A színházi világnapot március 27-én tartják, a Fészek Színházban ehhez kapcsolódva több napon át lesz premier, darabtemetés, régi és új, diák- és felnőtt előadás, dráma, komédia és abszurd - tájékoztatott Cziczó Attila, a színház vezetője. Szombaton és hétfőn is Ibsen A nép ellensége című darabját játsszák Barabás Tamás rendezésében. Két darabot is búcsúztatnak: az Iskolapélda című abszurd dráma - amelyet a színház vezetője írt - utolsó előadása március 27-én kedden lesz. A Műköröm című, három évadon keresztül sikeresen játszott kamaszdrámát, amely ugyancsak Cziczó Attila munkája, utoljára március 30-án láthatják a nézők. Március 29-én csütörtökön játsszák a Nem/más című diákelőadást, amely a szerelemről, a szülőktől való elszakadásról szól. A gyenge vagyok című klasszikus családi drámát március 28-án láthatják a nézők Andai Kati főszereplésével. Az előadás érdekessége, hogy az egyik szereplő jelnyelvvel kommunikál, ehhez a társulat két siketnéma barátja, Mongyi Péter és Fülöp Ferenc nyújtott segítséget.
A nép ellensége című Ibsen-darabot tűzi műsorra a Katona József Színház; az előadást szombaton mutatják be a főszerepben Fekete Ernővel és Kulka Jánossal, aki ez alkalommal játszik először a Katonában. Henrik Ibsen klasszikus drámáját Zsámbéki Gábo r állítja színpadra. A történet szerint Stockmann doktor felfedezi, hogy a városát felvirágoztató gyógyforrások vize mérgezett. A lakosság, élén a polgármesterrel – aki mellesleg Stockmann bátyja – nem akar szembesülni az igazsággal. Lassan az egész város a pénz hatalmával és a hivatali korrupcióval küzdő doktor ellen fordul. Ibsen egy újságban megjelent rendőrségi hír nyomán írta A nép ellenségé t 1882-ben, három évvel a Nóra és egy évvel a Kísértetek után, annak fogadtatásán felbőszülve. A norvég író Stockmann doktort részben saját magáról mintázta. A főszerepet, Tomas Stockmannt Fekete Ernő alakítja, bátyját, Petert pedig Kulka János, a Nemzeti Színház művésze. Fekete Ernő – aki a színház két korábbi Ibsen-előadásában, a Hedda Gablerben és A vadkacsában is főszerepet játszott – A nép ellenségéről szólva a produkció ismertetőjében arról beszél, hogy a darab társadalmi kérdéseket boncolgat.
2021. augusztus 7. 19. 00 óra, Kamaraterem Az előadás hossza: 2 óra 30 egy szünettel Online jegyvásárlás Belépőjegy: 2900 Ft Az érvényben lévő járványügyi szabályozások értelmében a zárt terekben, a színházi előadásokon csak védettségi igazolással rendelkező nézők vehetnek részt. Ezért, kérjük, egyelőre, az online jegyvásárlás lehetőségével csak olyan nézőink éljenek, akik rendelkeznek igazolással, illetve tudják, hogy az előadás idején már mindenképpen rendelkezni fognak. Jegyek visszaváltására csak elmaradt előadás esetén van lehetőségünk. Henrik Ibsen: A nép ellensége dráma A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előadása Az előadás 14 éven aluliaknak nem ajánlott! ALKOTÓK Dr. Tomas Stockmann – SEBESETYÉN Aba Katrine Stockmann – MOLDOVÁN Orsolya Petra – BÍRÓ Sára Ejlif, a fiúk – ROBERT Szilárd Peter Stockmann – TOLLAS Gábor Morten Kiil – KILYÉN László Hovstad – GALLÓ Ernő Billing – BARTHA László Zsolt Horster – ÖRDÖG Miklós Levente Aslaksen – HENN János Rendező: KERESZTES Attila Dramaturg: SZABÓ Réka Ügyelő: SZAKÁCS László A történet kiindulópontja egy rendőrségi hír, ebből írta meg Ibsen a polipként mindent megfojtó korrupció drámáját.
