Bodor Ádám: Nem szeretem a magasztos Erdély-képet, nekem még Tamási Erdélye is túlzottan idealizált 2022. június 28. – 09:59 – Vig Emese Az író idestova negyven éve Budapesten él, ennek ellenére az olvasói számára világos, hogy ő a diktatúrák Erdélyét írja újra és újra: azt a multikulturális, ambivalens, zaklatott történelmű világot, amelyből menekülni kényszerült, de igazából soha el nem hagyott. Számtalan interjúban vallott arról, hogy számára mindaz, amit megírásra érdemesnek talált, Erdélyhez kötődik, erről beszélgettünk, amikor legutóbb Kolozsváron járt.
El kell kerülnie az ebből adódó buktatókat; világosan kell fogalmaznia, anélkül, hogy felületes lenne; láthatóvá kell tennie az összefüggéseket, anélkül, hogy leegyszerűsítené őket. Szemléltetnie kell, hogy miből miért mi lett, ugyanakkor a munka hangsúlyos pontjain érdemes jeleznie, milyen veszélyeknek vették elejét, és milyen lehetőségeket szalasztottak el az adott államférfiak. (A könyv természetéből következik, hogy szinte kizárólag férfiakkal találkozunk benne. Az egyedüli fontos női szereplő Angela Merkel a legvégén. Mária Terézia és Rosa Luxemburg inkább halvány epizodista, akárcsak a náciellenes vértanú, Sophie Scholl. ) A fuldokló Brentenberg alatt van egy partszakasz, ahol a Moldva kiszélesedik, sodrása lelassul, és a homokos part könnyen megközelíthető. Annak ellenére, hogy a mai napon szokatlanul magas a levegő hőmérséklete, a most érkezőkön kívül senki sincs a parton, csak a közeli cisztercita kolostor körvonalai reszketnek a levegőben. Átöltözésre és fürdésre kerül sor. Öt aranyfényű, sziporkázó csillag úszik a fénylő folyóval egy ütemben lefelé, mégsem hasonlítanak az állhatatosság diadalmenetéhez, mert a víz, meghazudtolva az afrikai hőséget, még mindig cseh viszonyokhoz méltóan hideg.
Bajtai András: Zsoltár Esni fog majd, zuhognak szemedből a fény fullánkjai, és én akkor visszatalálok hozzád. Szétnyitod tenyeredet, kihullanak belőle a hegyek, ujjaid kígyó-folyók, körbefonod velük testem ólait. Hangod barlangjából előbújik a szenvedély köve, az éjszaka állkapcsa nem ejt sebet függönyeinken. Mellkasodon elsüllyednek a dombok, és megindulnak felém szádból az erdők, amikben elvesztem. Nem fojtogatsz, és én sem fojtogatlak, mert nem vendég leszel már, de nem is emberarcú kísértet. Ketten leszünk, két égbolt között egyetlen bolygó, és én végre nem a kerítések mögül nézlek majd. A hit csengettyűjét nyújtod felém, én pedig, akár a hüllők, levedlem a hús ruháját. Közelséged lángra lobbantja a szív tavait, és nem lesz többé félelmes a szerelem tárnamélye. Áhítatos béke lesz majd, nem vártalak hiába, amikor visszatalálok hozzád a kristály-zuhogásban. Bajtai András (1983-) Népszerű bejegyzések ezen a blogon Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve Elveszetten tudok csak józan lenni.
