Mint mondta, örömmel látta, hogy a fiatalok közül harmincan-negyvenen kora este összeölelkezve énekelték az Egy vérből valók vagyunk dalt, német, szerb, szlovák, román és horvát nemzetiségűek közösen. "Ez egy csoda, őrizzük meg, pláne ebben a világban" – fogalmazott Soltész Miklós, hozzátéve, hogy közös felelősségük szolgálni a békességet. A rendezvényen Kozma György, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke bejelentette, hogy a 13, Magyarországon elismert nemzetiség elhatározta, megpróbálnak összefogni és segíteni az ukrajnai háború menekültjeit. A helyi nemzetiségi önkormányzatokon, az intézményeiken, a civil szervezeteiken keresztül gyűjtéseket szerveznek, az adományokat a Híd Kárpátaljáért programnak juttatják el. Szarvas, 2022. Szarvas város. Frankó Anna, a szarvasi szlovák nemzetiségi önkormányzat elnöke, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Emil Kuchár, Szlovákia békéscsabai főkonzulja, Dankó Béla, a térség fideszes országgyűlési képviselője, Babák Mihály polgármester (b-j) átvágják a nemzeti színű szalagot a szarvasi szlovák nemzetiségi önkormányzat megújult épületének átadó ünnepségén 2022.
Nyitókép: Szarvas, 2022. március 5. A szarvasi szlovák nemzetiségi önkormányzat megújult épülete az átadás napján, 2022. március 5-én. Intézménytörzs - Intézménykereső. A magyar állam a szarvasi szlovák iskolákat 30 millió forinttal támogatja idén, és 15 milliót adnak a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat székhelyének további felújítására. MTI/Rosta Tibor Több mint ötven magyarországi nemzetiségi intézmény felújítása folytatódik idén – mondta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára szombaton Szarvason, a megújult helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat székhelyének átadásán. Soltész Miklós közölte, 41 helyszínen néhány milliós felújítások lesznek; 12 helyen azonban több tízmilliósak, néhol milliárdosak. Hozzátette, a szarvasi szlovák iskolákat 30 millió forinttal támogatják idén, és 15 milliót adnak a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat székhelyének további felújítására. Az államtitkár elmondta, a békési városban rendezik meg a hétvégén az I. Nemzetiségi Sporthétvégét, amelyre nyolc településről, nyolc nemzetiségi középiskolából több mint 200 gyerek érkezett.
Kicsattantak a tettvágytól és aktívak még ma is, hogy a városért, annak lakosaiért, a helyi szlovákokért programokat szervezzenek, érdekeket képviseljenek, a Szarvasról kialakított képet színesítsék nem csak városi, de megyei, országos és nemzetközi viszonylatban is. Csapjuk fel a város telefonkönyvét és szemelgessünk a családnevek között, ahol még az 1722-ben, elsőként letelepedők neveit is megtalálhatjuk. Szarvasi szlovák… – Newjság. Osztroluczki, Havran, Líska, Gyekiczki, Bakulya, Czesznak, Czibulya, Medvegy, Szeljak, Podani, Szrnka, Krizsán, Zima, Uhljar, Hrncsjar, Breznyík, Mucha, Szvák, Csasztvan, Miloszrdni, Zrak, Vrabec, Kohút, Ribárszki, Urbancsok, Tusjak, Sztruhár, Szpisjak, Tóth, Maglóczki, Aszódi, Zubor, Zvara, Zachorecz, Zelenák. Ugye sokan megtalálták a saját, vagy rokonaik nevét ebben a nem teljes, de szlovák nyelven máig is jelentéssel bíró felsorolásban? Származás szerint is vizsgálhatnánk a kérdést, hiszen számos szarvasi ereiben csörgedez az ősi szlovák vér, számos ember nőtt fel úgy, hogy halotta szüleit, nagyszüleit szlovákul potyeszolni, beszélgetni.
Sokaknak természetes az is, hogy haluskát esznek és nem széles metéltet, vagy jellemük szerint szorgalmasak, segítőkészek, nagyszerű házigazdák, mint a szlovákok többsége, mert akarva, vagy akaratlanul is, de a vér kötelez. A vér kötelez. Ezzel a gondolattal zárom összegzésemet és buzdítom Önöket arra, hogy szeptember 26-ig vállalják fel szlovák nemzetiségi létükből adódó érzéseiket, gyarapítsák értékeinket azzal, hogy regisztrálják magukat a szarvasi szlovákok közé és lehetőségük szerint részt vesznek a Fő téri iskolában, vagy a Székely Mihály Szakképző Iskolában a szlovákság létét meghatározó döntéshozatalban október 12-én. – Kmotricza Margit – Tekintse meg galériánkat!
