A nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. Róm 12, 6-8.
Nem adta a sors nekem, Elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, Őrizzetek szívetekben. Mi fáj majd jobban Mi itt örökre elveszett, Vagy ami él a múltban s onnan kivenni többé nem lehet? Bejegyzés navigáció Budapesti friss állások express Vasas fc hu jintao Lego friends csúszdás girl Eladó fiat punto győr black
Sőt, sokszor arrogáns, durva, és elviselhetetlen volt. A szivar, a whiskey, és a "no sport" Churchill számára a hosszú élet titkai voltak – 90 évet élt. Franklin D. Roosevelt amerikai elnökkel kifejezetten jó kapcsolatot ápolt, de a felesége Clementine Hozier, sőt még a nép véleményét is kikérte. Nehéz időben nehéz döntéseket kellett hoznia. Kiemelkedő retorikai készsége nagy segítségére volt, ami az egyik leghatékonyabb fegyverének bizonyult a II. világháború során. Churchillt 1945. július 27-én leváltották. Clement Attlee követte, de utána másodszor is Churchillt választották (1951-1955) miniszterelnökké. "A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes: a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít. " "Gyürkőzzünk hát neki feladatunknak, és úgy viseljük magunkat, hogy ha a Brit Birodalom és Nemzetközössége ezer évig fennmarad is, azt mondhassák az emberek: Ez volt a legdicsőbb órájuk. " A legsötétebb óra – Darkest Hour (2017) R. : Joe Wright Sz. : Gary Oldman, Kristin Scott Thomas, Ben Mendelsohn, Lily James 125 p. Oscar-díjak és jelölések Legjobb film jelölés Legjobb férfi főszereplő: Gary Oldman Legjobb látványtervezés jelölés Legjobb operatőr jelölés Legjobb smink Legjobb jelmez jelölés Előzetes Galéria
Akármilyen közhelyesen is hangzik a mondanivalója, megtölti tartalommal és értelemmel, ugyanis a miniszterelnök kitartva az elvei mellett olyan tetteket vitt végbe, amikben senki sem hitt, és amelyeket ma - többek között - Christopher Nolan megfilmesít. A híres beszédek könnyen fulladhatnának bele a túlzott giccsbe, azonban Oldman alakításában olyan, mintha először hallanánk őket, bennünk is nagy energiát mozgat meg a teljes átszellemülés okozta lelkesedése. A legsötétebb óra aduásza minden kétséget kizáróan a főszereplője, és annak óriási alakítása. Gary Oldman maga Winston Churchill, és habár tökéletesre sikerült a színész külső átváltoztatása, az egész mit sem érne, ha nem lenne ott minden korty whiskey lenyelésében, minden egyes szivar meggyújtásában, minden gesztusában vagy morgásában a miniszterelnök. Amit Oldman a filmben és ezáltal a filmmel művel, arra kevés példa akad, ezért okkal zsebeli be a díjakat, és megérdemelten kopogtathat már most az Akadémia ajtaján. Wright új - számomra hibátlan - alkotását mindenkinek ajánlom, mivel nemcsak Oldman ajándékoz meg minket egy mesteri jutalomjátékkal, hanem a film is olyan zsigeri élményt nyújt, amit újra át akarunk majd élni.
Darkest Hour Sokszor megtörtént már a filmzenetörténelemben, hogy egy komponista "elkallódott", azaz emlékezetes művek sora után egyszer csak valahogy többé nem kapott az érdemeinek megfelelő mozikat. Nemrég még azt hihettük, hogy ez történt az Oscar- és Golden Globe-díjas Dario Marianellivel is, aki a 2012-es Anna Kareniná t követően mintha háttérbe szorult volna, azonban a 2015-ös Everest, illetve az egy évvel későbbi Kubo és a varázshúrok révén már egyfajta visszatéréséről beszélhettünk, hiszen mindkét alkotásnál értékes elem lett a zene. 2017-ben aztán ismét jól teljesített, mert még egy olyan, nem sok vizet zavaró mesét is igényes muzsikával látott el, mint a Paddington 2., ezt követően pedig befutott az úgyszintén tavaly készült A legsötétebb óra is. Ennek története abban az időszakban zajlik, amikor a Christopher Nolan jegyezte Dunkirk is, azonban katonák viszontagságai helyett a Winston Churchill (Gary Oldman) környezetében zajló politikai játszmák irányából közelíti meg az akkori eseményeket, a brit miniszterelnök szemszögéből, s az eredmény hat Oscar-jelölés lett.
