A titokzatos szerető (The Invisible Woman), rendező: Ralph Fiennes, szereplők: Ralph Fiennes, Felicity Jones, Kristin Scott Thomas, Michelle Fairley, Tom Hollander, Tom Burke, Perdita Weeks, angol életrajzi dráma, 111 perc, 2013. (12) Midlife crisis Charles Dickens életének utolsó 13 évét egy nő aranyozta be, aki történetesen nem a felesége volt. Ralph Fiennes második rendezése. A modernkori Shakespeare átírat Coriolanus rendezése BAFTA- és Arany Medve-jelölést hozott az elsőfilmes Ralph Fiennes-nak. Második filmje Claire Tomalin A láthatatlan nő című életrajzi regényét dolgozza fel (külhonban ugyanezen a címen). Az 1991-ben megjelent könyv Charles Dickens és a nála 27 évvel fiatalabb Nelly Ternan viszonyát taglalja. Dickens a kapcsolatot tagadta és igyekezett annak minden bizonyítékát eltüntetni. Alulról jött és így vált a viktoriánus kor legnagyobb írójává. Igazi sztár volt, műveit rengetegen olvasták, a teltházas színházi előadások és felolvasások révén valódi hírnévre és gazdagságra tett szert.
Fiennes először csak rendezte volna a filmet, később döntött csak úgy, állítólag Claire Tomalin unszolására, hogy eljátssza a férfi főszerepet. És talán azért, mert ez az öregedő Dickens remek, összetett szerep. Perdita Weeks, Amanda Hale, Felicity Jones és Kristin Scott Thomas A titokzatos szerető című filmben Forrás: Vertigo A titokzatos szerető mégsem csak két ember filmje: Nelly anyja (a csodálatos Kristin Scott Thomas) és két nővére (Perdita Weeks, Amanda Hale) elismert, profi színházi színésznők voltak a viktoriánus Angliában és mint a cirkuszosok utaztak egy szerepért keresztül-kasul az országban, egyedül, önmagukban bízva, önmagukat tartva el. Ezt a különleges miliőt is biztos kézzel ragadja meg a film: Dickensre nagy hatással volt a három Ternan-lány és anyjuk életvitele, a keményen dolgozó, egyedülálló nők, akiknek sikerül a bravúr és úgy függetlenek, hogy közben erényes nők. Tisztességes asszonyt csinálnak magukból. Dickens mellőzött feleségének alulírt szerepéből Joanna Scanlan kihozza a legtöbbet, pedig ez a szál a leggyengébb, a legdidaktikusabb: igen, értjük, hogy Catherine Dickens tíz gyerek után elterebélyesedett, nincs szükség arra, hogy ezt egy erőltetett, külön kis jelenetben belénk sulykolják (Dickens rányit a vetkőző, meztelen Catherine-re, majd undorodva, ugyanazzal a lendülettel vissza is csukja az ajtót).
A TITOKZATOS PARTHENIOS Mesélik, hogy a korinthosi Periandros eleinte szelíd és jóságos uralkodó volt, később azonban vérivó szörnyeteggé aljasult. Íme, ez volt a változás oka. Mikor még egészen fiatal gyerek volt, az anyja halálos vágyódással beleszeretett, s egyelőre úgy elégítette ki szomjú szerelmét, hogy a gyereket ölelgette. Idő múltával szenvedélye nőttön-nőtt, s mikor már sehogy sem tudott gátat vetni neki, vakmerő lépésre szánta magát. Azt hazudta a fiának, hogy egy gyönyörű szép asszony beleszeretett; egyúttal pedig lelkére beszélt, hogy ne hagyja szegényt továbbra is hiába epekedni. Ez eleinte vonakodott törvény és erkölcs ellenére bűnös viszonyt kezdeni férjes asszonnyal, de anyja mézes-mázos unszolására végre is beleegyezett. Végre eljött az az éjszaka, amelyikben megállapodott az ifjúval; előre kioktatta, hogy ne gyújtson lámpát a hálószobában, s ne is kényszerítse szóra az asszonykát, mert halálra szégyellene magát. Miután Periandros megígérte, hogy mindenben anyja útmutatása szerint fog cselekedni, ő maga ragyogó-szépséges öltözetben bement a fiúhoz, s még hajnalhasadta előtt nagytitokban távozott.
