Surgyélán elindult hogy levadássza a rókát, de egy sast lő. A sas azonban mielőtt végleg meghalt, megölte a macskát a házban, és kivájta a kutya egyik szemét. A sast megsütötték és megették. Ábel a sashús miatt egy jó ideig beteg volt. Az egyik éjszaka Ábelnek megint egy érdekes álma volt. Surgyélán, mivel más elemorzsiát nem talált, megsütötte s megette a kecskét. Ábelnek volt otthonról élelme, amit titokban fogyasztott csak el. Mikor Fuszulán ismét felbukkan, Surgyélán ahelyett hogy elkapná, elszökik vele. Ábel egyedül marad, mert Surgyélán még a kutyáját is elkergette. Negyedik fejezet Mikor Ábel apja meglátogatja fiát már tél volt. Ábel elmeséli apjának a kalandjait Surgyélánnal. Megtudja, hogy az anyja betegségben meghalt, amitől elsötétedett előtte minden. Az apja már egy jó ideje ott volt vele a Hargitán, amikor megjelenik náluk Fuszulán és Surgyélán. Megpróbálták leitatni őket, de visszafele sült el a dolog. Szerencsére megmenekültek, mert a gazfickók tovább álltak. Elhatározták hogy jelentik a történteket a bankigazgatónak, de a gazembereket mégsem sikerült elkapni.
Az igazgató azokat a fákat miket a vihar kidönt, Ábelnek adja. Másnap a bakigazgató Dávid Pali bácsival küldött Ábelnak egy ágyat, egy asztalt és egy széket. Ábel ad Pali bácsinak olvasmányokért cserébe egy szekér fát. Ábel az erdei séta alkalmával talál egy ládikót. A ládikóban bombák voltak, nem messze tőlük meg két puska és további ládikók. A bombákat fák kidöntésére használta, amelyeket majd eladott. A sétája alkalmával talált továbbá két sírt is. Mire visszaért a kunyhóhoz, már vártak rá. Pali bácsi természetesen vitt neki olvasnivalót, Nick Carter füzeteket, Petőfi Sándor verseit és egyéb könyveket, de el is hordta volna az egész erdőt, ha megtehette volna. Ábel ezután olvasással tölti szabadidejét. Ábelt meglátogatta az édesanyja, majd egy szombaton az édesapja is. Járt nála három híres vadász is, akiket a fiú csak azért vezetett, hogy nehogy megtalálják a bombákat. Egyedüli mérge csak Pali bácsi volt, aki mindig új irományokat hozott, hogy fát csaljon ki tőle. Második fejezet Így telt az idő.
Ábel egy kicsit megijed attól, hogy egy erdei kis házban egyedül kell élnie, de engedelmeskedik a szülei kívánságának. Másnap fel is kerekedik édesapjával, és elindulnak. Visznek magukkal Ábelnek egy kecskét, két tyúkot és egy macskát. Ábel a kis viskóban talál egy kutyát, amit rögtön el is nevez Bolhának. Miután berendezkednek, az édesapa elindul haza, és egyedül hagyja Ábelt a rengetegben. Ábel nehezen alszik el, és egy kicsit fél is, de frissen talált kutyája bátorságot ad neki. Másnap megérkezik a szeredai bankigazgató, aki elmondja Ábelnek a feladatait. Ő árulja a fát az erdőn, a jövedelemmel pedig el kell számolnia, és mindezért ötszáz lej havi fizetést kap. Az igazgató azokat a fákat, amiket a szél dönt ki, Ábelnek adja, hogy saját hasznára árulhassa. Másnap bútort küld a bankigazgató Ábelnek egy szekeres emberrel, akit Dávid Pali bácsinak hívnak. Pali bácsi fát is szeretne vinni, de nem akar fizetni érte. Ábel hosszas kérlelés után ad neki egy szekérrel, de cserébe olvasmányokat kér, hogy ne unatkozzon egyedül a Hargitán.
1) Milyen sérülést okozott a sasmadár Ábel kutyájának? a) Kivájta az egyik szemét b) Eltörte a lábát c) Összekarmolászta a kutya testét 2) Minek a jelképe a zászló amit egy bácsi adott Ábelnek? a) Az erő b) Erdély c) Magyarország d) A szabadság 3) Hova rejtette Ábel a pénzt, amit a feketén eladott fából szerzett? a) Egy fa odvába b) Egy puska csövébe c) A kisszekrény alsó fiókjába 4) Mit hozott enni Ábel apja meglepetésből a fiának? a) Nyulat b) Galambot c) Vaddisznót 5) Mikor írta Tamási a könyvet? a) 1932 b) 1933 c) 1935 6) Hol született és hol hunyt el Tamási Áron? a) Csíkcsicsó - Farkaslaka b) Farkaslaka - Budapest c) Farkaslaka - New York d) Bukarest - Csíkcsicsó 7) Melyik sor szerepel máshogy az író sírján? a) TÖRZSÉBEN MAGYAR VOLT, b) FIA HUNNIÁNAK, c) HŰSÉGES SZOLGÁJA d) BOMLOTT SZÁZADNAK. 8) Milyen állatokat vitt Ábel magával a Hargitára? a) Kecskét, nyulat és a macskát b) A macskát, kutyát és a kecskét c) Kecskét és a macskát d) Tyúkot, kecskét és a macskát 9) Melyik barát tanította meg lőni Ábelt?
