A holland posztimpresszionista festő, Vincent van Gogh azoknak a művészeknek a sorát gyarapítja, akik nélkülözéssel teli életük után, halálukkal váltak híressé. Azonban a mítosz, miszerint életében csak egyetlen képét vásárolták meg tőle, hamisnak bizonyult. Vincent van Gogh a művészettörténet egyik legkülönösebb csodabogara. Egy Gauguinnel folytatott vita után levágta saját fülét, amelyet aztán egy prostituáltnak ajándékozott. Egész életében idegrohamok gyötörték. Egyik legmegkapóbb festményét, a Csillagos éj című képet egy elmegyógyintézet falai között alkotta meg. Úttörő látásmódja és szokatlan munkamódszere éppen olyan rendkívüli volt, mint amilyen az élete. Nem csoda, hogy a halála óta eltelt több mint egy évszázadban az alakját övező legendák összemosódtak a valósággal. Bárki, aki már találkozott Vincent van Gogh nevével, biztosan hallott a megdöbbentő és szomorú tényről is, miszerint a festő életében csak egyet tudott eladni műalkotásai közül. Ha mégsem, elég egyszerűen rákeresnie az interneten, és cikkek százaira bukkanhat, amelyek a holland festő, eladások tekintetében, kudarcos karrierjéről írnak.
Sikerüket mutatja, hogy számtalan hamisítvány, másolat is készült róluk, az eredetiek pedig rekordárakat értek el az aukciókon. Galéria [ szerkesztés] Négy elvirágzott napraforgó (Párizs, 1887 - Kröller-Müller Múzeum, Otterlo, Hollandia) Váza tizenöt napraforgóval (Arles, 1888. augusztus – National Gallery, London) Váza három napraforgóval (Arles, 1888. augusztus – Magángyűjtemény, Egyesült Államok) Váza öt narpaforgóval (Arles, 1888. augusztus – megsemmisült a második világháborúban) Váza tizenöt napraforgóval (Arles, 1889. január). (Van Gogh Múzeum, Amszterdam) Váza tizenöt napraforgóval (Arles, 1889. január – Sompo Művészeti Múzeum, Tokió) Váza tizenkét napraforgóval (Arles, 1889. január – Philadelphia Museum of Art, Egyesült Államok) Források [ szerkesztés] Christian Lenz: The Neue Pinakothek - Munich
1931-ben vették fel restaurátorként a hágai Mauritshuis múzeumba. Ő fejlesztette tudását és egészen 1962-es nyugdíjazásáig a múzeumban dolgozott. Egyik utolsó munkája Vermeer világhírű képének, a Lány gyöngy fülbevalóval című festményének restaurálása volt. 1961-ben Traas másodszor is restaurálta a Napraforgók at. Idén a van Gogh Múzeum restaurátorai újabb helyreállító munkákat terveztek, hogy eredeti állapotába állítsák helyre, de az 1927-es és 1961-es restaurálások következményei miatt ez nem volt célszerű. A festménynek csak két részletét rekonstruálták az eredeti állapotoknak megfelelően, hogy megmutathassák, milyenek voltak az eredeti színek. Hendriks, az Amszterdami Egyetem professzora szerint Traas helyreállító munkáit a kor összefüggésében kell nézni (MTI) Kiemelt kép: ROBIN VAN LONKHUIJSEN / ANP / AFP
Jan Traas a két világháború között dolgozott, valószínűleg miatta fakult meg a Napraforgók című festmény. Egy hágai múzeum gondnokát bízták meg Vincent van Gogh mintegy 200 festményének, köztük a világhírű Napraforgók nak a restaurálásával a két világháború között. Jan Traas csekély hozzáértése okozhatta azt, hogy a Napraforgók című festmény Amszterdamban őrzött példánya jelentősen megfakult. Jan Traas szerepét a Van Gogh-festmények hajdani restaurálásában Ella Hendriks, az amszterdami Van Gogh Múzeum egykori kurátora fedte fel a múzeum múlt heti szimpóziumán bemutatott tanulmányában – adta hírül a The Art Newspaper című művészeti folyóirat honlapja. A férfi eddig ismeretlen volt a művészettörténészek számára, mivel semmit nem jegyzett fel, és nem publikált munkásságáról. 1922-ben, húszévesen került a hágai Mesdag Múzeumba gondnokként. A múzeum igazgatója Willem Steenhoff, Van Gogh sógornőjének, Jo van Gogh-Bognernek a jó barátja volt. Mivel a múzeumban Traasnak kevés munka jutott, Steenhoff javasolta, hogy képezzék ki restaurátornak, és dolgozzon a Van Gogh család festményein.