A film hangulata nagyon megkapó. Hozza az 1800-as éveket és Angliát. Imádtam a színházas jeleneteket, azokat is, ahol a gyerekek készültek az előadásra. Nelly és Charles kapcsolata összességében tényleg mély és megindító, a hajtincses jelenetnél még magam is elérzékenyültem. A bölcsesség pedig, amit üzen, azzal is nagyon egyet tudok érteni. Avagy: nem számít, hogy kit választasz magadnak párodul, mert 1) az a lényeg, hogy őszintén és nagyon szeressétek és tiszteljétek egymást 2) elsősorban mindenki egyedül van, s arra várni, hogy majd a másik mindig ugrik, ha baj van, rossz terv. Én is azt vallom, hogy az ember álljon meg elsősorban egyedül a lábán, aztán válasszon magának társat. És ne olyan alapon, hogy akkor innentől kezdve majd ő fog engem pátyolgatni. És csak olyan jöhet szóba, akkor biztosan pátyolgatni is fog. (ergo, egykorú velem) Nem. Érzelmileg legyen ott egymás mellett két ember erősen, sziklaszilárdan egymásnak amíg csak lehetséges / amíg ez megadatik. Ez sokkal több bárminél, és nagyobb táplálék az élet rögös útjaira.
· Szendrei Ádám · Könyv · Moly Fehér tea fajták A nosztalgia izgalma (Tőrbe ejtve kritika) - | kultmag JACK & JONES Cipok, Taskak, Ruhazat, Orak, Textil-kiegeszitok, Sous-vetements - Ingyenes Kiszállítás | Agatha Christie nevet a sírjában - Rian Johnson: Knives Out / Tőrbe ejtve // kritika // Filmtett - Erdélyi Filmes Portál Tőrbe ejtve: Poirot is megnyalná a bajszát Az ördögűző 2017 A DZSUNGEL KÖNYVE 2. (2003) DVD - WALT DISNEY KLASSZIKUS - Zsibvásár Frank márton páratlanok 3 9 Petőfi rövid életrajz Eladó tanyák szeged környékén Ajándék 2 éves kislánynak
De pszt! A Tőrbe ejtve legjobb pillanatait viszont egyértelműen Daniel Craig és a gyönyörű Ana de Armas jeleneteinek köszönhetjük (felkészül James Bond? ), ugyanis a meggyilkolt Harlant gondozó ápoló a megtestesült jóságot képviseli: konkrétan nem tud hazudni, így gyorsan felcsap a nyomozó segédjének, kifogástalan dinamikájuknak és az egyre árulkodóbb nyomoknak köszönhetően pedig gyorsan felgöngyölítik az ügyet. Összegzés A Tőrbe ejtve egy igencsak meglepő és kellemes alkotás lett, amelyről első, de sokadik blikkre sem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Olyannyira, hogy azt fontolgatom, az elkövetkezendő napokban újra meglesem, ugyanis a Rian Johnson felügyelő szemei előtt készülő mozi olyan jól sikerült, hogy akár - bűnügy ide vagy oda - többszöri nézésre is simán alkalmas. Nincs itt semmilyen világmegváltás vagy életigazság, csak egy jópofa történet, egy rakás szórakoztató karakter, és egy rendező, akinek hatalmas örömére szolgált kiparodizálni Agatha Christie Hercule Poirot -ját, amibe egy harmatnyi társadalomkritikát is csempészett, de ha nagyon akarjátok, akkor ez sem fog feltűnni.
És még ha olyan feketeöves krimiolvasók is vagyunk, hogy a fordulatokat előre kitaláljuk, van még helyette húsz másik, amit úgy sem fogunk. A legtöbb kritikát úgy szoktuk írni, hogy lövésünk sincs, egy film milyen kritikai vagy pénzügyi siker lesz. Ez most kivétel, a Tőrbe ejtve a novemberi amerikai premier óta az egész világon 300 millió dolláros bevételt hozott össze magának, miközben egyszerre imádják a kritikusok, és minden jel szerint a közönség is. Ahogy a bevezetőben írtam, nálunk majdnem 150 ezren nézték meg moziban. Már készül a második része, amiben a hírek szerint csak és kizárólag Daniel Craig fog visszatérni. És az alkotó Rian Johnson. Az a Johnson, akit az internet súlyosabb oldala ( orosz trollokkal kiegészítve) csúnyán meghurcolt a rizikósabb Az utolsó Jedik után. És most, csak úgy csuklóból, bár inkább sok éves aprólékos, kitartó munkával összehozott egy olyan, a Birodalom és a Jedik szemszögéből pimfnek tűnő filmet, amivel sikerült tényleg mindenkit szórakoztatnia. Egyetlen Oscarra is jelölték, a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában, de ott Pong Dzsunhó, az Élősködők rendezője elhappolta előle a szobrot.