A Rákosi-korszakban éveken keresztül beszéltek a falusi osztályellenség e prototípusáról, a lapokban egymást érték a kulákokról készült gúnyrajzok. Hogy a kulák alakját nemzedékek múltán is sokan fel tudják idézni, az mégsem a nagy ambícióval dolgozó propagandistáknak köszönhető. A kommunista diktatúra a kulákellenes propagandával egy széles, a vidéki társadalomban komoly tekintéllyel bíró réteget sértett meg, gazdasági és erkölcsi értékeiben. Mégpedig nagyon mélyen, újra és újra, kíméletlen kegyetlenséggel. A sérelem tudata az érintettek körében nem múlt el, generációkon keresztül átöröklődtek a rossz emlékek. A helyenként máig parázsló sérelemtudat szakmán kívüli olvasókat is hozott a kulák tematikával foglalkozó történeti munkáknak. Ugyanakkor mindezidáig nem született olyan könyv, amely ezt a témát a szakma és a szélesebb közönség számára egyaránt feldolgozta volna. Sőt, a hosszabb ideje folyó kutatások ellenére, a fontosabb kérdésekben is maradt homály, például elég sok bizonytalanság övezte a kuláklisták kérdését.
A műsorban két nácit szólaltattak meg: az egyik Toroczkai László, aki egy jól ismert vérnáci, a másik Schiffer András, az LMP volt alapítója, aki egy lappangó és rejtőzködő náci. A nácikat ugyanis nem arról lehet megismerni, ha náci egyenruhába öltöznek és náci karlendítéssel köszönnek, hanem arról, hogy a nácizmus sajtószabadsággal szembeni alaptételeit adják elő, ahogyan azt Schiffer András is tette a műsorban. Eleve tisztességes és magára valamit adó ember, aki elítéli a nácizmust, nem ül le egy asztalhoz a Toroczkai nevű vérnácival, méghozzá teljes egyetértésben. There are no words...
Érettségi után sikertelenül felvételizett a Színművészeti Főiskolán. Ezt követően Győrben abszolválta a balettképzés ötödik évfolyamát. Ismét egy sikertelen felvételi, majd Kecskemét következett, ahol három Ladányi Andrea -koreográfiában szerepelhetett. Harmadik nekifutásra sikerült a Vas utcai felvételije. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen [2] 2001-ben végzett. Zenés tagozatra [3] járt, ennek ellenére egyetemi gyakorlatainak színhelye a Budapesti Katona József Színház volt. Első alkalommal 2000. november 9-én lépett a Petőfi Sándor utcai teátrum színpadára, Molière Tartuffe című darabjában. Színinövendékként szerepet kapott a Magyar Állami Operaház A denevér és a Budapesti Operettszínház Csárdáskirálynő című produkcióiban. Diplomaszerzés előtt és után is sokszor találkozhattunk nevével alternatív illetve struktúrán kívüli előadásokban (Pont Műhely, International Buda Stage, Várkert Kaszinó, Női vonal- Szkéné Színház, Karnevál Színház, Táp Színház). Vendégként szerepelt a Kolibri és a Krétakör színházakban is.
Most viszont megjelent egy olyan könyv, amely egyszerre nóvumokat hozó történeti összefoglalás és a szélesebb közönség számára is érdekes, színes olvasmány. A Mezőgazdasági Múzeumban két napja mutatták be Tóth Judit Kulákbánat – Kulákellenes propaganda a Ludas Matyiban című könyvét. A terjedelmes, több mint 330 oldalas könyvben a szerző két egymásra vetített látószögből vizsgálta meg választott témáját. Egyfelől sorra vette a kuláknak minősített gazdaelittel kapcsolatos politikai, társadalomtörténeti kérdéseket, másfelől vizsgálta a propagandát, annak is az egyik leghatásosabb korbeli fórumát, a Ludas Matyi című élclap kulákábrázolását. A két közelítés együttes alkalmazása rendkívül termékenynek bizonyult. Az eredmény egyfelől egy szabályos, nagyon jó stílusú értekező szöveg. Tóth Judit nagy forrásbázisra támaszkodó írásában nem ítélkezik, hanem történészi távolságtartással politikai és társadalmi struktúrákat és folyamatokat mutat be. Viszont a könyv szövegébe ágyazódik a Ludas Matyi ból vett, mintegy 90 színes illusztráció.
