2016. március 23-án rendezték meg, a 2016. évi Katasztrófavédelmi Ifjúsági Verseny t, a XV. és IV. kerületi középiskolák részére, ahol iskolánk csapata 3. helyezés t ért el. A csapat tagjai Bankó Martin, Daru Tamás, Jóni Gilbert és Mozga Márk 10. a osztályos tanulók voltak. Gratulálunk!
Katasztrófavédelmi versenyt rendeztek a kerületben. Még hogy a fiatalok semmire sem jók? Aki ilyet terjeszt, annak van egy jó tanácsunk, látogasson ki jövőre a Bókay-kertbe! Itt ugyanis a kerület általános iskolái évente egy alkalommal katasztrófavédelmi ifjúsági versenyen mérik össze lánglovagi és szuper rendőri képességeiket, nem is akárhogyan. Az idén április 12-én megrendezett versenyre nyolc általános iskola négy-négy fős csapattal nevezett. Nézzük, milyen feladatok is vártak az ifjakra: árvízvédelem - homokzsák pakolás, kerékpáros ügyességi gyakorlatok, horog dobás - személyi mentés jégbeszakadás esetén, 10 kérdéses katasztrófavédelmi teszt, a vöröskeresztes sátorban sérültek ellátása ill. újraélesztése, kimenekítési csomag összeállítása, rendőrségi elméleti teszt a minden, amit tudnod kell, ha kerékpárra ülsz témában, végül tűzoltósági ügyességi próba tömlő gurítással, bójákkal nehezítve. A Katasztrófavédelmi Ifjúsági Verseny végeredménye: 8. Darus utcai Általános Iskola 7. Kassa utcai Általános Iskola 6.
2022. Július 08. 09:16, péntek | Helyi Felvidéki közéleti tábor Első alkalommal rendezik meg a szlovákiai Martoson az Esterházy Közéleti Tábort.
Szintén látszott a diákokon, hogy érzik, hogy itt ez most egy játék, de bármikor találkozhatnak "éles" helyzetben ezekkel a feladatokkal, például egy árvízi helyzet megoldása során, vagy akár otthon a szeretteik körében egy újraélesztési feladattal. A legtöbb diákban tudatosult, hogy ami itt most játék volt, az az Életről, a szűkebb és tágabb otthonuk, saját maguk és szeretteik biztonságáról szól. A résztvevő hivatásos és önkéntes állomány viselkedése, barátságossága, nyitottsága nagyban segítette a csapatokat abban, hogy a versenyzéssel járó stresszhelyzetet kezeljék, és érezzék, hogy ők is fontos fogaskerekek egy hatalmas gépezetben, megtanulják, gyakorolják azt, hogy egy esetleg bekövetkező katasztrófa során hogyan tud a civil lakosság, a képzett önkéntesekkel és a hivatásos állománnyal közösen dolgozni és tenni a kialakult veszélyhelyzet elhárítása érdekében. A verseny lebonyolításában több hivatásos és civil szervezet vett részt. Az FPVKSZ-szel együttműködő társ szervezetek közül az alábbiak vettek részt: – Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, – X. kerületi Éltes Mátyás Általános Iskola és Kollégium tanulói és pedagógusai Munkájukat ez úton is köszönjük.
Fotó: Rusznyák Csaba Évezredes csataemlék A Gyulai Vár tőszomszédságában helyezett el koszorút a Gyulai Október 23. Alapítvány a 907. július 4. és 7. között lezajlott nagy horderejű pozsonyi csata emlékére. A modern és egyetemes hadtörténet újra elővette a honfoglaló magyarok első komoly területvédő ütközetének dokumentumait, hogy azt méltán beépítsék a köztudatba. Sok a tévhit a pozsonyi csata kapcsán (már kapásból a helyszín is: Szőke Béla Miklós nyomán esetleg Zalavár), de tény, hogy lezajlott és méltó helyre kell kerülnie a magyar történetírásban, hiszen a kora középkor egyik legjelentősebb ütközete volt. Ebből kifolyólag pl. a USA-beli West Point Katonai Akadémián szerepel a pozsonyi csata a konzultációs témák között, ahogy sok más magyar vonatkozású hadtörténeti esemény is. A honmegtartó pozsonyi csata – a legfényesebb magyar győzelem - Nemzeti.net. A honfoglaló magyarok 895-896-os bejövetele után a magyar fennhatóság területe nyugat felé a Fischa folyó mentén, Linzig eljutva, Moráviát elszakítva, 907-re már megközelítette a mai Ausztriában lévő Enns folyó vidékét (Marcha Orientalis), ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő katonai csapást mérni a magyarokra, hogy jelentősen visszaszorítsa (akár ki is írtsa) őket.
