Legalábbis új előadása már nem a politikusokról akar beszélni, inkább behúzna egy nappaliba, azon belül az emeletes ágyba, és annyi dolgot vág a fejünkhöz, hogy nem győzzük kapkodni. Meddig tart ki egy ember felháborodása? Meddig ég az a düh, amit a politika szít? Elavultatok, Pintér Béla!. És mennyire érdekes egyáltalán a magyar közélet? Van benne több évig kitartó muníció? Pintér Béla többször elmondta: az előző rendszer pénzt adott a színházaknak, a mostani témát. De Pintér most mégsem kért ezekből a témákból, és egy sokkal általánosabb emberi kérdéseket felvető előadást rendezett, amelynek legfeljebb csak annyira díszlete a politika, mint az emeletes ágy a színpad közepén. Pintér Béla valójában sosem volt politikus színházcsináló, hiába tartja most számon így a nagyközönség, az után, hogy egy magyar politikus állítólagosan magára, saját bűneire és családjára ismerhetett A bajnok című előadásában. Valójában a legutóbbi huszonhárom drámájából csak öt szólt részben vagy – mint A bajnok – egészben a politikáról, ráadásul csak az újabbak: a Magyar Gárda egy tagjának radikalizálódását bemutató, 2010-es Szutyok előtt jött el az a pont, amikor Pintér Bélának elege lett, és elkezdett a közéletről beszélni.
2011 2010 2009 2008 2007 2006 Korcsula rendező Bemutató 2006. október 1. író Bemutató 2006. augusztus 11. rendező Bemutató 2006. augusztus 11. színész Bemutató 2006. augusztus 11. díszlet Bemutató 2006. augusztus 11. 2005 Anyám orra látványtervező Bemutató 2005. október 1. 2004 2003 Gyévuska rendező Bemutató 2003. november 5. színész Bemutató 2003. november 5. 2001 1999 0
Ám ha őrá esik a választás, olyan tudományos ugrás elősegítője lesz, amelyhez fogható a DNS felfedezése óta nem volt. Nos? " – kérdezi dr. Nemur Alice Kiniantól, Charlie Gordon tanárától Daniel Keyes Virágot Algernonnak című világhírű regényében, illetve a Szervét Tibor által készült színpadi változatban, mely a Játékszín műsorán szerepel először. Hogy hogyan dönt a tanárnő és főleg a törekvő tanítványa, és mi lesz mindennek a következménye, erről szól ez a megindító történet. Charlie Gordon csodálatos szellemi fölemelkedése és méltóságteljes visszatérése korábbi énjéhez felemelő példájává válhat az emberi kitartásnak, az élni akarásnak, az optimizmusnak, a szeretet erejének. "Horgas Péter díszlete praktikus ügyességgel hozza egy térbe a két világot, lehetővé teszi a játék tempóját, pörgését, a helyszínek jól követhető változásait. Horgas Ádám rendezésében megbízhatóan, áttekinthetően, átélhetően folyik le a cselekmény. VIRÁGOT ALGERNONNAK. Szervét színészként is helyén van a magára szabott darabban, alaposan kidolgozza és gondosan mérlegelve alkalmazza a fogyatékosság tüneteit, eleve ügyel arra, hogy ne nézzük pusztán hülyének Charlie-t. " /Dívány, Zappe László/ A színdarabot Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség képviseli Bemutató: 2015. október 31.
Január 5-én ünnepelte a Játékszín a Virágot Algernonnak című produkció 100., jubileumi előadását. Daniel Keyes regényének színpadi adaptációját Szervét Tibor jegyzi, Horgas Ádám rendezte, a bemutatót 2015 októberében tartották. "Egy olyan produkció 100. előadását ünnepeljük, amely nem a vígjátékaink sorába tagozódik, mégis sikerré vált egy alapvetően szórakoztató profilú színház repertoárján. A sikert sem színházi vezetők, sem szakmai ítészek nem befolyásolhatják: mindig a közönség dönt" – mondta Bank Tamás igazgató. A 2015-ben színre vitt produkciót szerzőként Szervét Tibor jegyzi. Virágot Algernonnak a Játékszínben - Jegyvásárlás és szereposztás itt! - Budapest - jegytrafik.hu. "Az első hallásra könnyű tollal írt, helyenként szinte társalgási vígjátékot idéző szöveg kerüli a szánakozó hangnemet" – írja a Színhá egy 2016-os cikke. Daniel Keyes regényének főszereplője Charlie Gordon, egy középsúlyos értelmi fogyatékos férfi, aki egy még bizonyítatlan sikerű orvosi kísérlet alanyaként csodálatos szellemi felemelkedésen megy keresztül. Útja, és méltóságteljes visszatérése korábbi énjéhez felemelő példája az emberi kitartásnak, az élni akarásnak, az optimizmusnak, a szeretet erejének.