Persze egy akkora rajongótáborral, mint a Star Wars, nem ártott volna előtte számolni, hogy ezzel a húzással sokaknál kiveri a biztosítékot majd. Ez nem is feltétlenül Johnson hibája, hiszen Az ébredő Erő után szinte követelték a rajongók, hogy ne legyen másolás, valami újat mutasson be a Lucasfilm, ehhez képest annyira új, már-már eltávolodtunk a sima, könnyen járható Star Wars univerzumtól, hogy sok rajongónak nem tetszett, s megbélyegezték Johnsont. De most nem is ez lényeg, mert a mesterdirektornak szüksége volt egy amolyan tisztítókúrára, mely segítségével maga mögött hagyhatja a gyűlölködő twitter-hősök hadait, elfelejtheti azt a messzi-messzi galaxist, és végre újra szabadon játszadozhat egy teljes egészében általa írt forgatókönyvben. Az eredmény a Tőrbe ejtve lett, és nyugodtak lehetünk: Johnson semmit sem változott, jelentsen ez jót, vagy rosszat. A direktor ezúttal a már végletekig elnyűtt whodunnit műfaját vette elő: adott egy viktoriánus környezetben zajló rejtély, valaki meghalt, mindenki gyanús, még a legközelebbi családtag is.
kaliberű rajongóknak és "bűntényszűz" detektíveknek egyaránt szórakoztató élményt nyújt. Ami szerintem fontos kérdés, főleg a műfaj szerelmeseinek, hogy hogyan kezeli a misztikumot a film? Megfelelő-e az az információ adagolás, ami egy krimi esetében kulcsfontosságú? Itt megint csak a zsáner komplikáltságából adódó gondokkal állunk szemben: ha ugyanis túl sokat árulunk el a nézőnek, akkor idő előtt kitalál majd mindent (ami ebben a zsánerben felér egy öngyilkossággal), ha pedig túl keveset, akkor a film végén átverve érezzük magunkat - mondván ezt esélyünk se lett volna kitalálni. Szerencsére a Tőrbe ejtve ezt az egyébként igen csak magas lécet is megugorja. És habár akadnak olyan részei a nagy titoknak és megfejtésnek, amiket kilométerekről lehet látni, viszont mindenkinek okozhat jó pár kellemes "Ó! " pillanatot a sztori végén. Úgyhogy igen, a felfedezés adta öröm és szórakozás abszolút garantált - de erről mások is gondoskodnak. Tíz kicsi... indián? Ismét csak in medias res: a színészeken egytől egyig érződik, hogy marha jól szórakoztak a forgatáson.
Rian Johnson nekiült és író-rendezőként tető alá hozta a tavalyi év egyik legjobb filmjét. A Tőrbe ejtve azon kivételes mozik közé tartozik, amelynél hagytam jó pár napot, hogy leülepedjen az élmény. Mert a moziból kisétálva arra gondoltam, hogy ejj, ez igen. Ez remek volt, rég láttam olyan filmet, aminél csak egyetlen hibát tudnék megemlíteni. Nos így jó pár nappal később, most is csak azt tudom mondani, hogy a Knives Out szinte tökéletes, egyetlen egy dolgot leszámítva. De ennyire ne menjünk előre, haladjunk csak szépen sorjában. Történéseink színtere a Thrombey rezidencia – mit rezidencia, kastély! -, ahol a multimilliomos író Harlan 85. születésnapját ünnepli az egész család. Aztán valami balul sül el. Tragédia történik. Az öreg elvágja a saját nyakát, s holtan találnak rá másnap reggel. Látszólag egyértelmű az ügy: öngyilkosság történt. A miértekre azonban nem nagyon van válasz, legalábbis a rendőrség nem jut egyről a kettőre. A dúsgazdag, világhírű szerző vajon miért vetett véget önkezével a életének?