Ábellel tudatják, hogy az igazgató és Fuszulán autóbalesetet szenvedtek. Az igazgató súlyos sebeket ejtett magán, meg kellet operálni, s Fuszulánnak nyoma veszett. Ábel remegni kezd a hír hallatán. A bank pénztárosa a terepfelmérést követően elmegy, de a csendőr marad, hiszen bármikor felbukkanhat a csaló, hogy bosszút álljon, amiért Ábel segédkezett elfogásában. A csendőr szinte minden elemózsiát képes felfalni Ábel elől, aki ezt nem nézi jó szemmel. Egyik alkalommal a csendőrnek már valami jó kis pecsenyére fáj a foga, ezért elmegy vadászni, s egy dögevő sassal tér haza. A sas húsának undorító bűze van, de a csendőr utasítására Ábelnek is enni kell belőle. A trilógia utolsó része, amelyben Ábel a neki ajándékozott hajójeggyel elutazik Amerikába, s bepillantást nyer az amerikai emberek életébe. Mielőtt még elutazik, segít apjának megszabadulni újdonsült feleségétől, mivel az új feleség hamar kimutatta a foga fehérét. Miután sikerül elérni, hogy az új feleség elköltözzön, Ábel felkészül az új kalandra.
Értékelés: 95 szavazatból 1920-as évek, Erdély. Ábel, betöltvén tizennegyedik életévét, pénzkereset céljából elszegődik fafelvigyázónak a Hargitára, a bank tulajdonát képező erdőségbe, hogy segítse családját. Édesapja elkíséri a hegy tetején magányosan álló fakunyhóba, ad mellé egy kecskét és egy kutyát. Ábel vásárlókkal, rablókkal, szerzetesekkel, csendőrökkel találkozik, megismeri az éhséget, a hideget, a betegséget, a halált, és kezdi kitanulni az élet és a világ fortélyait. Amikor lejár a szerződése megérik benne az elhatározás: elindul szerencsét próbálni az országban. Tamási Áron művéből Kányádi Sándor készített forgatókönyvet, melyet Mihályfy Sándor rendezésében láthatnak a nézők. Egyéb epizódok: Stáblista:
Ábel egy kicsit gyanakszik, de elkezdik felpakolni a fákat Fuszulán szekerére. Még folyik a munka, amikor megérkezik a bankigazgató, és kiderül, hogy Fuszulán csaló, és a banki nyugta csak hamisítvány. Ábel és az igazgató azonban leleplezi a csalót, és az igazgató megkötözve elviszi Fuszulánt. Másnap megérkezik a Hargitára a banki pénztáros és egy csendőr, és Ábel eddigi élete a rengetegben jelentősen átalakul. 3. fejezet: Hősünk megtudja a pénztárostól, hogy a rabló Fuszulán kiszabadult, mert nem kötözték meg a lábát, és felrúgta az igazgató szekerét. Mindketten az árokba zuhantak: az igazgató megsérült, Fuszulán pedig elmenekült. Ezért hozta most magával a pénztáros a csendőrt. Ábel legnagyobb bánatára Surgyélán, a csendőr ott marad vele a Hargitán, hogy elfoghassa Fuszulánt, amint az visszatér a rengetegbe. Szomorú idők következnek, mert Surgyélán elfoglalja Ábel ágyát, megeszi az összes ennivalóját. Egyik reggel azt tapasztalják, hogy a kecske nem akar tejet adni, a két tyúkot pedig megette a róka.
Jöjjön Arany János: A walesi bárdok verse. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir. Arany János: A walesi bárdok (Előadja: Koncz Zsuzsa). Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak! … ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes.
Már-már kötelességszerűen persze itt is, ott is közlik a legfontosabb tényeket, sőt maga Arany is fűzött megjegyzést a vershez. Az angol olvasónak ettől függetlenül sem Petőfi Sándor, sem Petőfi és Arany barátsága nem mond sokat, ahogy nyilván a magyar szabadság ügye sem. Mi pedig szinte észre sem vesszük, hogy hárfások a vers szereplői, nem tudjuk róluk, hogy maradi középkori kiváltságok birtokosai voltak, vagy hogy a véreskezű Edward is emberből volt, akinek boldog házasságából bizony huszonöt gyermek született... Karl Jenkins Magyar megbízás alapján hamarosan bemutatják itthon a neves kortárs angol zeneszerző, a walesi születésű Karl Jenkins művét, ami a bárdokat dolgozza fel. Walesi bárdok vers la page. A kétszáznál is több közreműködőt felvonultató nagyszabású kantáta világpremierjét a tervek szerint június 21-én tartják a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben (MÜPA). A walesi bárdok Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó?
1857. június
Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir. Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! Walesi bárdok. Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes. Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Hol van, ki zengje tetteim - Elő egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Hol van, ki zengje tetteim – Elő egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag. Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. – Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik. Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap. "Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sirva tallóz aki él: Király, te tetted ezt! " Máglyára! el! igen kemény – Parancsol Eduárd – Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd. "Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. Ne szülj rabot, te szűz! Walesi bárdok vers la. anya Ne szoptass csecsemőt! …" S int a király. S elérte még A máglyára menőt. De vakmerőn s hivatlanúl Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez íge hallatik: "Elhullt csatában a derék – No halld meg Eduárd: Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd.
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir. Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! Arany János: A walesi bárdok. hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak! … ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes.
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes.