Az estve – Csokonai Vitéz Mihály A napnak hanyatlik tûndöklõ hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek. Az aranyos felhõk tetején lefestve Mosolyog a híves szárnyon járó estve; Melynek új balzsammal bíztató harmatja Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja. A madarkák meghûlt fészkeknek szélein Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein. A kis filemile míg magát kisírta, Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta. Csokonai vitéz mihály az esteve . A vadak, farkasok ûlnek szenderedve, Barlangjában belõl bömböl a mord medve. – Ah, ti csendes szellõk fúvallati, jertek, Jertek füleimbe, ti édes koncertek; Mártsátok örömbe szomorú lelkemet; A ti nyájasságtok minden bút eltemet. Lengjetek, óh kellõ zefirek, lengjetek, Lankadt kebelembe életet öntsetek! Mit érzek? …míg szólok, egy kis nyájas szellet Rám gyengén mennyei illatot lehellett. Suhogó szárnyával a fák árnyékinál Egy fûszerszámozott theátromot csinál, Melybe a gráciák örömmel repûlnek, A gyönyörûségnek lágy karjain ûlnek; Hol a csendes berek barna rajzolatja Magát a hold rezgõ fényénél ingatja.
Nem állott volt még ki a kevély uraság, Hogy törvényt hallgasson tõle a szolgaság; S rozskenyérhéjból is karácsonyja legyen, Hogy az úr tortátát s pástétomot egyen. Nem bírt még a király húsz, harminc milliót, Nem csikart ki tõlük dézmát és porciót, Melybõl boldogokká tudja õket tenni, Azaz tonkin fészket legyen mibõl venni. Nem bújt el a fösvény több embertársától, Hogy ment legyen pénze a haramiától, Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett, Mert gonosz erkõlccsel senki sem született. Nem is csuda, mert már a rétek árkolva, És a mezõk körûl vagynak barázdolva; Az erdõk tilalmas korlát közt állanak, Hogy bennek az urak vadjai lakjanak; A vizek a szegény emberekre nézve Tõlök munkált fákkal el vagynak pécézve. Te vagy még egyedûl, óh arany holdvilág, Melyet árendába nem ád még a világ. Te vagy még, éltetõ levegõ! Csokonai Vitéz Mihály: Az estve (verselemzés) - Oldal 2 a 6-ből - verselemzes.hu. amelyen Indzsenéri duktus nem járt semmi helyen. Téged még, óh legszebb hangú szimfónia, Ingyen is hallgathat minden emberfia: S titeket, óh édes erdei hangzások, Hallhatnak a szegény pásztorok s munkások: Mikor a mesterség gyáva hangjainál A kényes nagyvilág fárasztó bált csinál.
az Új Héloise c. levélregény) – jóval azelőtt, hogy a szentimentalizmus vagy a romantika szavakat kitalálták volna. Valójában mindkét stílusirány vele kezdődött el. Egyik legjellemzőbb vonása, hogy a körzővel és vonalzóval tervezett parkok divatja idején a vadonba, a civilizációtól érintetlen természetbe akart kimenekülni. Csokonai vitez mihaly az estve. Úgy véli, az eredendően szabadnak és egyenlőnek születő ember az ősállapotban volt igazán boldog, amikor még nem volt magántulajdon. Voltaire mellett – aki a józan észt istenítette, és akivel gyanakodva tekintettek egymásra, időnként pedig sértően beszéltek egymásról, tehát gyakorlatilag ellenfelek voltak – ő tett legtöbbet az elavult feudális világkép szétrombolásáért. Mindketten a nagy francia forradalom szellemi előfutárainak tekinthetők. Tehát Az estve c. vers nem más, mint részben természetleírás, részben pedig társadalombírálat, ily módon az egyik fele szépséges és idilli – jól visszaadva a természet romlatlanságát –, a másik fele keserű és panaszos – hiszen a költő a romlottságot látja maga körül a társadalomban.
Egyszóval, e vídám melancholiának Kies szállásai örömre nyílának. Késsél még, setét éj, komor óráiddal, Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal: Úgyis e világba semmi részem nincsen, Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen; Mikor a világnak lármáját sokallom, Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom, Mikor az emberek körűltem zsibongnak, S kényektől részegen egymásra tolongnak. Bódult emberi nem, hát szabad létedre Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre? Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen, Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen. Csokonai Vitéz Mihály: Az estve - Divatikon.hu. Mért szabtál hát határt önfiaid között; Ládd-é már egymástól mind megkülönözött. Az enyim, a tied mennyi lármát szűle, Miolta a miénk nevezet elűle. Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált, Per és lárma nélkűl annyi embert táplált, S többet: mert még akkor a had és veszettség Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség. Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek, Nem született senki gazdagnak, szegénynek. Az igazságtévő határkő és halom, A másét bántani nem hagyó tilalom Nem adott még okot annyi sok lármára, Mert az elégség volt mindennek határa.
Óh, áldott természet! óh, csak te vagy nékem Az a tetőled nyert birtokom s vidékem, Melynek én örökös főldesura lettem, Mihelyt teáltalad embernek születtem.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
Az elemzés vázlata: ● Általános jellemzők (a vers születésének körülményei) ● A vers szövege (olvassuk végig! ) ● Eszmei háttér (francia felvilágosodás, Rousseau) ● Címmagyarázat ● Formai-szerkezeti jellemzők (tagolás) ● Műfaj, versforma ● Költői eszközök (sententia, pictura) ● Versindítás (az első sorok értelmezése) ● A vers értelmezése sorról sorra végighaladva ● A verszárlat értelmezése ● Befejezés (a vers kapcsolata a költő életével) Az estve egy korai Csokonai-vers, amely eredetileg iskolai dolgozatnak készült: első változata 1789-ben íródott, s ekkor még egyszerű tájvers volt, melyet Csokonai házi feladat gyanánt írt a debreceni kollégium diákjaként. (A diákok a poéta szakon versírást is kaptak feladatul: egy téma megverselését, egy évszak, egy táj vagy egy szép gondolat ritmusba, rímekbe helyezését. Csokonai vitéz mihály az este hotel. Az estve "érzelmes tájrajzként" szerepelt abban a zöld kódexben, amelybe Csokonai ezeket a házi feladatként írt verseit jegyezte le). Később ezeket a verseket átdolgozta, átírta, élményeinek és aktuális gondolkodásmódjának megfelelően; két nagy verse is kinőtt iskolai feladataiból: Az estve és a Konstancinápoly.
@ IDFA, Amszterdam, Hollandia sajtótükör
Mindez a túlélést szolgálja, olyan keretet ad a helyzet értelmezéséhez, mely a mindennapokban elviselhetővé teszi azt. Fotó: Éclipse Film/ELF Pictures De nem könnyű kilépni egy ilyen kapcsolatból, több okból sem. A megszokott, bármilyen rossz is, mégis csak ismerős. Az ismerősség pedig biztonságot ad. Index - Kultúr - Ha azt hiszi, kilátástalan az élete, nézze meg ezt a filmet. Akkor is, ha egyébként testi és lelki épségünket veszélyezteti. A kezdeti sikertelen kitörési kísérletek, valamint a hit és remény elvesztése, hogy bármi is változhat, szintén benne tarthat valakit egy ilyen kapcsolatban. Ez a tanult tehetetlenség azt sugallja, hogy minden kísérlet hiábavaló, ezért szépen fokozatosan elvész minden ellenállás, és már azokban az esetekben sem képes megvédeni magát a bántalmazott személy, amikor pedig ez minimális erőfeszítést igényelne, és szinte bizonyosan sikerrel járna. Sok mindenhez tudunk alkalmazkodni, és a gondolkodásunkat is nagymértékben tudjuk formálni. Ha az a kívülről jövő üzenet, hogy értéktelenek és ki/használhatók vagyunk, egy idő után magunk is elhisszük, és eszerint is fogunk viselkedni.
Szerintem: Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását.
Bemutató dátuma: 2019. április 18. Forgalmazó: ELF Pictures Stáblista:
Little_Monster 2019. Egy nő fogságban teljes film magyarul. július 7., 13:07 Mélyen megrázott ez a film, pedig csak azért néztem meg, mert nem tudtam elképzelni, hogyan kerülhet valaki a mai világban ilyen helyzetbe. Rengeteg tényező miatt, amit most nem sorolnék fel, mert csak újra elöntene a tehetetlen düh, hogy dolgozni akaró, egészséges embereket ilyen testi-lelki elnyomásba tudnak taszítani egyes kiváltságosok. A rabszolgatartók önámító kegyetlensége keltett bennem leginkább hányingert, ahogy büszkén nyilatkozták, hogy minden rendben van, ennél jobb dolguk az alattvalóknak nem is lehetne. Nagyon fontos film, és csak remélni tudom, hogy rávilágít egy olyan problémára, ami felett eddig szemet hunytak azok, akiknek hatalmukban állna segíteni.