907. július 4-én kezdődött a pozsonyi csata, melyben a honfoglaló magyarok döntő győzelmet arattak Liutpold bajor őrgróf seregei felett, aki Pannónia visszaszerzése érdekében tört a törzsszövetség területére. Az ütközetben aratott diadal nyomán a Dunántúlon is megszilárdult magyar uralom; ezt követően aztán több mint 120 évig nem lépett ellenséges katona hazánk földjére. Árpád-kori győztes harcok és csaták. Bár a honfoglalás hivatalos dátumának 895-96-ot tartjuk, őseink letelepedése a Kárpát-medencében egykét évnél jóval hosszabb folyamat volt: a Dunántúl például csak a 900-as hadjárat során került a magyarok kezébe, mely hódítást követően a szállásterületek határa körülbelül a Fischa és Morva folyóknál húzódhatott. Árpád és alvezérei 895 után megsemmisítették Szvatopluk morva nagyfejedelem országát, és megszállták a Keleti Frank Birodalom keleti területeit, ahol szláv fejedelmek és a bajor őrgróf uralkodtak, mint a király vazallusai. Liutpold őrgróf 907-es hadjáratának célja ennek megfelelően a magyarok kiűzése volt, amihez komoly segítséget kapott Gyermek Lajos királytól (ur.
Lehetne akár a legfontosabb nemzeti ünnep. Július 4. A függetlenség napja. Itt, Magyarországon. 907 pozsonyi csata old. Július negyedike nem csak az észak-amerikai függetlenség napja, bár ma a világ ezt az eseményt ismeri, mert ezen a napon jelent meg 1776-ban az a függetlenségi nyilatkozat, amelyben az USA kinyilvánította elszakadását Nagy-Britanniától. Azonban évszázadokkal korábban, pontosan 1115 évvel ezelőtt, 907. július 4-én egy számunkra sokkal fontosabb esemény zajlott le, amiről nyomasztóan keveset tudunk és még kevesebbet beszélünk, holott ha valami, hát ez valóban a függetlenséget hozta el Magyarország számára. Ez volt a pozsonyi csata, amelyről alig találni híradást, azt is főleg nyugati forrásokban, ám az a kevés információ, ami összeszedegethető, egy elképesztő katonai teljesítményről ad számot. A történészek becslése szerint az Árpád fejedelem által vezetett 40 ezres magyar sereg zseniális hadi manőverekkel tönkreverte a magyarok ellen támadó egyesült nyugat-európai sereget, amelynek létszámát százezresre becsülik.
Liutpold vállalkozására áldását adta az akkori király, Gyermek Lajos, de még maga a pápa is, lévén eleink ekkor még pogányok voltak. Mindezek fényében, ha nem is beszélhetünk feltétlenül "összeurópai összefogásról" a magyarok ellen, a bajorok támadása erős háttérrel és támogatással rendelkezett. A köztudatban ezt "a magyarok kiirtassanak" kijelentésig fajult, ám mindamellett, hogy ennek lehet némi alapja (inkább csak Bajorország esetében), pusztán "csak" eltávolításról beszélhetünk, ahogy azt a témában egyik jártas humanista történetíró, Aventinus is leírja. Aventinust az utókor is a korszak – így a pozsonyi csata – szakértőjének jellemezte. Mindez persze az égvilágon semmit nem von le a csata jelentőségéből. A honmegtartó pozsonyi csata - a legfényesebb magyar győzelem. A Duna mentén 907 júniusában felvonuló bajor erőket (egyes források szerint 100 ezer fő, ám a 30-40 ezer a valószínűsíthetőbb) a magyar hadak tönkreverték. A csata első napján, július 4-én a magyarok felperzselték a Dunán úszó, utánpótlást biztosító hajókat, illetve felőrölték Theotmár salzburgi érsek seregtestét is.
