A beltérben is találunk néhány ügyesen elrejtett 500-as feliratot, valamint olyan finom kis részleteket, mint a torinói városi sziluettet mintázó gumi felület a vezeték nélküli töltésnél. A La Prima felszereltséghez az ülés- és szélvédő fűtésen kívül minden szériafelszereltség, többek között a hathangszórós hangrendszer és a dual klíma is. Egy hibákkal teli hódító: leteszteltük a Fiat Cinquecentót. A 7 colos műszeregység szép és átlátható, a középen elhelyezett 10, 25 colos Uconnectes infotainment is gyors volt és könnyen kezelhető, természetesen vezeték nélkül csatlakoztattam okostelefonomat, sőt tölteni is van lehetőség kábeles csatlakoztatás nélkül. Az üléseket szégyen nélkül steppelték tele Fiat felirattal, ez nekem már egy kicsit a ló túloldala, főleg ebben a rettentő világos színben. A vezetőülés hat irányban állítható elektromosan és kisautóktól eltérően nem volt székes érzete, kényelmes és jól személyre szabható, valamint könyéktámasz is volt az autóban, ami szintén hiányozni szokott a városi cirkálókból. A helykínálat elöl még rendben van, ám hiába lett nagyobb az 500-as és hiába került rá még egy ajtó, sajnos a hátsó utastér nem felnőtt embereknek lett kitalálva.
Szép grafikájú és igényes a rendszeren futó szoftver. A terepakadályok leküzdését is bevállaló 500X-ben egy 140 lovas, 350 Nm-es maximális nyomatékú négyhengeres Multijet2 dízel dolgozik. Nehéz lenne kijelenteni, hogy a csendesebb fajtából való, hidegen, melegen, erős hangja van, különösen 1500-as fordulatszám környékén zajos. A motor járása melegen ugyan kisimul valamennyire, és a leginkább 120-as tempó környékén csöndes kilencedik (! ) fokozatban. A hajtáslánc egyértelmű különlegessége ez a kilencfokozatú automata-váltó. Már nem kicsi és magabiztosabb is: Fiat 500X | Autoszektor. Egészen elképesztő figyelni a rendszert, ahogyan dolgozik. Az egyest példának okáért gyakorlatilag nem is ismeri, a kocsi D2-ben (második fokozatban indul el), az egyest csak off-road, illetve emelkedőn való induláskor használja. Ugyan így érdekes látvány, hogy egy átlagos derékszögű kanyart, vagyis a kereszteződésben befordulást negyedik-ötödikben abszolválja. Ugyanakkor a konstrukció mégsem áll össze tökéletes egésszé, a fokozatokat gyakran kissé bizonytalanul rakosgatja egymás után a váltó és ez sok fokozat nem igazán szolgálja ki az alacsony fordulatszám-kis fogyasztás elvárást.
Nem viccelek, tényleg örülök neki. Ennyit az álautók és Csikós Zsolt viszonyáról – van, amikor tesztelő és autóbuzi között óriási a törés, ha egy személyben laknak. Ez remélem, az olvasókat cseppet sem zavarja, majd, amikor új kocsit választanak maguknak. Hiszen 2014-et írunk.
Sok-sok vágta-ügetés átmenetet is gyakoroltunk, és már egészen szépen és puhán megy. Meggyőződésem, hogy ebben annak is szerepe van, hogy extra tömést alkalmazok újabban a nyereg alatt... Vettem Bécsben egy 1 cm vastag zselét, egy darabig ezzel helyettesítettem a bárány szőrmét, de aztán gondoltam egyet, és - ha már úgyis van - még a szőrmét is rádobtam a zselére, így rá a nyereg. NÓTA: Lichtmannegger Tibor : Van két lovam (videó). Engem nem zavar egyelőre, hogy "távolabb" vagyok a lótól, viszont szerintem jót tesz a - meggyőződésem szerint - érzékeny hátának. Persze amúgy is egyere puhábban tudom kiülni a jármódokat rajta. De ki tudja, ez is olyan tyúk, vagy tojás sztori... Na, mindenesetre az elkeserítő indítás ellenére, jó kedvem kerekedett, mert úgy éreztem, a foglalkozás elején megfogalmazott problémát jó eszközökkel sikerült megoldanom. Gondoltam, egy nagyobb körrel fogok hazalovagolni, megkerülöm a kis éttermet a rét felett, onnan átmegyek az erdőbe, és azon keresztül szép, téli sétát teszünk hazáig. Csakhogy nem számítottam arra, hogy szánkózó családokat találok az étterem felett, illetve nem is gondoltam, hogy ez problémát okozhatna.
Hazamehetett volna, közel voltunk, pontosan ismeri az utat, vagy lemehetett volna a látótávolságban lévő, ismerős lovardához is, de ő inkább bevárt engem. Most már biztosan tudom, hogy a sok törödés, a befektetett munka meghozta gyümölcsét, és van közöttünk egy igazi kapcsolat. Szépen hazaballagtunk, leszerszámoztam, és befeküdtem az ágyba, ahonnan egy napig gyakorlatilag ki se keltem. Másnap pihentem, de harmadnap kimentem vele, és egy egész normális "edzést" produkáltunk megint a réten. De amikor másodszor ültem fel rá, akkor nagyon furcsán viselkedett. Mindentől megijedt, többször ki akart alólam ugrani, így végül a testi épségem érdekében bekéredzkedtem a pályára, ahol sajnos tovább műsorozott. Körön kezdtem vele dolgozni, átmenetek, vállat be feladatok, körben válts, átváltások, kiskörök, stb... Van két lovam zene. De valahogy nem sikerült igazán elengedtetnem, mindig kifele figyelgetett... Néha megugrott valami képzeletbeli ellenségtől. Felhívtam a férjemet, és megkértem, hogy hozza le nekem a futószárat és az ostort, mert én addig haza nem megyek, amíg valamit nem csinálok ezzel a helyzettel.
Közreműködők a Klasszik Lasszón a Várkert Bazárban Szereplők: Kemény Zsófi, Vitáris Iván, Schoblocher Barbara, Jancsó Gábor, Sárkány Bertalan, Benkő Dávid, Czinki Ferenc Esőhelyszín: Rendezvényterem További információ Nyitókép: Klasszik Lasszó hivatalos