A test börtönébe zárt ember szimfóniája volt ez. Ferenczy Béni, aki előbb 1948-ban, majd 1965-ben is Kossuth-díjat kapott, 1967-ben hunyt el, akkor már a XIII. kerületben a Jászai Mari tér 5 szám alatti házban élt, visszavonultan. Erzsike, vagyis Plop Mária Erzsébet mindvégig rajongásig szerette párját. Ferenczy Béni (számozott) [antikvár]. És így volt ezzel a közönség is. Szentendrén a Ferenczy Múzeumban, vagy Székesfehérvárott a Deák-gyűjteményben láthatók művei. És aki nézi, a Ferenczy hagyatékot, az pontosan tudja, hogy egy zseni művészetét csodálja. Egy zseniét, akit a sors némaságra kárhoztatott, de a műveivel beszélt tovább…
A duzzadó formák üresek és a robusztus, vaskos tömegek indokolatlanok, nem fűti át azokat belülről kifelé sugárzó, a méreteket, arányokat felfokozó, feszítő erő. Ferenczy Béni művészete a maga egészében absztrakt természetű és ha a szobraiból kiütköző, zavaró idegen elemeket tudatos munkával eltünteti, eredményei igen értékesek lehetnek. " (Bálint Aladár: Ferenczy család kiállítása, nyugat, 1916) A kétszeres Kossuth-díjas szobrászt, Ferenczy Bénit 1907-től Iványi-Grünwald Béla és Réti István tanította a nagybányai festőiskolában. 1908-1909-ben a firenzei Scuola Libera, 1910-1911-ben a müncheni Akadémia növendéke volt. 1912-1913-ban Párizsban folytatta tanulmányait, 1914-ben tért haza. 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság kulturális életében, tagja volt a Múzeumi és Művészeti Direktóriumnak. A bukás után emigrálnia kellett, Nagybányán, Pozsonyban és Rózsahegyen lakott. 1921-ben érkezett Bécsbe, itt nősült meg először, majd Berlinben és Potsdamban élt. 1932-ben Moszkvába költözött, ahol másodszor is megnősült, (itthon csak Erzsikének ismert felesége orosz volt).
Állandó kiállítása a szentendrei Ferenczy Múzeumban látogatható. Mesterei: Réti István, Schmidt, Balthasar, Bourdelle, Émile-Antoine, Archipenko, Alexander. Egyéni kiállítások 1916, 1918 - Ernst Múzeum, Budapest 1920 - Pozsony 1924 - Sturm, Berlin 1936 - Heck, Bécs 1937 - Pozsony 1941 - Ernst Múzeum, Budapest 1952 - Fényes Adolf Terem, Budapest 1959 - Nemzeti Szalon (gyűjt. ) és Keresztény Képtár, Esztergom 1963 - ~ és kortársai, Künstlerhaus, Bécs (kat. ) 1964 - Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 1965 - Hága 1967 - Emlékkiállítás, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 1971 - I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé (kat. ), Műcsarnok, Budapest 1982 - ~ csendje, Sárvár 1991 - Vigadó Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások 1958 - Brüsszeli világkiállítás, magyar pavilon 1966 - Magyar szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár 1967 - A Gresham és köre. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár 1977 - Magyar Művészet 1945-1949.
Romeo és Júlia szerelme egészen más, de ezekből a gyökerekből táplálkozik, egyszerre újszerű és egyszerre régi. Objektiváló intellektus: tárgyilagos, távolságtartó.
2/2; 18–19. sor Valóban átadná a döntés jogát leányának, vagy csak menekülni akar Páris gróf szorításából? Ebben a jelenetben hajlamosak vagyunk az előbbit hinni, hogy majd még nagyobb legyen a csalódásunk. A 3. felvonás 5. szín 139-től 194-ig tartó sorai leplezik le végül az apa igazi énjét. Parancsa törvény, önkényúrként viselkedik. Hasonlóképpen van ez Júliánál is. Kezdetben ő egy másik, "megkoreografált" szerep eljátszására készül. Az ésszerűség elveire komponált délceg Páris kéri meg atyjától a kezét. A házasság megtiszteltetés Júlia számára: Capuletné: " Mondd meg nekem, leányom, Júlia: Férjhez menésre gondoltál-e már? Júlia: " Ily tisztességről nem is álmodom. ROMEO ÉS JULIA. | William Shakespeare összes művei | Kézikönyvtár. " 1/3; 62–64. sor Júlia jól bejáratott, kiszámítható életút elé néz: férj, gyerekek, erényes házasság, ami rá vár. Ahogy anyja és mások példája is mutatja: Capuletné: "Veróna-szerte hány jó hírű hölgy van, Ki nálad ifjabb még, de már anya. Ilyen koromban – jól emlékszem – én is Anyád voltam már. " 1/3; 68–71. sor A plátói szerelem és a praktikus házasságkényszer, a kétpólusú kapcsolat egypólusúvá redukálása pontosan kijelöli a szerelem konvencionális lehetőségeit.
Isten veled: hiába jó tanácsod. " 1/1; 230–233. sor Épp e végletesség lesz majd Romeo tragédiája. A szerelem nem az időben, csak a pillanatban létezik nála, s csak a pillanat végtelenbe tágítása lehet a boldogság megvalósulása. A kompromisszum elképzelhetetlen. A világlátás efféle korlátozatlanságának is a fiatalság az oka. A szenvedély nem tűr halasztást, vagy ha igen, egyenlő lesz a halállal. A másik véglet Páris gróf "szerelme". Túlságosan is praktikus a felfogása. Házasodni akar, mert elérkezett az ideje. A szerelmi szenvedély hidegen hagyja, sokkal inkább a "jó parti", az érdekkapcsolat motiválja. A jó házból való fiú jó házból való feleséget akar. Júlia tervének kivitelezésében sem nem segítség, sem nem akadály. William shakespeare rómeó és julian. Páris az apához fordul, neki udvarol, tőle kéri meg a leány kezét (szokás, konvenció). Capulet is érzi a számító viselkedés hátrányait. Atyai énje ösztönösen védi leánya érdekeit, de a tudatosság szintjén nem ellenkezik a világ rendjével. Ezért először így felel: "Ha ő kimondja néked az igent: Jóváhagyom: legyen döntése szent. "
sor Úgy tűnhet, csak az ifjú ember képes ilyen végletesen fogalmazni. Az ellentmondásos szerelmi érzés megfogalmazásán túl a szójáték sokszor paradox jelentése szintén a petrarcai líra konvenciója. Vagy mindent, vagy semmit, halljuk évszázadok óta. Mi az, ami ilyen kétségbeesetté teszi Romeót? Egyrészt tapasztalatlansága, az egyszeri esetből általánosít, törvényszerű, hogy hibás a végkövetkeztetése. Másrészt a jelenbeliség. Romeónak múltja "nincs", jelene pillanatnyi, de ott van még előtte a jövő. Csakhogy a jövőre gondolni azt is jelenti, hogy kívülről szemlélni eddigi vagy éppen mostani állapotunkat. Ehhez Romeo még túl fiatal. Még nem tudja, hogy az idő feloldhatja a feszültségeket, nincs birtokában az objektiváló intellektuális képességnek. A túlságosan is eszményített Rozália képe úgy tűnik, kitörölhetetlen. Benvolio tanácsa: "Van szép lány bőven! Könyv: Rómeó és Júlia (William Shakespeare). " Romeo számára bosszantó okoskodás. Kész is rá a felelet: "Mutasd a legszebb lányt csak arra jó, Hogy szép arcába olvashassak arról, Ki milliószor szebb még nála is!