Január 5-én ünnepelte a Játékszín a Virágot Algernonnak című produkció 100., jubileumi előadását. Daniel Keyes regényének színpadi adaptációját Szervét Tibor jegyzi, Horgas Ádám rendezte, a bemutatót 2015 októberében tartották. Fotó: Juhász G. Tamás "Egy olyan produkció 100. előadását ünnepeljük, amely nem a vígjátékaink sorába tagozódik, mégis sikerré vált egy alapvetően szórakoztató profilú színház repertoárján. A sikert sem színházi vezetők, sem szakmai ítészek nem befolyásolhatják: mindig a közönség dönt" – mondta Bank Tamás igazgató. A 2015-ben színre vitt produkciót szerzőként Szervét Tibor j egyzi. "Az első hallásra könnyű tollal írt, helyenként szinte társalgási vígjátékot idéző szöveg kerüli a szánakozó hangnemet" – írja a Színhá egy 2016-os cikke. Virágot Algernonnak - Játékszín - Jegyek itt!. Tamás Daniel Keyes regényének főszereplője Charlie Gordon, egy középsúlyos értelmi fogyatékos férfi, aki egy még bizonyítatlan sikerű orvosi kísérlet alanyaként csodálatos szellemi felemelkedésen megy keresztül. Útja, és méltóságteljes visszatérése korábbi énjéhez felemelő példája az emberi kitartásnak, az élni akarásnak, az optimizmusnak, a szeretet erejének.
A háttér kicsit steril, szinte sci-fis a sok fehérrel és geometrikus formákkal, időnként hiányzik a csend, ami többet mondhatna ezer érzelmes aláfestő zenénél. A színészek jók, talán Lévay Viktória (Kinian) kivételével, aki nehezen rázódik a szerepbe, de a végére azért magára talál. Kiemelkedő Nagy Sándor a fiatal orvos és a tahó péksegéd kettős szerepében, és jó Szervét Tibor is, aki maga alkalmazta színpadra a darabot, az eredeti figuránál pedig idősebb embert játszik úgy, hogy ez a tény önálló jelentés nélkül, magától értetődő természetességgel válik az előadás szerves részévé. A papírra vetett önvallomásokat a színpadon nyilván hangosan ki kell mondani: narráció szerencsére nem nagyon van, a főhős marcangoló gondolatait más szereplőkkel – többnyire tanárnőjével és szerelmével, Alice Kiniannel – osztja meg, vagy – sajnos – ki lettek törölve a szcenárióból. Az előadás halad a korral, a papíralapú tudományt táblagép váltja fel, s a háttérbe vetítve a közönség számára is láthatóvá válnak a főhős megpróbáltatásai, a versenyek Algernonnal (hasznos, jól működő ötlet) vagy a műveltségi kérdések (kevésbé élvezhető).
Ugyanakkor a hanyatló ágba került Charlie Miss Kinian kérdésére elmondja, hogy nem bánt meg semmit, hisz az a rengeteg tudás, amit magáévá tett, az övé marad akkor is, amikor már visszazuhant a feneketlen szellemi sötétségbe. Szép egyensúlyt teremt a darab a két szemponttal, s mindehhez remekül passzol a két orvos szócsatája. Az idősödő, szakmai bizonyítani vágyásában a humanista értékeket figyelmen kívül hagyó Benedek Miklós és a kezdetben emberibb, a derekát fokozatosan mégis beadó Nagy Sándor hiúság által homályosan látja Charlie-t: kísérleti egér marad a szemükben, egy kicsit ügyesebb és értelmesebb Algernon, aki végül hanyatlásával cserbenhagyja őket és a tudományt. Az okosító műtéten átesett "kisgyerek" Charlie szocializációjának fontos kísérője a Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk… kezdetű gyerekdal, és ezt éneklik a színészek a zárójelenetben is. Mindannyian így kezdjük és így végezzük, üzeni az előadás, öntudatlan csecsemőből tudását vesztett, csoszogó öregemberekké válunk, pelenkával, gyerekdallal, gügyögéssel, magánnyal.