Brian Friel: Pogánytánc Fordította: Upor László 1936 nyarán két esemény bolygatja föl az Írország északnyugati csücskében, Donegal megye egyik eldugott falucskájának közelében élő Mundy család életét: beköltözik házukba a kor egyre népszerűbbé váló technikai vívmánya, a rádió (és az általa közvetített világzene), továbbá egy ugandai lepratelepen eltöltött huszonöt évnyi misszionárius papi szolgálat után hazaköltözik a família legidősebb tagja hajadon húgaihoz. Brian friel pogánytánc md. Öt nagyon szerény körülmények között élő, többé-kevésbé mélyen katolikus nő világa bontakozik ki előttünk, akik közül csak a legfiatalabbnak volt dolga férfival: szerelemgyereke együtt is lakik velük. Felnőtt korából visszatekintve ő meséli el nekünk a történetet. Közeledik az aratás ideje, az egész környék a termékenység ősi pogány istene, Lú ünnepére készül, amit állatáldozatok bemutatásával és féktelen vad táncokkal szoktak megülni. A lányok közül négyen örömest részt is vennének rajta, de a családot összetartó legidősebb nővér mindenáron vissza akarja tartani őket a keresztény hit nevében.
Brian Friel, 2001 Hugo Glendinning—Camera Press/Redux Alig két éve, 86 évesen hunyt el a 20. század második felének egyik legjelentősebb ír drámaírója, Brian Friel, aki nemcsak Írországban, de szerte a világban az angol nyelvű dráma "nagy öregjének" számított. Az író halálakor Írország államfője, Michael D. Pogánytánc - MűvészetMalom - Színházak - Theater Online. Higgins "az ír irodalom és gondolkodás egyik óriása"-ként méltatta, míg Enda Kenny ír miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy "a Ballybegben játszódó legendás történetei a világ minden szegletébe eljutottak, Dublinból indulva egészen Londonig, a Broadway-ig és a mozivászonig". A magyar színház csupán a 21. század elején fedezte fel ezt az egyedi hangú, szuggesztív erejű életművet, elsősorban a 2003-ban megjelent kortárs ír drámaválogatásnak köszönhetően, amely címét is Friel legismertebb drámájáról, a Pogánytánc-ról (Dancing at Lughnasa) kapta. A kötet szerkesztője és a darab fordítója, Upor László szavai szerint Friel "a legnagyobb drámaíró-tekintély Írországban, [akit] színpadi intelligenciája és pontos építkezése, erős társadalmi érzékenysége és humanizmusa, gyengéd humora és finom karakterrajzai" miatt tisztelnek.
Egy ír falucskában él öt nő és egy kisfiú, Michael, akinek húsz évvel későbbi visszaemlékezéseként elevenedik meg a történet. Édesanyja, Chris és annak négy nővére, úgy élnek otthon férfi nélkül, mintha nem is lenne rá szükségük. Kate, a ház ura esténként fáradtan hazaérkezik a katolikus iskolából, ahol tanít, és Maggie elkészíti a vacsorát. Agnes és Rose otthon dolgoznak, kesztyűt kötnek. Rose kissé visszamaradott, ami folyamatos aggodalomra és vitára ad okot. De még ezzel sincs semmi baj. A bajok ott kezdődnek, hogy Michaelnek van egy édesapja is, aki egy évben egyszer, cselekményünk háromhetes időszakában kétszer tesz látogatást a házban. Minden alkalommal ígér egy biciklit a kisfiúnak és valami mást az édesanyjának, de amikor visszatér nincs nála bicikli és az a más - ha egyáltalán létezik - a távozását következő hetekben, sehogyan sem tudja felvidítani az édesanyját. Ezenkívül megérkezik Jack atya, aki a lányok büszkesége, a legidősebb testvér. Brian friel pogánytánc center. Több évtized után, Afrikából. Még az újság is megírta.
A laboratóriumból megszökni (ahogy az velük meg is történik): Szellemi öngyilkosság. A szökési terv nem kell, hogy váratlanul érjen bennünket: egész idő alatt jelen van minden szereplőben a romantikus sóvárgás egy másik hely iránt, legyen az aratási bál, vagy egy pogány kolónia. Lénárd Róbert, Magyar Szó