): Pennaháborúk, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1980.
Űrkutatás magyarul csatorna | 2021. május 27., csütörtök 20:00 - FRISSÍTVE: 2021. május 28., péntek 15:59 Az emberiség legnagyobb technikai csodájának tartják, hogy az ember 1969-ben megvetette lábát a Holdon, mégis a mai napig vannak, akik azt állítják, ez nem történt meg. Nézzük, hogy milyen rendkívül csekély valóságot alapozó indokok miatt gondolják sokan, hogy hazugság volt az egész! És lássuk, mi minden bizonyítja, hogy az emberiség egyik leghősiesebb törekvése valóban a történelemkönyvek meghatározó oldalaira illenek! Elkötelezettek vagyunk, hogy tevékenységünk reklámoktól mentes maradjon és kizárólag közösségi finanszírozásból működhessünk. Ha tetszik a munkánk, akkor azt kifejezheted egy megosztással, illetve ha van módod, anyagilag is hozzájárulhatsz az oldal működéséhez, ezt a "Támogatás" gomb megnyomásával teheted meg. "ŰRKUTATÁS MAGYARUL | Kamu volt a holdra szállás? Holdra szállás kamu sertifikasyon. | #40" bejegyzés hozzászólásai ( 0 db) Jelenleg még senki nem szólt hozzá a témához! Légy Te az első!
A Holdra szállás 50. évfordulója alkalmából bocsátottak fel egy magaslégköri ballont Ajkáról 2019. július 20-án. A berendezés videót készített és légköri adatokat rögzített. A ballon 2 és fél órát töltött a levegőben és 26532 méteres magasságba emelkedett, aztán a Balatonba zuhant. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy a műteremben több helyről is érkezett fény a berendezett díszletre, de valójában csupán arról van szó, hogy fényforrás a megvilágított holdi felszín is, a regolit pedig nagyon erős fényvisszaverő. Holdra szállás kamu mati. Így valóban nem egy forrásból jön a fény, hanem legalább kettőből, de ezek egyike sem hollywoodi reflektor, csupán a Nap és a regolit. Nem veszett el Armstrong kamerája Az egyik leghíresebb fotó az egész Holdra szállásról kétségkívül az, amelyen Buzz Aldrin van, a sisakján pedig visszatükröződik a képet készítő Neil Armstrong. Fotó: NASA Csakhogy Armstrongnál, úgy tűnik, nincs is kamera, így kérdés, hogy mivel készíthette az ikonikus fotót – a megoldás ezúttal is nagyon egyszerű. Az asztronauták ugyanis nem tudtak hagyományos fényképezőgépeket használni, mivel a szkafanderük nagy volt és merev, a testükhöz erősítve viseltek egy kamerát, nagyjából a mellkas tájékán.
A holdbéli fotókat és filmeket már jó előre elkészítették. Nyolc nappal később aztán az űrhajósokat Hawaiira utaztatták, majd titokban egy hajóval odavitték őket az üres visszatérő egységhez, amelyet aztán egy másik hadihajó halászott ki. Keysing a Fox televízió 2001-es, Conspiracy Theory: Did We Land on the Moon? című dokumentumfilmjének is kulcsszereplője volt. Csapó 11 - kamu a Holdra szállás? - Galaktika.hu. Addigra már kicsit finomított a történetén. Azt állította, az asztronautákat valóban fellőtték ugyan, de a nyolcnapos küldetés alatt végig Föld körüli pályán keringtek, majd visszatértek. Kémek és kövek Azok, akik megkérdőjelezik a holdra szállás tényét, sok, az elméleteiket cáfoló tényt hagynak figyelmen kívül. Például azt, hogy a hat küldetésről több mint 380 kilónyi holdkőzetet hoztak vissza az űrhajósok. Holdkőzeteket az amerikaiakon kívül a szovjetek is hoztak a Földre ember nélküli küldetéseik során, vagyis kizárt, hogy a NASA mintái hamisak lennének. Holdkőzetek persze meteoritként is érkezhetnek a Földre: eddig összesen 190 kilónyit találtak a bolygón.
A gyakorlás közben készült képeken tökéletesen látszik, hogyan kell elképzelni a helyzetet. A modern holdjárók ugyanazt fotózzák A modern holdjárók és Hold körüli pályán álló szondák ugyanazokat a tájakat fotózzák ma is, amiket az Apollo asztronautái a 60-70-es években. Újabb bizonyíték került elő arról, hogy a Holdra szállás valóban kamu volt! – NAPI UFO. Az hagyján, hogy a NASA saját szondái lőnek róluk képeket, de a japán SELENE (Kaguya) szonda például az Apollo-15 asztronautái által is lefényképezett Apennine-hegység lábáról csinált fotókat. Nehéz lenne elhinni, hogy a japánok is benne vannak a buliban, és lepaktálnak az amerikaiakkal – sokkal valószínűbb, hogy tényleg ott voltak az űrhajósok, és lefotózták a jellegzetes tájat. Kiemelt kép: Oxford Science Archive/Print Collector/Getty Images
Lényegében ez a repülés zárta a sort a kipróbálatlan műveletek között, ez után a repülés után már csak a tudás elmélyítése, a gyakorlás volt a célja a további repüléseknek. A Holdnál minden probléma ami szembejött, teljesen új volt; ide tök kellett, és természetesen magas mérnöki és egyéb képzettség, no meg persze repülési zsenialitás. Tisztelet a bátraknak és a mérnököknek akik mindezt lehetővé tették. És akkor még néhány érdekesség a holdraszállásról: Armstrong történelmi "kis lépése" valójában egy kisebbfajta ugrás volt. A holdkomp létrájától a holdfelszínig 110 centimétert ugrott. (A talp nem csúszott össze, ahogy a mérnökök várták, hanem derékmagasságban tartotta az utolsó létrafokot. Ezt bizonytalannak ítélte meg, ezért mielőtt folytatta volna a holdsétát, inkább visszaugrott az alsó fokra, hogy vissza tud-e jutni. Holdra szállás kamut. (gondolom Buzz megköszönte ezt neki utána) Maga a holdséta csupán két órára korlátozódott, ugyanis a NASA szakembereinek akkor még fogalmuk sem volt, hogy a szkafanderek mennyi ideig tudnak ellenállni az extrém (éjszaka akár mínusz 180, nappal pedig 140 °C között ingadozó) hőmérsékletnek.
További cáfolatot az Állítólag… című műsor nyújt, ahol nem sikerült utánozni a kisebb gravitáció okozta mozgást. A holdmodul által hagyott kráter: a kétkedők szerint a leszálló holdkomp fékezőrakétáinak jelentősen nagyobb nyomot kellett volna hagyniuk a felszínen, mint az a fotókon látszik. Cáfolat: a leszállás utolsó pillanataiban a rakéták csak igen kevés erőt fejtettek ki. A felszínt csak a kiáramló gázok formálták, amelyek légkör hiányában jobban szétterültek, mint a földi körülmények között. A lábnyomoknál említett érv, a holdpor különbözősége is oka volt annak, hogy a leszállóegység csak csekély nyomokat hagyott. Konspirációs korporáció 1. Évad online sorozat - dmdamedia.hu. Korábbi cikkünkben már utaltunk rá, hogy a szovjet űrkutatás szinte minden lehetséges elsőséget begyűjtött a verseny során.