Zelman Ferenc, az Országos Szlovák Önkormányzat alelnöke reményét fejezte ki, hogy az épületben tovább ápolják a "szarvasi szlovák kultúrát, nyelvet és identitást". MTI Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Rólunk A Békéscsabai Médiacentrum egy több média-egységet egymás mellett működtető, száz százalékban önkormányzati tulajdonú médium. A médiacentrum része a huszonnyolc éve működő, kéthetente megjelenő városi újság, a Csabai Mérleg, amely 28. 000 háztartásba jut el, a közszolgálati tartalommal működő, és a hírportál. E három média egységes, integrált szervezetet képez. A Médiacentrum kiemelten foglalkozik a békéscsabai és a Békés megyei eseményekkel, mind a három platformján exkluzív, friss hírekkel, információkkal látja el a nézőket, olvasókat.
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet.
én is érted Gyakorta mint sohajtozom, Mert szívemet baráti módra érted, Midőn veled gondolkozom. Ártatlanúl kecsegtetel magadba, Hív vagy, nem úgy, mint a mai Színes világ barátai. Lám, mely zavart lármák között forognak A büszke lelkek napjai, Kőről kövekre görgenek, zajognak, Mint Rajna bukkanásai. Csokonai Vitéz Mihály: A magánossághoz Áldott Magánosság, jövel! ragadj el Álmodba most is engemet; Ha mások elhagyának is, ne hagyj el, Ringasd öledbe lelkemet! Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam; Hogy itt Kisasszondon reád találtam. E helybe andalogni jó, E hely poétának való. Itt a magános vőlgybe és cserében Megfrisselő árnyék fedez, A csonka gyertyányok mohos tövében A tiszta forrás csergedez. Két hegy között a tónak és pataknak Nimfái kákasátorokba laknak; S csak akkor úsznak ők elő, Ha erre bőlcs s poéta jő. A lenge hold halkal világosítja A szőke bikkfák oldalát, Estvéli hűs álommal elborítja A csendes éjnek angyalát. Szelíd Magánosság! az íly helyekbe Gyönyörködöl s múlatsz te; ah, ezekbe Gyakran vezess be engemet, Nyugtatni lankadt lelkemet.
A reményhez Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremnt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig ültetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zöld fáim Kiszáradtanak; Tvaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyelném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet.
A vers valóban reménytelenül fájdalmas, szomorú érzéseket fejez ki: csalódottságot, magányosságot és reményvesztést. A költő egy elvont fogalomhoz fordul, a megszemélyesített reményt szólítja meg. A megszólítás egyben bemutatása, jellemzése is a megszólítottnak. Nem is isten, csak annak látszik, hiszen a földiek, a boldogtalan emberek teremtik meg maguknak, s mint "védangyaluknak" "bókolnak" neki. A Remény csalfa, vak, gonosz: szép szavakkal ("síma száddal") csak "kecsegteti" a benne bízókat. A csalódott és kiábrándult ember az 1. versszak végén ingerülten utasítja vissza a Remény csalóka próbálkozásait: a kétségbeesés mélyén már reménykedni sem akar. Ugyanezt az érzést szólaltatja meg és fejleszti tovább a verset lezáró 4. strófa. A csalódottság és a teljes reménytelenség itt már halálvágyba vált át ("Fáradt lelkem égbe / Testem főldbe vágy"). Az életben már semmi szépet nem találó, mindenről lemondó költő fájdalmasan búcsúzik el mindattól, ami korábbi életét boldoggá tette: költészetének "bájoló lágy trilláitól", "tarka képzeteitől", a jókedvtől, a reményektől és a szerelemtől.
Miközben művészileg megformálta, kifejezte a lelkét gyötrő érzéseket, a művészet fölébe kerekedett a szomorúságnak, a gyászos mondanivalónak. A költő a játékos megformálással távolságot teremt önmaga és a leroskasztó érzés között, ezáltal humanizálja azt, megfosztja romboló hatalmától. Csokonai úgy tudott reménykedni, mint senki más. Németh László szerint minél nagyobbat bukott, annál nagyobbat álmodott. Ahogy mást a kenyér, a víz és a levegő tart életben, Csokonai úgy élt a reménységből. De a remény amúgy is jelen van a felvilágosodás filozófiájában: megjelenik Voltaire-nél (kedves, allegorikus nőalakként), és Holbachnál is, mint az emberiség vigasztalója.