[vc_row][vc_column width="1/1″][vc_facebook type="standard"][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text] Az Egyiptom istenei már a trailerek alapján is kétségeket ébresztett bennünk, Alex Proyas ( A holló, Én a robot, Dark City) új filmje pedig sajnos igazolja a negatív várakozásokat. A sok jó szereplőt is felvonultató darab 90%-a animáció, de a néha pazar látvány sem képes elnyomni az alkotás klisés, jellegtelen mivoltát. Egy videójátéknak talán jobban elment volna, de ha már egész estés mozifilm lett belőle, akkor viszont vegyük gyorsan szemügyre, hátha találunk benne valami eredetit is. A történet valamennyire követi az egyiptomi mitológiát, ahol Széth ( Gerard Butler) – aki eredetileg a sivatag istene volt – káoszt és a zűrzavart hoz a világra. Egyiptom istenei kritika chapter. Megöli Osirist és megfosztja trónjától, majd mindent látó szemei nélkül száműzi Hóruszt ( Nikolaj Coster-Waldau). Az emberek éppúgy sanyarú idők elé néznek, mint az istenek, de természetesen van olyan halandó, aki minden logikának ellent mondva meg akarja menteni a világot.
Azon kívül, hogy a csillogó páncélt viselő istenek képesek "szörnnyé" átalakulni vannak itt tűzköpő gigantikus kígyók, amelyeken harcos kedvű hölgyek üldögélnek, rejtvényt feladó szfinxnek mondott homoklény, Rének (Geoffrey Rush) pedig lézerfegyver helyett "lézerlándzsája" van. Animációs filmként talán kevésbé meresztenénk a szemeinket a látottakon, de mivel nem történelmi tényeket felvonultató alkotásról van szó, hanem fantasy-ről, ami szerencsére csak ritkán próbálja komolyan venni magát. Hórusz és Bek közös kalandja eléggé mozgalmas, 140 millió dollárból el is várható, hogy ne csak egy-két helyszínen játszódjon a cselekmény. Ókori road movie-ba ágyazott buddy movie-ként a duó szinte soha nem pihen, mindig akad valamiféle leküzdendő akadály, amelyet nagy nehezen vagy éppen szerencsével sikerül letudni. Egyiptom istenei Archives - Rated.hu. Mindeközben az istenség és az ember rendszeresen megjegyzéseket tesz egymásra. Apropó, megjegyzések. A szövegeken érződik igazán, hogy inkább a látványra fókuszáltak, hiszen a dialógusok eléggé gyatrák lettek (vagy alaposan szétnyiszatolták a vágószobában).
Aztán az istenek elmennek, és mindent pontosan úgy tesznek, ahogy mondták, így még Gábor - akinek Forrest Gump volt a jele az óvodában - is érti, mi történik. A megvalósítás katasztrofális, az embereknél kétszer magasabb istenek bénák, amikor az egyiptomi mitológiából ismert állatalakjukat felöltik, akkor pont úgy néznek ki, mintha egy gyerek rajzolta volna meg őket egy ingyenesen leszedhető 3D-s modellező programmal. Proyas a filmet ért kritikák miatt megsértődött egyébként, és a Facebookon küldte el a picsába azokat, akik szerint ez egy rossz film – boldogan megyek velük az alvégre, mert ennél rosszabb hulladékot én nem nagyon láttam.
A fényképekből, amelyeket Aracatacában készítettem, a Vígszínházban rendeztek most kiállítást a Száz év magány előadásához kapcsolódóan. - Az előadás tetszett? Ön szerint sikerült az író egyedi világát színpadra állítani? - Igen, tetszett az előadás, annak ellenére, hogy epikai műből igen nehéz drámát csinálni. A Háború és béké -t vagy a Varázshegy -et sem lenne könnyű színpadra vagy filmre alkalmazni. Gyász: meghalt Székács Vera - Blikk. A Vígszínház előadása a mesét eleveníti meg: Ursula (Börcsök Enikő) csak mesél és mesél, hömpölyög a cselekmény, és a nézők visszafojtott lélegzettel nézik. Sikerült atmoszférát teremteni, de a regénynek óhatatlanul csak néhány szeletét tudja megmutatni. - Több kisebb mozi készült Márquez műveiből, de a legismertebb talán a mexikói Arturo Ripstein filmje: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon. Látta? - Úgy emlékszem, hogy láttam, és tetszettek a figurák, de amit igazán jó feldolgozásnak tartok, az Francesco Rosi Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című filmje. Amennyire meg lehet filmesíteni egy García Márquez-regényt, annyira ez sikerült is a rendezőnek.