Az öngyarmatosítás hosszú távon talán legkárosabb formája az, amikor eredményeink osztályozásához – legyenek politikai, gazdasági, művészeti, mérnöki vagy bármilyen más természetűek – kényszeredetten külföldi példákból állítunk fel vonatkoztatási rendszert. A magyar Ronaldo persze ügyesen focizik, de ez a névadás azt sugallja, hogy ő csak Magyarországon Ronaldo, és határainkon túl már nem is számít ügyesnek. Ez sokszor persze így is van, mégis, az ilyen jelzők mintha kizárnák, hogy valami egyszerre legyen magyar, közép-európai, európai és világszínvonalú. Ugyanez jár a fejemben, amikor az Oravicabánya és Stájerlakanina között kanyargó vasútvonalra gondolok, amire a bánáti Semmering név ragadt rá. Pontosabban ez csak jóval később jut eszembe, amikor próbálom felidézni azt a novemberi napot, amikor errefelé, a mai Krassó-Szörény megyének ebben a félreeső szegletében jártam. Oravica főutcáján egy kékre mázolt, giccses betonkereszt kókadozik a lerobbant blokkházak között, a dualizmus idején épült, szebb napokat is látott nagy állomásépület előtt füstszagú, kétlejes Dacia taxik várják utasaikat.
Emlékszel, mikor egész nap kerestelek, és egy utcasarokban, szinte kezdtem megfagyni, mire odajöttél, és én nagyon megöleltelek. …sose tudtam hiányt táplálni olyanért, amihez nem kötődtem, ezért az első megismerkedésnél elhatároztam, hogy beléd szeretek. Reménytelenül, és spontán módon. Mert tudtam már akkor, hogy nem akarom, hogy hiányozz. Az szörnyűbb dolog, mintha féltesz valamit. Mert ha féltesz, van ami átvigyen a holnapba. Minden nap öröm, hogy téged tudlak félteni, és hogy ezzel ócska módon nem élsz vissza. Azt hiszem ha egyszer úgy ébrednék, hogy nem vagyok elveszett, megvan mindenem, magamra rettentően haragudnék, mert az azt jelentené, hogy sosem szerettelek. …pedig mindennél jobban. Sohonyai Attila: Napról napra …nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni, a valójában bebizonyíthatatlant... De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből, milyen előbb takarni be téged, mint magam, hogy reggel neked kedvedért kávét főzök, s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak.
Most nyilvánosságra hozott bírósági dokumentumok szerint nem egészen egy éve, tavaly novemberben egy meztelenre vetkőzött, zaklatott állapotban lévő Jehova tanúja-hívő elrabolt egy egész családot. Az is kiderült, hogy az ámokfutó Kanadában, Albertában az elrabolt családot szintén meztelenségre kényszerítette és azt kántáltatta velük, hogy: Jehova A férfi mindeközben egy autóba kényszerítette a családot, akikkel nagy sebességgel hajtott egy helyi főúton. Egyes források arról írnak, hogy az édesapának is köze lehetett a rablóhoz, akivel egy olyan fanatikus csoportba járt, ahol sokszor az istenközeli élmények átéléséhez pszichedelikus teákat fogyasztottak. Jehova tanúja voltam a cair mercado. Más források arról írnak, hogy a családtagok maguk is a csoport tagjai voltak, csak egy idő után olyan veszélyesnek ítélték meg a helyzetet, hogy távozni szerettek volna. És azért voltak meztelenek, mert hirtelen menekülniük kellett. A hatóságoknak végül erőszakosan kellett fellépni a rablókkal és a családdal szemben, voltak, akiket paprikasprayjel kellett földre vinni, de akadtak olyanok, akiket taserrel kellett megtámadni.