A 20. század első felében – beleértve a dualista időszakot is – szintén nem játszott központi szerepet, a Horthy-korszak önazonosításához pedig sokkal inkább dukált a Szent István-i örökség előtérbe helyezése. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna ismereteik a pozsonyi csatáról, de a 907-es eseményeket egyértelműen a rendszerváltoztatás utáni úgynevezett "nemzeti radikális" közeg fedezte fel magának (újra). 907 pozsonyi csata film. A 895-896-os honfoglalás (vagy többek szerint a Kárpát-medencébe való visszatérésünk) új politikai és hadászati viszonyokat teremtett a térségben. Az ereje teljében lévő Magyar Nagyfejedelemség fokozatosan tolta ki a határait nyugati irányba, mely szükségszerűen feszültséget teremtett a Keleti Frank Királysággal. Liutpold bajor őrgróf kezdeményezésére 907-ben döntött úgy a királyság, hogy ellencsapást mér a magyarokra és kiszorítja őket a nyugati, egykori frank területekről. Liutpold vállalkozására áldását adta az akkori király, Gyermek Lajos, de még maga a pápa is, lévén eleink ekkor még pogányok voltak.
A magyarság történetében ugyanis a vesztes csaták – lévén Európa védőpajzsaként szolgálunk több mint ezer éve – ugyanakkora jelentőséggel (vagy sokszor még nagyobbal) bírnak, mint a győztesek. Ok-okozati összefüggésben így fordulhat elő az, hogy amíg valaki kívülről fújja a mohácsi csata részleteit, maximum csak hallomásból ismeri a pozsonyi csatát. Noha a "merjünk kicsik lenni" életérzésre az államszocialista évtizedek szándékosan ráerősítettek, önmagában az, hogy a vesztes csatákat gyakran előtérbe helyezik, még nem egyenlő azzal, hogy vesztes vagy alávaló nemzet lennénk. Vereség és vereség között is vannak különbségek, így például hiába harcoltunk a vesztes oldalon a II. 907 pozsonyi csata teljes film. világháború során, erkölcsi értelemben a győztes oldalon fejeztük be azt, míg Románia esetében ez éppen fordítva van. Mindezt részben azért éreztem szükségesnek megemlíteni, hogy a győztes csatáinkat ne azért ismerjük, mert "végre győztünk", hanem azért, mert történelmünk fényes lapjaira tartoznak, valamint ismeretük elengedhetetlen a teljes, koherens történeti szemlélethez.
Miután egyes német előkelőségek halálát a nekrológok június utolsó napjaira teszik, feltételezhetjük, hogy a gyepűt védő harcosok már felvonulás közben is zaklatták Thietmar érsek csapatait, hogy időt nyerhessenek a magyar főseregek összegyűjtésére. A Kárpát-medence nyugat felén letelepedett törzsek időközben becslések szerint 40 000 főnyi könnyűlovasságot küldtek a Pozsonnyal szemben fekvő Duna-partra. Eközben a portyázók állandó zaklatásaikkal kifárasztották a déli bajor hadsereget, és színlelt megfutásaikkal folyamatosan maguk után csalták Thietmar erőit. A magyar csel aztán Pozsonnyal szemben hozott eredményt, ahol az előőrsök bevezették a támadókat egy elzárt medencébe, és a környező magaslatokról támadva tömegével nyilazták, majd vágták le a német harcosokat. A július 4-i – első – csatában az egyházfők seregeinek java része elpusztult, miközben az utánpótlást szállító Sieghart hajóiból jó néhány a – tapló segítségével meggyújtott – tüzes nyilak áldozatául esett. A győzelem ugyanakkor még csak félsikert jelentett, hiszen a Duna északi partján időközben megérkeztek Luitpold erői is, aki cselből öt nappal lemaradt az érsek mögött.