 1868-ban a "The Origin of the World" (a Courbet festménye) a galériába esik, pontosabban Narde úr antik boltjában. Feltehetően 1912-től 1913-ig megváltoztatja a tulajdonosokat (Bernheim), és végül Magyarországra érkezik Hatvani úrhoz. Ő is el van rejtve a kíváncsiskodó szemektől. De a második világháború alatt eltűnik a pályái. 1955-ben "A világ eredete" (Courbet festmény)felugrik Jacques Lokan pszichoanalitikus házában. Az előző tulajdonos ismeretlen. Ott is titokban tartják. Tetején egy másik ruhadarab van felakasztva. 1981 és 1995 között tárgyalások folynak a vászon megvásárlására, és átadják a franciaországi Orsay Múzeumnak, ahol még mindig golyóálló üveg alatt állnak. Stílus iránya Courbé elkezdett dolgozni, tagadta az akadémizmustfestmény.
A következő két esztendőben bemutathatta egy-egy képét, de 1847-ben elutasították Pipás férfi című önarcképét. Ezt a fiatalkori főművét ugyanis zabolátlan életöröm hatja át, amit a konzervatív ízlésű kritikusok durvának és faragatlannak éreztek. A következő évben megszüntették az elfogadó bizottságot, ezt kihasználva több mint tíz képet állított ki. Első igazi sikerét 1849-ben aratta, amikor az újra felállított, művészek választotta zsűri hét beküldött munkáját fogadta el. A kompozíciók, amelyek nagy felháborodást keltettek A Délután Ornans-ban című festményét megvásárolta a francia állam, Courbet-t aranyéremmel jutalmazták, ezután anélkül állíthatott ki, hogy be kellett volna mutatni műveit a válogató bizottságnak. Az év telét szülővárosában töltötte, és megalkotta a nagyapja emlékének szentelt Ornans-i temetés t. A realista, az addigi hivatalos és a személyes elemeket tartalmazó festészet közötti határt ledöntő kompozíció nagy felháborodást keltett, mert egyszerű jelenetet ábrázolt történelmi kompozíciók módjára.
A festmény Courbet-tól egy Khalil Bey nevezetű oszmán diplomata, az Oszmán Birodalom athéni és szentpétervári nagykövete rendelte meg, amikor Párizsba költözvén erotikus gyűjteményét szerette volna gyarapítani egy újabb Courbet-darabbal. Ugyanis Courbet Álom című képe szintén a falán lógott. Azért ismerjük el, tudott élni az öreg! Courbet modellnek Joanna Hiffernant választotta (lent az álom című képen a szőke hölgy), aki amúgy Courbet kedvenc modellje is volt, gyaníthatóan nem csak szépsége, hanem nőiessége miatt is. A gond csak az volt ez esetben, hogy a nevezett hölgy Courbet jó barátjának, James McNeill Whistler festőművésznek a szeretője, de írjuk inkább úgy, hogy kedvese volt. Ez sokkal szebb így… Hogy az alkotás milyen módon, és mivel zajlott, nem tudni, de egy biztos, hogy Courbet és Whistler viszonya a festmény elkészülte után megromlott… Szóval, nem hiába mondta Joseph Fouché, Napóleon rendőrminisztere nyomozóinak, hogy: Cherchez la femme… keresd a nőt!