Azt is mindenki tudja (legalábbis, aki leül megnézni ezt a mozit), hogy nem volt semmilyen béketárgyalás. Magam részéről óvatosan, de mégis kiemelném a metrós részt. Bár parányit talán hatásvadász (enyhén hollywoodi púderrel hintett), abban minden benne van. Churchill az ember, a miniszterelnök, a XX. század nagybetűs ÁLLAMFÉRFIJA. Joe Wright alkotása megkerülhetetlen, hiánypótló műremek. Nagy körültekintéssel kíséri végig a nagyérdeműt a történelem egyik legmeghatározóbb időszakában. [fb_button]
Hatalmas csalódás. Kifejezetten örülök, hogy nem csábultam el, és nem mentem el rá a moziba. Vérzik a szívem, de mivel meggyőztem magam, hogy nem lehetek ennyire elfogult (mint anglomán, és, mint londonmániás), ezért mégis csak 6 csillagot adtam rá. Kezdeném talán a pozitívumokkal, az valamivel egyszerűbb. A jelmezek, a díszletek, a korszak nagyjából rendben volt. Sőt, rengetegszer kaptam fel a fejem és bizseregtem a fejem búbjától a lábujjamig, hogy úristen, hát én itt is voltam, meg ott is, és amott is! (Jó, tudom, sokszor csak díszlet volt a "vásznon", de hát nyilván az eredeti volt a minta, azt meg télleg láttam: Churchill War Rooms – köztük a híres-neves térképszoba, maga a Westminster palota, eceteraecetera. ) Aztán. Churchill tényleg Churchillnek nézett ki. VI. György is kapott egy találó alteregót. Aztán… ennyi. Lily James mit keresett ebben a filmben? Most őszintén. Az égvilágon semmit nem tett hozzá, de legalább ki is rítt. Meg azt se nagyon értettem, hogyha az elején kib. xták, akkor minek kellett mégis megtartani?
A mű tökéletesen bemutatja Anglia vezetőjének sajátos humorát, modorát, makacsságát, ugyanakkor a gyenge, saját döntéseiben kételkedő idős embert is, akire akkora nyomás nehezedik, amit félő, hogy nem bír el. Gary Oldman pedig mesterien vegyíti karaktere erős és gyenge oldalát; szabadon hagyott homlokával és szájával tökéletesen hozza Churchill beszédét - ha kell motyogását vagy ordítását - és gesztusait, emellett mozgása is teljesen megegyezik a 65 éves miniszterelnökével; azonban ami igazán briliánssá teszi, az a jelmezen, a habruhán és a maszkon is átütő színészi játéka. Oldman már többször bizonyította, hogy igazi kaméleon: bármilyen hangot, akcentust, karaktert képest tökéletesen megtestesíteni, de ezúttal valóban élete eddigi legjobbját hozza (a jellegzetes hang és beszédstílus miatt érdemes eredeti nyelven nézni a filmet). A mellékszereplők remek választásnak bizonyultak, de ahogy a történet, úgy a show is Churchillé, vagyis Oldmané. A fókusz tehát Anglia vezetőjén és csatáin van, és ennek minden mást alá is rendel Wright, mégis dinamikus, egy pillanatig sem unalmas a cselekmény, és nem érezzük a direktor markáns stílusjegyeinek hiányát sem.