Reméljük, hogy mire előkerülnek, nem tűnik el más társuk!
Bánatos medve napok Februárban nálunk jártak a Szent Rita Óvoda és a Szent József Iskolaközpont, a Babits Mihály Általános Iskola és a Baka István Általános Iskola csoportjai a Bánatos medve napokon. Huncut, aki komolyan veszi!. A résztvevők megismerkedhettek Mészöly Miklós A bánatos medve című meséjével, egy Illyés Gyula által jegyzett, illetve egy kortárs medvés mesével. A történetekhez kapcsolódóan drámajátékos foglalkozáson vehettek részt a gyerekek, majd macivarrásban próbálhatták ki magukat. Egy kis kézműves emlékkel és elégedett mosollyal távoztak a Babits Mihály Emlékházban megrendezett programról az óvodások, az iskolások és pedagógusaik.
Keresés a Gyermekirodalmi ajánlóban Szerző Cím Sorozat Kiadó Kiadás éve Illusztrátor Műfaj Kulcsszó Nem Életkor Gyermekirodalmi ajánló A tölgyfa születésnapja. Mesék a természetről Zelk Zoltán (1906-1981) állatos mese mese fiúknak és lányoknak 4 5 6 A fiú és a kém Schimel, Lawrence (1971-) mai mese mese képeskönyv 6 7 8 További könyvek További infografikák E-könyvajánló Álmoskönyv Krúdy Gyula Klasszikus magyar irodalom Elolvasom a könyvet! Programfigyelő 2022. 07. 22 10:00 EGER - Ciróka a Felsővárosban 2022. 08 10:00 EGER - Parkkönyvtár az Érsekkertben 2022. 11 02:00 OROSHÁZA - Nyári olvasótábor 2022. 04 02:00 OROSHÁZA - Nyári játszóház a gyermekkönyvtárban 2022. 09. A bánatos medve digital. 30 18:00 OROSHÁZA - Zenei világnapi program További események
Éji rím Ma rímmel álmodtam. Bensőmbe lépett, A lelkemet tépte és szívembe mart. Felkeltem, altatót vettem és vártam: Míg hatott, csak nézett, beszélni akart. Szégyellem gyakran az éjjeli rímet, Mert csalfa és reggel már bújni szeret, Az ágy alól néz néha, én bezzeg címet Sem találok hozzá, se szó, se keret. A bánatos medve mi. Az éji rím mindig azt gondolja, fontos, És vár, amíg hat már a gyógyszer s nevet, Tudván, hogy másnapra eltűnik, lompos Rongyaiba bújik és úgy ad jelet. Az éji rím hangos és túl gyorsan kapja A levegőt, sötét és sajnál és fél, A reggel a jót szürke ködjébe rakja, És simít a széleken, majd enni kér.
Miután Brühühü Brumi a kellemesen tágas, lakályos állatkerti medvebarlangba érkezett, az állatgondozók rövidesen rádöbbentek, arra hogy Brühühü Brumit képtelenek vicsorgó óriásmedvévé kféle ravasz praktikával próbálkoztak, de hiá Brühühü Brumi talpát megcsiklandozták, olyasformán kacarászott, akár egy repkedő, piciny gerlice, ha meglengették előtte az édes medvecukrot, azt kiáltozva, "Nem kapsz belőle! ", szánalmasan a hasát simogatva szívettépő zokogásba kezdett, ha pedig egy váratlan ordítással ráijesztettek, akkor azon nyomban hanyatt vágódott. A bánatos medve 4. Hosszas töprengés után az állatgondozók úgy döntöttek, nem vesződnek tovább Brühühü Brumi feldühítésével, hanem egyszerűen hazaküldik őt. Így történhetett meg az, ami azelőtt még soha nem fordult elő a városlakó vadászokkal: az óriásmedvét a barátságos, városszéli állatkert gondtalan lakói közül, vissza kellett vinniük oda, ahonnan elhozták, a messzi Sűrű Erdők vidékére, az óriásmedvék eredeti hazájába. Otthon Brühühü Brumi hamarosan ismét megtalálta szeretett medveszüleit és azóta talán már három, vagy akár négy traktortöpörtyűnél is nagyobbra nőtt.