gm_wolf 2021. 01. 05 0 0 5 Amúgy hogyan tudnám a JT szektás nem keresztényt arról, hogy halhatatlan lelkünk van? Ami a mennybe vagy a pokolba kerül. Halál utáni élet. Hiába küldök neki linkeket, verseket, mindig cáfolni akarják, vagy pedig azt mondják, hogy engemet átvert a sátán... ti hogyan csinálnátok? :) milyen bibliai igeversek vannak a túlvilágra? pk1 0 1 4 " idegesítőek. Prédikáltam ott, és próbáltam helyes útra terelni ott mindenkit! " Ugye, milyen bosszantó, ha a másik is térítésmániás? Egy kicsit azért megértem a farizeusokat. Törölt nick 2021. 04 -1 2 3 A legtöbb szektának az a fő ismertető jegye, hogy azt vallják hogy az igazság csak náluk található. A Jehova Tanúi is ilyenek. Egyszer a Jehova Tanújának meséltem egy viccet arról, hogy Péter apostol áll a mennyország kapujában, és valaki megkérdezi tőle, hogy kik fognak üdvözülni. -A Katholikusok? -Nem, feleli Péter. Belföld: De melyik égtáj felé boruljon le a pándi roma, ha muzulmán? - NOL.hu. - A reformátusok? -Nem. -Baptisták? -Nem. -Evangélikusok? -Nem. -A Jehova Tanúi? -Nem. És a kérdező felsorolja az összes felekezetet, de Péter válassza mindegyikre hogy nem.
Szerk. Gesztelyi Tamás. Bp., 1991:138. - Tarnay Brunó: Katolicizmus és kultuszok. Pannonhalma, 1992:48. - Doyon, Josy: Jehova tanúja voltam. Egy tévút tört. Szeged, 1998. - Fincke, Andreas: Die Zeugen Jehovas (Evangelische Zentralstelle für Weltanschauungsfragen [Berlin] web-lapja az interneten), 1999.
A török tulajdonos. De annak nincs dolga magukkal. Induljanak vissza etetni – adja ki az utasítást az embereinek, és sarkon fordul. Teszünk még egy kósza kísérletet, de a mokány hajthatatlan. – Nem értik?! Tűnés, mert hívom a rendőrséget. Talán titkon csicskáztatnak vagy elástak pár embert idefenn… ki tudja? Lehetne meccselni, de minek. * Néhai Tisza Pál mindhárom gyerekét vitte magával az új gyülekezetbe. – Egyszer azzal a hírrel állított be otthon – meséli a legkisebb gyerek, Tisza János –, hogy a jegyző egy új vallásnak keres híveket a romák közt. Azt magyarázta, hogy az iszlám tanítása szerint már ezen a világon boldog és szabad lehet mindenki. Jehovah tanúja voltam . Cigány, magyar, egyre megy. – És? – Most mit mondjak maguknak? – Amit gondol. – Én egyszer voltam igazán boldog. Az egyik falunapon az apám főzőversenyt szervezett. Indulhatott rajta mindenki, roma, magyar, bárki. Én ott a sült krumplis pacalommal a második helyet szereztem meg. De szerintem a sült krumpli jött be jobban.
A Táncsics utca végén, egy örök panorámás telken lakó asszony ragaszkodik a polgárőrség működésével kapcsolatos megállapításához: – Lófaszt járőröznek azok mindenhol! Kocsmától kocsmáig. Hozzám háromszor törtek be. Még a gyerekek játékait is elvitték. Azt is tudom, kik voltak. – Tán csak nem a romák? – Hogy találták ki? Itt csak mi hárman vagyunk magyarok, a többi mind cigány. De még egy szaros lámpát se raknak ide az oszlopra! Lábunk előtt meredek szakadás, a zsebkendőnyi telkeken úgy férkőznek-zsúfolódnak a házikók, mint valami poros terepasztalon. – És hol laktak a muzulmánok? – Azt én már nem tudom. Tíz éve jöttünk a párommal Újpestről… de ha bűnözőt keres, jobb helyre nem is jöhetett volna! Csak uzsorásból fél tucat van. Libri Antikvár Könyv: Jehova tanúja voltam (Josy Doyon) - 2000, 2490Ft. * Pánd – honlapja tanúsága szerint – "a XVIII. században élte fénykorát". Ma egy 1912-es építésű, tényleg mutatós általános iskola sorolható a látványosságok közé, és talán az 1938-ban felavatott, I. világháborús hősi emlékmű. Alkotója a község szülötte, Pándi Kiss János.