- Már több éve tudni lehet, hogy Márquez nyirokrákban szenved. Tud valamit az író egészségi állapotáról? - Nem tudok semmi pontosat, de apró jelekből arra következtetek, hogy jobban van - legalábbis állapota nem romlott. A kolumbiai lapok írnak arról, hogy itt jár, ott jár. Most éppen nagyon ünneplik: Cartagenában kongresszust rendeztek a születésnapja alkalmából. Madridban a Száz év magány nyilvános maratoni felolvasásába kezdtek. Magyarországon a Vígszínház március 6-i előadásán mondott köszöntőt García Márquez tiszteletére Hegedűs D. Géza több mint ezer néző előtt. - Tudja, hogy dolgozik-e jelenleg valamin az író? Sokkoló hír! Elhunyt a Fellini-filmek csodálatos színésznője - Blikk Rúzs. - Tavaly azt nyilatkozta, hogy ez volt az első év az életében, amikor nem dolgozott semmit - és bevallja, egészen jól érezte magát. Eddig mindennap írt valamennyit, most kis pihenőt tart. Nem tudni, vajon újra fog-e írni, de ha nem, akkor is érjük be azzal, amit eddig adott a világnak.
A bogotái egyetem jogi karán tanult, illetve inkább olcsó kávéházakban múlatta idejét, olvasott és írt, majd 1950-ben végleg az újságírás és az irodalom mellett döntött. Első regényét, A söpredék et barátai adatták ki 1954-ben, miközben ő Rómában az olasz filmművészetet tanulmányozta. Márquez bebarangolta Európát, Magyarországot is felkereste, majd egy ideig Párizsban élt, itt született az Ezredes úrnak nincs, aki írjon című regénye. 1956-ban hazatért, feleségül vette gyermekkori szerelmét, és két fia született. A család szinte állandóan úton volt: Márquez a kubai Prensa Latina hírügynökség munkatársaként Havannában, később New Yorkban, majd Mexikóban dolgozott, ott készült világhírű regénye, a Száz év magány is. A mágikus realizmus gyöngyszeme Egy nyaralás során érezte meg, hogy végre rátalált saját hangjára, témájára, és 18 hónapig szobájába zárkózva csak írt és dohányzott. Az 1967-ben elkészült Száz év magány a Buendía család misztikus, csodás története, az úgynevezett mágikus realizmus gyöngyszeme.
Ahogy az már ennyiből is látszik, A szakadár t már a témája elvinné (értsd: olyan erős a sztori, amit ábrázol, hogy önmagában amiatt érdemes lenne megnézni), de történetesen és a néző szerencséjére még a film is jó. Az alkotó, ha ezúttal nem is csinál olyan ámulatba ejtő dolgokat, mint az Ikarusz ban, biztos kézzel, profin és komplex módon tárja fel és jeleníti meg a borzalmas ügy hátterét. Legjobb megoldása, hogy a filmből valójában nem egy, hanem két sorsot ismerünk meg. A cím tehát nem egy, hanem két szakadárra is vonatkozik. Mivel Dzsamál Hasogdzsi már nincs életben, Fogel értelemszerűen hozzátartozóit, barátait, munkatársait szólaltatja meg – utóbbiak közül pedig az egyiket nem egyszerűen megszólaltatja, hanem közel ugyanolyan főszerepet ad neki, mint az áldozattá vált Hasogdzsinak. Egy fiatal, hazájából szintén "önkéntes" száműzetésbe vonuló vloggerről, Omar Abdulazizról van szó, aki már Szaúd-Arábiában elkezdett a Twitteren lázítani a szaúdi elnyomás és az azt képviselő trónörökös ellen, majd amióta tevékenysége miatt menekülni kényszerült, Kanadából még inkább csúcsra járatja ezt a közösségi médiás szabadságharcot.