Eric Berne: Emberi játszmák Eljárások és rituálék Tranzakció: a társas érintkezés egysége. A tranzakciók rendszerint sorozatban zajlanak le. Ezeket nem a véletlen állítja elő, hanem programozottak. A programozás származhat a Szülőtől, a Felnőttől vagy a Gyermektől. Az eljárás egyszerű, kiegészítő Felnőtt-tranzakciók sorozata, amely a valóság kezelésére irányul. Az eljárás programozását a cselekvő személy Felnőttjének becslései alapján az anyag határozza meg (pl. Emberi játszmák | Mindennapi Pszichológia. repülőgépvezetés, vakbél eltávolítása). Hatékony az eljárás, ha a cselekvő személy a lehető legelőnyösebb módon használja fel a rendelkezésére álló adatokat és tapasztalatokat. Ha a Felnőtt adatfeldolgozási folyamatába belép a Szülő vagy a Gyermek, az eljárás szennyezett lesz, a hatékonyság csökken. (A hatóerő pszichológiai, a hatékonyság anyagi ismérv. ) A rituálé külső társadalmi erők által beprogramozott egyszerű kiegészítő tranzakciók sztereotipizált sorozata. Az eljárás és a rituálé lényegi és egyben rokon vonása, hogy mindkettő sztereotipizált.
Megkülönböztet kiegészítő, keresztezett, rejtett és úgynevezett duplafenekű tranzakció t. Példák Szerkesztés Az "adós" az, aki úgy ad célt az életének, hogy adósságot halmoz fel, melyet aztán törleszt, majd mikor azokon túl van (jelzálog kifizetve, gyermekek kitaníttatva stb. ) az élete céltalanná válik. Rendszerint ekkorra már idős ember, nyugdíjas, akit az államnak kell ellátnia, mely által hitelezővé válik, várja, hogy a társadalom visszafizesse az ő kölcsönét, amit adott. A "most rajtacsíptelek" típus az, aki egy adott szituációban az összes addig felgyülemlett ilyen irányú haragját kiadja magából. Például mikor az idős néni abbéli dühében, hogy nem adják át neki a helyet a buszon, ami szerinte megilleti, a legfiatalabbat elkezdi szidni és nagyon eltúlzott következtetéseket levonni, ettől megkönnyebbül, és jobban érzi magát. A "rúgj belém" játékosának modora olyan, mintha egy "kérlek, rúgj belém! " feliratú táblát viselne, mellyel szemben társas interakciói során (szinte) ellenállhatatlan kísértésbe viszi embertársait, hogy belerúgjanak.
Ez a játszma az önigazolás mintaesete: "nem arról van szó, hogy nem próbálom meg, hanem, hogy a párom nem engedi, nem szereti, félt... ". Mint minden játszmához, ehhez is két személy kell: nemcsak a szabadságában korlátozandó feleség, de az uralkodni vágyó férj is, akinek szintén nem esik nehezére "hordani a nadrágot". A feleség innentől kezdve "boldogan" hangoztatja, hogy "minden férfi zsarnok".